Jelentem, semmi kedvem nincs most ehhez az egészhez. Mármint, hogy szerkesztőségi jelentést írjak. Több okból sem. Az egyik, hogy a hétvégén kiesett VV Gigi a Való Világ villából, én meg lemaradtam VV Éva fetrengéséről, mert éppen sört vettem ki a hűtőből. A másik, hogy a pénteki napon beharangozott kitüntetésről kiderült, csupán áprilisi tréfa és Nacsa Olivér járatta velem, velünk a bolondját. Harmadik, hogy ma megint nekem esett az egész szerkesztőség, amiért képes voltam bedőlni egy ilyen átlátszó átverésnek, meg amiért a szerkesztőség tudta és beleegyezése nélkül önző módon magam akartam átvenni a meg sem kapott kitüntetést, meg amiért szándékosan szabotáltam el a múlt hét hétfőn esedékes szerkesztőségi ülést, és amiért úgy gondolom, hogy az Elvarázsolt Kastélyban egyedül a Súúúhanterz rovat hoz bármit is a konyhára (jelentem, nem hoz), ebből következően azt gondolom, hogy én, csak én érek bármit is ebben a nyomorult szerkesztőségben. De ez még nem volt elég, mert Kamondi Vilmos és Csicsó Ferenc azért is korholni kezdtek, amiért a Súúúhanterzben kizárólag a kormánypárti vagy, ahogy ők mondják, a keresztény-nemzeti oldal politikusait ekézem (ők mondták így, ezekkel a szavakkal), szót sem ejtek a balfék MSZP, a még balfékebb LMP és a még náluk is bal jobbfékebb jobbik prominenseiről. Mindezek fejében Galván Lili megfenyegetett, hogy feljelent munkahelyi zaklatásért, ha még egyszer belebámulok köldökig kivágott dekoltázsába és nem fordulok el, amikor ő miniszoknyában lehajol valamiért.
Amikor pedig végre nekiültem, hogy mindezen előzmények után mégiscsak megírjam beszámolómat a mai szerkesztőségi ülésről, az emailjeim között tucatjával olvasom a pocskondiázásokat, amiért karba tett kézzel nézem, miként próbálja Vajnágh Domokos kollégánkat egy őrült 777 évre bebörtönözni anélkül, hogy tisztességes tárgyalás keretében döntene erről a független magyar bíróság (tehát nem a 777 évvel van bajuk, csupán eljárásjogi aggályuk van). Többek egyenesen azzal vádoltak, hogy nekem csak az oldal látogatottsága számít és ezért képes vagyok feláldozni akár kollégánk szabadságát is, mert így biztosítható, hogy legalább 777 évig kövessék az oldal bejegyzéseit Vajnágh lelkes hívei.
Most, hogy jó párszor újrakezdtem ezt a bejegyzést és kiszedtem belőle minden „menjetek a p…-ba”, meg „b… meg”, meg „sz… le mind” megjegyzést, hadd reagáljak a tőlem telhető legtárgyilagosabban a felvetésekre. Kezdem a végével.
Vajnágh Domokos eltűnése igenis foglalkoztat minket. Az eltűnése utáni napon épp az én kezdeményezésemre látogattunk el lakására, de nem találtuk otthon vagy legalábbis nem nyitott nekünk ajtót. Felhívtuk a feleségét, aki először közölte, hagyjuk őt békén, mert válnak és Vajnágh akár fel is fordulhatna tőle, de másnapra ő is idegeskedni kezdett, mert mint mondta, attól fél, hogy Vajnágh így akar majd kibújni a tartásdíj alól. Bár ezt furcsálltuk, mivel nem is volt közös gyerekük, de még nem közös sem, elnéztük neki, mert a nála maradt lakáskulccsal legalább mindannyian bejuthattunk Vajnágh Domokos lakásába. Miután beléptünk, és megcsapott minket a szomszédból átszivárgó tojásrántotta szag, gondosan ujjlenyomatokat vettünk, összegyűjtöttük a fellelhető DNS mintákat, és belelapoztunk Vajnágh véletlenül az íróasztalán felejtett naptárába, amelyben az utolsó, január 15-én 10 órára szóló, felesége szerint Vajnágh saját kézírásával tett bejegyzés a következő volt: Megnyitó az Óperenciás tengeren innen és túl. Azon kívül, hogy Vajnágh tudósításai szerint a megnyitó ünnepségnek egy nappal később, január 16-án kellett volna megtörténnie, semmi gyanúsat nem találtunk, az ujjlenyomat és DNS mintákról pedig kiderült, hogy azok Vajnágh feleségétől, illetve legújabb szeretőjétől származnak, akinek nevét Vajnágh feleségének kérésére nem közöljük olvasóinkkal, mondván nem érdemli meg a ribanc, csakúgy, mint Vajnágh feleségének nevét, amihez azonban már nem fűzött indoklást.
Természetesen ilyen könnyen nem adtuk fel Vajnágh Domokos keresését. Felkutattuk szeretőjét, akiről meg kellett, hogy állapítsuk, miatta igazán kár volt otthagynia feleségét, és aki közölte, utoljára ő is aznap látta, mint mi, csak éppen meztelenül. Felmerült bennünk, hogy Vajnágh Domokos esetleg észhez tért és szakítani akart vele, ezért a lány bosszúból fejbe lőtte, vagy egy súlyos tárggyal leütötte, vagy felvonszolta a Szabadság híd tetejére és a Dunába dobta, de bizonyítékunk nem lévén, kénytelenek voltunk távozni. Azért távozáskor közöltük vele, ügyeljen, kinek telefonál, és mit tesz, miután becsukja mögöttünk az ajtót, mert akár Columbo felügyelő, mi is visszajövünk a reklámblokk után és akkor könnyen lebukhat. Igaz, nem mentünk vissza, de reméljük, sikerült néhány kellemetlen percet szereznünk neki.
Vajnágh Domokos eltűnésének ügyében bejelentést tettünk a rendőrségen is, ahol azt ígérték, foglalkozni fognak az üggyel, és ha bármi fejlemény történik, értesítenek minket, de addig is függesszük fel kockázatos magánnyomozó akciónkat, mert mégis, hogy venné ki magát, ha mi amatőrként előbb akadnánk Vajnágh Domokos nyomára. Ezért törvénytisztelő állampolgárokként hivatalosan felhagytunk a nyomozással. Nem hivatalosan azt ajánljuk, kövessék Twitter oldalunkat, ahol hébe-hóba rejtjeles üzenetek formájában tájékoztatjuk Önöket nyomozásunk részleteiről.
A többi vádra való reagálásra sajnos már nem maradt idő, mert mindjárt éjfélt üt az óra, jönnek a vámpírok, meg a zombik, ráadásul korán is kelek. Holnap viszont új nap kezdődik, amikor már nem érdemes előző napi sérelmeinkkel foglalkozni. Ne foglalkozzanak hát velük Önök se!
FgP
