2013. már 20.

Félénk vagyok, de hódítani akarok

írta: dVn
Félénk vagyok, de hódítani akarok

Az ellenzéki összefogás vezéralakja újra összefogásra szólít fel. Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni. De vajon lesz-e mindig még egyszer? Figyelem! Írásunk túlfűtött erotikus jeleneteket tartalmaz! 16 éven aluliak csak szülői felügyelettel olvashatják.

boritek_.jpg

Levelet hozott a posta. Nem ám elektronikusat, papírosat. Borítékban, bélyeggel. Igaz, nem a több mint hárommillió dollárt érő sárga Treskill virított rajta, csak a Magyar Posta húsvéti ajándékbélyege, Halleluja feliratú tojással.
-    Halleluja! Ki a fene küldhet nekünk levelet ide, ahol még a madár se jár? - kérdeztem, miután Galván Lili a kezembe nyomta, és én néhány pillanatig a dekoltázsában legeltethettem a szememet. – Vajon mi lehet benne?
-    Fogalmam sincs – mondta Lili, kacér mosollyal ajkán. – Talán, ha kibontanád...
Mutatóujjamat óvatosan bedugtam a boríték sarkánál lévő aprócska nyílásba és finoman fel-le mozgatva haladtam beljebb és beljebb.

Lili vágyakozva nézte, amint mutatóujjam lassan elveszik a borítékban, nyomában halk sercegés kíséretében kettészakad a papír, és megnyílik az út a benne rejlő levél felé. Lili megnyalta felső ajkát, hátrahajtotta fejét, megrázta derékig érő, hullámos vörös haját, ujjaival végigsimította nyakát, és folytatta útját a blúza alól is kidomborodó mellbimbói felé.

Rá se mertem pillantani. Ha ezt így folytatja, gondoltam magamban, nem állok jót magamért, és se szó se beszéd, leteperem az íróasztalra. De persze én úriember vagyok, meg főszerkesztő, egyben Lili főnöke, no meg a munkahelyi erkölcs és a demokrácia féltő őre. Inkább bontogattam tovább a levelet, mielőtt még kísértésbe esnék.
-    Csak kettőt kell aludni, és itt a tavasz – mondta közben Lili, aki kilépett magas sarkú cipőjéből, bal lábát pedig a combomra tette.
Tekintetem önkéntelenül futott végig fekete necc harisnyáján, bokájától a térdéig, térdétől a combjáig, egészen lila miniszoknyája szegélyéig. Mutató és hüvelykujjam éppen megragadta a borítékban feszengő levelet.
-    A csillag – mondtam zavartan. Az arcom lángolt, a szívem kalapált, kezem remegve rázta a borítékot. – A csillagászati legalábbis.
-    Olyan édes, amikor zavarban vagy – mondta Lili és lábujjaival egyre feljebb és feljebb araszolt a combomon.
-    Izgatott vagyok – mondtam. – Olyan, olyan rég nem kaptam már levelet. El is felejtettem, milyen bizsergető érzés felbontani, belenyúlni, megtapintani.
-    Szegény Péterem – mondta Lili és lábujjaival a lágyékomat kezdte masszírozni. – Mindig csak a munka. Rád férne egy kis lazítás.

Mély levegőt vettem, majd hirtelen mozdulattal kirántottam a levelet a borítékból, magam elé emeltem és sietve szétnyitottam. Beleolvasni azonban már nem volt módom, mert a szemem eltakarták Galván Lili elébem omló hajfürtjei. Éreztem, amint kezével benyúl az ingem alá és végigsimít mellkasomon, majd izzó ajkaival rám tapadt és lázasan csókolni kezdett. Mire észhez tértem, Lili már az ölemben ült, megragadta kezemet és erősen a kebléhez szorította.

Alig tudtam magam kiszabadítani fogságából. Az összegyűrt levelet féltőn a magasba emelve, zihálva próbáltam szóhoz jutni.
-    Lili! Lili! A levél! Még a végén elszakítod! – mondtam.
-    Kit érdekel ez a hülye levél – mondta Lili, azzal kikapta a kezemből, összegyűrte és messzire hajította, majd újra vadul csókolni kezdett, kezével pedig meglazította nadrágszíjamat.

Minden ellenállás hiábavaló volt. Lili a szó szoros értelmében maga alá gyűrt. Éreztem, ahogy kicsúszik kezemből az irányítás, és kezdtem magam Michael Douglas helyébe képzelni, amint a Zaklatásban Demi Moore lábai közül próbál menekülni.

Nem mintha nem kívántam volna Lilit, de bármikor betoppanhatott valaki a szerkesztőségbe – kivált kellemetlen lett volna, ha Kamondi Vilmos az -, és különben is, mit szólnak majd az olvasók, hogy én, Forgolán Péter a farkamban hordom az eszem nem tudok uralkodni a saját férfiasságomon. És a végén olvasóink azt se fogják megtudni, mi is állt abban a levélben.

Néhány perc múltán már mindketten anyaszült meztelenek voltunk – a rezsicsökkentésnek hála, ezerrel ment a fűtés, és a tárva nyitott ablakok ellenére patakban folyt rólunk a víz -, egymásba gabalyodva hagytuk magunkat sodorni az árral, amikor az asztalomon megcsörrent a telefon.

Lili megpróbált olyan erősen magához szorítani, ahogy csak bírt, alantas férfiösztöneimen azonban úrrá lett a felelősség és kötelességtudat. Kiszabadítottam hát magam Galván Lili karjai közül és felemeltem a kagylót.
-    Ha-ha-halló – mondtam zihálva. – Foh-foh-Forgolán Péter, Elvarázsolt Kastély.
-    Jó napot, Súúúhanter úr – szólt az ismerős hang a vonal túlsó végén. – Bajnai Gordon vagyok.
-    Bajnai úr! Minek köszönhetem a hívását?
-    Nemrég küldtem magának egy levelet, megkapta?
-    Levelet? – kérdeztem értetlenséget mímelve. Te jó ég, hol az a levél, kérdeztem magamtól és tekintetem lázasan kutatta az iroda padlóját, ahová Lili dobhatta.
-    Igen, agyaggalambbal küldtem. Remélem nem lőtte le senki! Szép húsvéti bélyeget is ragasztottam rá.
-    Á, az a levél – mondtam, és az előttem heverő, feltépett borítékra néztem. - Igen, megkaptam, de még sajnos nem volt időm elolvasni, a folyamatban lévő halaszthatatlan ügyek miatt.
-    Hála Istennek! – mondta Bajnai Gordon hatalmas durranás kíséretében. Nagy kő eshetett le a szívéről.
-    Nem nekem szánta esetleg?
-    Dehogynem, csak, hogy is mondjam, az a levél egy meggondolatlan és elkeseredett pillanatomban született. Örülök, hogy még nem olvasta, és igazából nem is szeretném, ha elolvasná, sőt, a legjobb lenne, ha azonnal a szemétbe hajítaná, azazhogy nem is, inkább húzza le a vécén vagy égesse el!
-    Te jó ég, Bajnai úr, csak nem valami búcsúlevelet írt? Öngyilkosságot akar elkövetni?
-    Valódit nem, csak politikait.
-    Politikait? Azt hittem, azt már akkor megtette, amikor a Gyurcsány kormányban miniszteri posztot vállalt.
-    Azt a legtöbben már el is felejtették, igaz a cöffideszesek gondoskodtak róla, hogy a választók emlékezete felfrissüljön.
-    Akkor miféle politikai öngyilkosságról beszél?
-    Meggondolatlan pillanatomban azt találtam írni, hogy a 4. alaptörvény módosítása miatt minden jelentős ellenzéki erő összefogására szükség van.
-    Hol itt a probléma? Hiszen ez egy nemes, mondhatnám igazi européer gondolat! Végre valaki összefogásra és nem árokásásra buzdít.
-    Megőrült maga? Összefogjak a Vona Gáborral, meg a Victor Pontával kokettáló Mesterházyval? Nem beszélve a Schiffer Andrásról!
-    Mégsem akar összefogni? – kérdeztem meglepetten.
-    Akar a fene – mondta Bajnai.
-    De akkor, hogyan akar Ön kormányt váltani, Bajnai úr?
-    Eszem ágában sincs kormányt váltani.
-    Bocsásson meg, de nem értem. Eddig folyamatosan az Ön kormányváltó elképzeléseitől volt hangos a sajtó. Szigetvári Viktor ma is haknizott egyet az ATV-ben.
-    Ugyan már, kedves Súúúhanter úr! Nézzem rám! Úgy nézek én ki, mint, aki a néppel tűzön-vízen át? Tudok én egy épkézláb szónoklatot tartani? Tudok én bármi olyat ígérni az embereknek, mint a tizennegyedik havi nyugdíj vagy az egymillió új munkahely, amiért érdemes lenne rám szavazniuk?
-    De hát ott van a demokrácia, meg a jogállam, amit maguknak kell megvédeni az Orbán rezsimtől!
-    Kit érdekel a demokrácia, meg a jogállam, meg az alaptörvény negyedik módosítása néhány unatkozó értelmiségin, meg Tamás Gáspár Miklóson kívül?

Erre nem tudtam mit mondani. Sokadszorra meg kellett hajolnom Bajnai Gordon szellemi kvalitásai előtt. Ekkor a vonal túlsó végén furcsa recsegő, zizegő hangokat hallottam.
-    Ezek szerint akkor feladja? – kérdeztem.
-    Fel, fel, egyértelműen fel. És erre fogom kérni ellenzéki társaimat is, a FIDESZ-szel és Orbán Viktorral szemben úgysincs semmi esélyünk – mondta a hang, amely időközben Szijártó Péter hangjába csapott át, idegesítő sípolás és zizegés közepette. Mintha Habony Árpád hangját hallottam volna beszűrődni, aki azt mondja, „elromlott ez a kurva beszédszintetizátor”
-    Halló, ki beszél ott? Bajnai úr? Vagy esetleg ez valami telefonos tréfa volt?
-    Bocsásson meg, Súúúhanter úr! Muszáj volt letesztelnünk az új Bajnai beszédszintetizátorunkat, mielőtt felhívunk vele nyolcmillió választópolgárt.
-    Tessék?
-    Ne is foglalkozzon vele, majd megháláljuk a segítségét! – mondta Szijártó Péter és letette a kagylót.

Szélütötten álltam, még mindig meztelenül az íróasztal mellett. Galván Lili időközben eltűnt. Gyorsan összekapdostam ruháimat, és felöltöztem. Körbeszaladtam az irodán, hogy megtaláljam a levelet, de sehol sem leltem. Néhány perc múlva visszatért Galván Lili.
-    Hol a levél? – kérdeztem.
-    Elégettem, ahogy Bajnai Gordon kérte – mondta Lili és olyan szánakozó tekintettel nézett rám, mint aki az évszázad orgazmusát szalasztotta el.
-    Bassza meg! De hiszen az nem is Bajnai volt! Úristen, sosem tudjuk meg, mi volt abban a levélben!
-    Dehogynem, feltették az internetre is, elolvashatod. Nem egy Talpra Magyar.

Kinyílt a szerkesztőség ajtaja és Csicsó Ferenc társaságában Kamondi Vilmos és Hutta Sámuel lépett be rajta. Mielőtt közelebb értek volna, vetettem egy utolsó pillantást Galván Lilire, és arra gondoltam, talán majd legközelebb. Persze, ha lesz legközelebb.

FgP

Szólj hozzá

szex összefogás 2014 bajnai galván félénk alaptörvény