Isten barmai ostorral
Ismét nagyotmondó verseny készül a négyszögletű kerek erdőben. Minek után munkából és kenyérből továbbra is csak kevés jut a megbűnhődte már e népnek, kreatív tímek sokasága dolgozik azon, hogy cirkuszból mindig jusson elegendő az asztalra.
Forrás: Vona Gábor honlapja
Imádott politikusaink azonban megelégelték, hogy az olyan népszerű valóságsóknak köszönhetően, mint az X-Faktor vagy az Y-kromoszóma, hetente akár több órán keresztül is tévénézők milliói nem az ő isteninek gondolt kinyilatkozásaiktól ájulnak el a képernyő előtt. Énekelni persze nem tudnak, legfeljebb a mi szánkból kifelé a sajtot, ezért szóba se jöhetett Skandinávia. Bűvész és zsonglőr mutatványokban persze otthonosan mozognak mindannyian, de sajnos ezt leginkább az éppen kormányon lévők tudják gyakorolni, amikor eltüntetik befizetett adóforintjainkat, vagy zsonglőrködnek a GDP, az infláció vagy éppen az államadósság adatokkal.
Nem maradt más hátra, mint amihez mindannyian egyformán értenek: a nagyotmondás. Persze ilyen címmel egyetlen politikus sem állna a közönség elé, ezért a kreatív tím agytrösztjei frappánsan a Választási Kampány címet adták a műsornak, melynek selejtezői előtt minket is meghívtak, hogy meglessük, miként készülnek a sztárjelöltek.
Elsőként a négyszögletű kerek erdő királyát szerettük volna megtekinteni, ám mint kiderült, az előző verseny győztese selejtező nélkül automatikusan a döntőbe kerül, ezért sajnos jó ideig kénytelenek vagyunk beérni a szokásos heti rádióinterjúkkal, ha ízelítőt szeretnénk kapni messze földön híres nagyotmondó tehetségéből.
Az ellenzék tagjai azonban lázasan próbáltak a színpad mögött felállított sátrakban. Mesterházy Attila trénerével Szanyi Tiborral melegített egy üveg házi pálinka társaságában. A változás elkezdődött, a változás elkezdődött, gyakorolta Mesterházy Attila a tükör előtt, hogy legalább olyan határozottnak és elszántnak tűnjön, mint Orbán Viktor, amikor azt mondta, csak a FIDESZ.
Amikor meglátott felkapta a pálinkás üveget és odaadta nekem:
- Add tovább!
A pálinkával a kezemben a meglepettségtől a szomszéd sátorba esve Gyurcsány Ferencbe botlottam. 2006-ban már megnyerte a versenyt, de később hazugságon kapták, ezért sokak sajnálatára nem indulhat többé a versenyen. Ehelyett a kéretlen prókátor szerepében tetszelegve egy gázrezsón igyekezett Bajnai Gordont hevíteni. Aki azonban valami félreértés folytán továbbra is arról beszélt a sarokban kukoricán térdepelve, fejére libatollat szórva, hogy fájni fog, mintha nem is nagyot, hanem inkább igazmondó versenyre készülne az esélytelenek nyugalmával.
A verseny igazi meglepetése azonban a szélsőjobbra felállított szittya jurtájában nyereg alatt puhított húst rágcsáló Vona Gábor volt, aki a nagyotmondást szürreális képzavarokkal spékelve tervez berobbanni a döntőbe, nem is esélytelenül. Honlapja tanúsága szerint már nem az Árpád leszármazottjának tekinti magát, hanem egyenesen Atilla (sic!) unokájának.
Először azt hittük, hogy az Atilla elírás, de mint kiderült a Jobbik ifjúsági tagozatának honlapjáról, a „magyar kiejtésnek megfelelőbb az Atilla mint a mára már jobban meghonosodott Attila írásmód”. Utána azon akadtunk fenn (jó, mi még az átkosban tanultuk a történelmet – a szerk.), hogy a hunok meg a magyarok nem is egy nép, és különben se tudtuk összeboronálni az Árpád sávos zászlót Atillával.
Szerencsére azonban rábukkantunk a VHK frontemberének, Grandpierre Atillának remekbe szabott előadására, aki segített a lélegző nap fényétől megvilágosodnunk, és feloldani a feloldhatatlannak hitt ellentmondást. Rómától görög bizáncig, Rajnától Levídiáig mindenki a magyarok leszármazottja ezen a bolygón, legfeljebb még nem tud róla. Hardcore jobbikosok persze még kicsit ágálnak az ellen, hogy a zsidók meg a cigányok is, de Szegedi Csanád esete bizonyítja, nem esik messze az alma a fájától.
Ilyen előjáték után nem állhattuk meg, hogy ne kérdezzük meg Atilla nagy királyunk egyszülött unokáját, mi mindent ígér nekünk, ha egyszer fejedelemmé választják a Duna jegén.
- Súúúhanter urak! – mondta Vona Gábor szilaj tekintettel. – Adjon az Isten szebb jövőt!
- Magának is Vona úr, vagy szólíthatjuk esetleg már II. Atillának?
- Kíméljenek meg az ilyen balliberális zsidóbérenc bulvármédiában aszalódott poénoktól, mert ha hatalomra kerülünk, még véletlenül fel találjuk gyújtani az Elvarázsolt Kastélyt.
- Bocsánat, de Index, vagy ahogy maguk mondják, zsindex címlapra kellene kerülnünk, ahhoz pedig elengedhetetlen néhány ilyen fordulat. Mivel készül a nagy megmérettetésre? –kérdeztem.
- Természetesen a IV. Béla tervvel, azaz szembenézés, összefogás, feltámadás.
- Utoljára Jézusnak sikerült halottat feltámasztania, nem fél attól, hogy maguknak mégsem sikerül megismételni a csodát?
- Maguknak ott az Elvarázsolt Kastélyban, csak nem kell bizonygatnom, hogy csodák igen is léteznek! Különben is, mi nem félünk senkitől és semmitől.
- Azért valakitől mégis, mert az Ön által említett IV. Béla programban ezt olvastam: „Mivel a bevezetendő intézkedések egy része sértheti bizonyos társadalmi csoportok jelenleg meglévő érdekeit, szükségszerű egy 3000 fős csendőrség felállítása”.
- Háromezret mondott? Szerintem harmincezernek kellene lennie. Bizonyára elírás.
- És azt hogy értsük, hogy: „A súlyosan alulszocializált gyermekek számára állami bentlakásos iskolahálózatot kell létrehozni, társadalmi integrációjuk megerősítése és megvalósítása céljából.” Azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű romagyerekeknek a családjuktól elszakítva intézetben kell leélniük gyermekkorukat?
- Olvasott Ön ilyet a programban, hogy roma gyerek?
- Nem.
- Na látja! – mondta Vona Gábor karba tett kézzel.
- Azért úgy látom, hogy némi kopipészt (a magyar kiejtésnek megfelelőbb, mint a copy-paste – a szerk.) is becsúszott a programba. A közmunkaprogramot már a FIDESZ is meghirdette.
- Igen, de ők nem csendőrséggel kényszerítik közmunkára a munkanélkülieket.
- A programban emlegetett Közép-Európai Únió (a magyar kiejtésnek megfelelőbb, mint az Unió – a szerk.) afféle KGST próbál lenni az EU-val szemben?
- Távolról sem. A KGST-t a vörös hadsereg tartotta egyben. A Közép-Európai Úniót az isten ostora fogja majd egybe.
- És kinek a kezében lesz az ostor?
- Ez nem is lehet kérdés.
- Sok sikert kívánok a versenyhez! – mondtam búcsúzóul Vona Gábornak.
- Inkább szebb jövőt és Jobbik Magyarországot kívánjon –mondta Vona Gábor, majd előkapta ostorát és betyárosan megcsattogtatta előttem.
Kívánnánk mi, gondoltam magamban. De még mindig képtelen vagyok képzettársítani a szebb jövőt és a Jobbik Magyarországot.
FgP