Felfedeztük a rejtélyes helyet, ahol tisztára mossák a gyalázatot, mit rákentek a századok. Ahol elsimícskák a botrányokat, megmentik a menthetetlennek tűnő seggeket és ahol a vak se látja, mi folyik itt.

Az Elvarázsolt Kastély alagsorában található a négyszögletű kerek erdő mosodája. Őszintén szólva, eddig eszünkbe se jutott megnézni mi folyik ott. Láttuk ugyan, hogy kisebb-nagyobb teherautók jönnek-mennek, de sosem gondoltunk arra, hogy olvasóink számára bármi érdeklődésre tarthat számot, ami ott történik. Hát tévedtünk!
Ma reggel, a szerkesztőségbe jövet eltévesztettem bejáratot. Annyira belemerültem az Élet Menete kontra Nemzeti Érzelmi Motorosok Egyesülete trash reality fejleményeibe az i-Phone-om képernyőjére tapadva, hogy erre csak akkor döbbentem rá, amikor beleütköztem valamibe, azazhogy valakibe.

-    Hová-hová? – kérdezte egy öblös férfihang.
-    Őőő, …hogy…mi…? - hebegtem. Amint felnéztem, marcona, tagbaszakadt biztonsági őr állt előttem. Mögötte hatalmas termet vettem észre, ipari mosógépekkel, a börtönfilmekből ismerős óriási ruhaszállító ládákkal, és a plafonon körbefutó drótpályákról lelógó hófehér ruhákkal. Az alagsorba vezető folyosó dohos levegőjét fertőtlenítő, öblítő és a vasalás gőzének sajátos elegye töltötte be. – Elnézést, azt hiszem, eltévesztettem a házszámot!
-    Én is azt hiszem – felelte a biztonsági őr és tekintetével a folyosót bámulta, mintegy tudtomra adva, hogy örömmel venné, ha ugyanabba az irányba távoznék, amerről jöttem.
-    Őőő, elnézést, már itt sem vagyok – mondtam, azzal sarkon is fordultam volna, ha nem szólít meg egy ismerős hang.
-    Súúúhanter úr! Hová rohan? – kérdezte egy félreismerhetetlen hang.
-    Miniszterelnök úr! – kiáltottam fel, amikor a biztonsági őr takarásából elém lépett Orbán Viktor, fehér köpenyben, gumicsizmában, kezében sáros nadrágokkal. Kezet nyújtottam volna felé, de mindkét kezén gumikesztyű volt, ezért inkább csak intettem. – Micsoda meglepetés! Mit keres maga itt?

-    Hát tudja, Súúúhanter Úr, a piszkos munkát mindig nekem kell elvégeznem. Ez a sok nyomorult kölyök a kormányomban mindennap nyakig összesározza magát, én meg mosdathatom ki belőle őket.
-    Összesározzák? – kérdeztem értetlenül. – Én azt hittem, felnőtt emberek tudnak vigyázni a ruhájukra.
-    Ezek? Ne vicceljen! Balog Zoli például már azt se veszi észre, ha tehénszaros gatyája. Alig, hogy kimosdattam a tandíjas fiaskóból, kitünteti azt a félkegyelmű Szaniszlót. Még jó, hogy egy bocsánatkérő - bolgárgyörgyöző adalékkal maradéktalanul el lehetett távolítani.
-    Van más is, akinek a szennyesét Önnek személyesen kell kezelésbe venni?
-    Könnyebb lenne arra válaszolnom, kiét nem kell. Még az okoska ábrázatú Varga Misi után is kénytelen voltam elővenni egy kis Rogán folteltávolítót, mert ez a szerencsétlen kikotyogta, hogy eszünk ágában sincs senkinek se jóváírni a nyugdíjpénztári megtakarításait. Pintér Sanyiról inkább nem is beszélek.
-    Pintér Sándorról, a belügyminiszterről? – kérdeztem.
-    Ki másról? Az ő ruhatára már a kormányalakításkor se volt patyolat tiszta, hallgattam is eleget miatta. De ráadtunk egy ilyen szép fehér köpenyt, az elfedte a legdurvább foltokat. Azóta viszont nem győzök rá mosni. Ott volt nemrég ez a havazás. Még egy ilyen kutyás-gyerekes PR filmet is le kellett forgatnunk egy erdélyi párocskával, hogy tisztára mossuk a Sanyit.
-    Kutyás-gyerekes? – kérdeztem vissza, mert nem tudtam követni Orbán Viktor gondolatmenetét.
-    Az csak a píáros szakzsargon, de sajnos a kutyás-gyerekes témát Gyurcsány már lelőtte pár éve, mégsem vehettem fel egy kislányt az M1-es autópályán kutyasétáltatás közben.

-    Akkor ezek szerint nagyon hatékonyan működik a mosoda, mert dacára az ellenzék folyamatos sár és szardobálásának, az Ön miniszterei mindig makulátlanul állhatnak a nyilvánosság elé.
-    Makulátlanul, persze – mondta Orbán Viktor és mérgesen legyintett egyet. - Csak már kezdek belefáradni. Nagy nehezen kiherélem az Alkotmánybíróságot, átírom a választási törvényt, hogy bebiztosítsam a 2014-es választási győzelmet, beetetem a népet a rezsicsökkentéssel, majd amikor végre pihenhetnék egy kicsit a családdal hétvégén, jönnek ezek a Nemzeti Érzelmű Motorosok gázt adni a zsinagóga előtt. Pintér Sanyi meg, ahelyett, hogy betiltaná, még rendőri kíséretet is ad melléjük. Amikor a nácizmussal meg a szélsőjobbal való kokettálás amúgyis ragad ránk, mint a kiköpött rágógumi. Azt még kimosni se lehet. Kénytelen voltam én is az ollóhoz nyúlni, és egyszerűen kivágni. Most persze néhányan siránkoznak, hogy a vágással csorba esett a szólásszabadságon, de ezt már Deutsch Tamás barátom elintézte egy Twitter üzenettel, hogy „Heil Index”.
-    Ezek szerint itt hagyná a mosodát?
-    Boldogan!- mondta Orbán Viktor és lehajította a földre a kezében tartott ruhákat.
-    És mi lesz akkor a kormányzati szennyessel? Azt ki fogja kimosni?
-    Maguk.
-    Mi? – kérdeztem meglepetten.
-    Úgyis itt vannak, testmozgás gyanánt is leküldhetnek ide valakit, hogy behajigálja a szennyest a mosógépbe, és írjanak néhány, kormányunk áldozatos munkáját dicsőítő posztot.
-    Azt hiszem, erre a feladatra mi nem igazán vagyunk alkalmasak.
-    Nem szeretnének egy-két zsírosabb hirdetőt a lapjukban, hogy ne kelljen folyton aggódni a villanyszámla miatt? Nem jönne jól egy mecénás Vajnágh Domokosnak, hogy megírja végre regényeit?
-    Dehogynem, csakhogy tisztesség és becsület is van a világon – jelentettem ki határozottan és elszántan.
-    Ugyan már, Súúúhanter úr! Ennyire még maga sem lehet elvarázsolt!

FgP