Tegyék meg tétjeiket, mi elkaszinózzuk!
A szabadságharc folytatódik. Nem másért, mint a szegények és elesettek támogatásáért, a nemzet felemelkedésért. De miután Unortodoxia királya könyörtelenül leszámolt a nyerőgépekkel, vajon ki lesz a következő?
Tegnap este azon keseregtünk a szerkesztőség tagjaival, hogy már egy hónapja nem volt szerencsénk az Index címlapra kerülni, pedig a népszerűség hajhászásában olyan témákkal foglalkoztunk, mint a tanévnyitó a birkaiskolában, a Tek-en szúrt ország, vagy a paralimpikonok megalázó díjazása.
A látogatószámunk éppúgy zuhanórepülésbe kezdett, akár a magyar GDP, és mivel nekünk nincs Matolcsy Györgyünk, még megmagyarázni sem tudtuk az ajtónk előtt álldogáló hirdetőknek, miért is éri meg nálunk elkölteni pénzüket.
- Ahelyett, hogy itt kesergünk, menjünk le inkább a sarki kocsmába és dobjuk be maradék pénzünket a félkarú rablóba, hátha szerencsénk lesz – javasolta Hutta Sámuel, aki fizetését előszeretettel veri el különböző szerencsejátékokon, a kollektív totószelvénytől kezdve a lóversenyen át a nyerőautomatákig. Bár azt mondja, rendszerint többet nyer, mint veszít, de sajnos a dolgok általában nem alakulnak rend szerint.
- A mi politikai családunk krédójával összeegyeztethetetlen a szerencsejáték – mondta Csicsó Ferenc, szerkesztőségünk szentfazeka.
- Ha akarnánk, se tudnánk – mondtam én.
- Miért? – kérdezték a szerkesztőség tagjai egy emberként.
- Mert bezárt.
A csodálkozó tekintetek láttán elmagyaráztam, hogy a sarki kocsmába már hónapok óta nem tette be a lábát vendég. A háztáji pálinkafőzés legalizálása után már senki sem a kocsmában önti fel a felest. Káromkodni, a másikat anyázni, zsidózni, kommunistázni, fasisztázni egyébként is sokkal jobb a kommentekben, ott legalább nem fenyeget a veszély, hogy bárkinek bevernék az arcát a véleményéért. A nyerőgépek betiltásával pedig az utolsó jövedelemforrását is elveszítette.
- A szívem nem szakad meg érte – szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött.
- Lázár úr! – kiáltottam fel, miután megfordultam és megláttam a Miniszterelnökség államtitkárát. Galván Lili engedhette be, aki vágyakozó szemekkel állt mellette, abban bízva, hogy vet rá néhány kósza pillantást azzal a megnyerő tekintetével.
- Súúúhanter úr! Részemről a szerencse – mondta Lázár János.
- Mi járatban erre, ahol még a madár se jár? – kérdeztem.
- Üzletet ajánlok maguknak. De egyszer és mindenkorra gyorsan kell dönteni.
- Miről lenne szó?
- Szeretnénk megnyitni az Elvarázsolt Kastélyban az Unortodox Kaszinót.
- Unortodox Kaszinót? Az meg milyen? - kérdeztem csodálkozva.
- Ahol a hagyományos kaszinókkal ellentétben arra lehet fogadni, hogy kinek tesz keresztbe következő alkalommal a kormány.
Lázár János elmagyarázta, hogy a kaszinóban a hamarosan begyűjtendő nyerőgépek mellet a fő attrakció az a rulett asztal lesz, amelynek harminchat négyzetén különböző érdekcsoportok kapnának helyet az egyetemistáktól, a segélyen élőkön át egészen az országot kizsákmányoló gazbitangelvetemült multikig. Téteket ugyanúgy lehet majd elhelyezni, akárcsak a hagyományos ruletten. Lehet adott számra, pirosra vagy feketére, párosra vagy páratlanra fogadni, ahogyan bármelyik sorra is.
- Mekkora tétekben lehet játszani? – kérdeztem.
- Bármekkorában – mondta Lázár János. – De azért gondosan utánanézünk majd, hogy kinek miből telik pénze a játékra.
- A nyeremények ugyanakkorák, mint a hagyományos ruletten, vagy erre is unortodox megoldásuk van? Tehát, ha valaki például eltalálja a nyertes számot, akkor a tétjének 35-szörösét viheti haza?
- Fogalmazzunk úgy, hogy megnyeri tétjének 35-szörösét, de nem viszi haza.
- Hogyhogy?
- Úgy, hogy önként felajánlja Magyarország Kormánya, ezen keresztül pedig a nemzet megmentése számára.
- Önként?
- Na jó, lesz itt néhány TEK-es meg NAV-os fiú, hogy a hezitálókat meggyőzze.
- Miért jönnének ide játszani az emberek, ha úgyis tudják, hogy nem nyerhetnek semmit?
- Miért, a legtöbben a többi szerencsejátékon sem nyernek semmit. Itt legalább tudják, hogy nemes cél érdekében játszanak. De hamarosan benyújtok egy törvénytervezetet, hogy a választási regisztrációhoz legalább egy alkalommal játszani kell a kaszinóban.
- Nem aggódik amiatt, hogy épp a legszegényebb, leghátrányosabb, legkiszolgáltatotabb rétegek fogják majd itt elveszíteni utolsó forintjaikat?
- Éppen azért vezetjük be most a segélyplafont, hogy ezeknek a rétegek ne legyen se pénze, se kedve szerencsejátékokat játszani.
- De nem lesz pénzük enni sem – jegyeztem meg.
- Súúúhanter úr! Kerüljük ezeket a demagóg megfogalmazásokat. A kormány egyszerűen csak arra szeretné ösztönözni a segélyen élőket, hogy lépjenek vissza a munka világába. Elvégre egymillió új munkahelyet teremtünk.
- Csak egy kicsit lassan.
- Ugyan már! A szocialistáknak tizenkét éve volt tönkretenni az országot, mi még csak félidőben vagyunk. De inkább ne politizáljunk, hanem koncentráljunk az üzletre, mert a fiúk már hoznák is a rulettasztalt.
- Nem vagyok meggyőződve róla, hogy jól jönne nekünk ez a kaszinósdi. Még a végén azt mondanák, hogy az Elvarázsolt Kastélyt kilóra megvásárolta a FIDESZ. Hogyan tudnánk mi innentől kezdve a hiteles és pártatlan tömegtájékoztatás élharcosaiként tetszelegni?
- Úgy látom, Súúúhanter úr, hogy nem értett meg – mondta Lázár János és megemelte gondosan fazonírozott szemöldökét. – Súlyos nemzetbiztonsági veszéllyel állunk szemben. Ha Önök nem hajlandóak együttműködni, kénytelenek leszünk betiltani az Elvarázsolt Kastélyt, Önöket pedig házi őrizetbe helyezni a nemzetbiztonsági veszély elmúltáig. Ami, ha rajtam múlik, jó sokáig fog tartani.
Felmérve a nemzetbiztonsági veszély súlyát, bízva abban, hogy olvasóink megértik majd döntésünket, rábólintottam a kaszinó megnyitására.
- Már csak egyetlen kérdésem lenne – mondtam és mintegy az utolsó fűszálba kapaszkodva folytattam. – Mi van, ha egyszer csak elfogynak azok, akiknek még keresztbe tudnak tenni. Akkor bezárhatjuk a kaszinót?
- Ne becsüljön le minket! Páratlan fantáziánknak köszönhetően mi mindig bele tudunk rúgni valakibe.
FgP