Hiába az ellenzék örömujjongása messiásának visszatérése kapcsán. Bajnai egyszerűen esélytelen a NER és Orbán Viktor ellen. A Poli-Gráf is megmondja.

Miután Vajnágh Domokos politikai elvonókúrára kényszerült, a szerkesztőség tagjaival napokig fel se mertünk lépni a világhálóra, nehogy egy meggondolatlanul megnyitott hírrel visszavessük kollégánkat a gyógyulásban. Inkább unortodox vetkőzős rulettet játszottunk a még mindig milyen jól néz ki Galván Lilivel, szerkesztőségünk egyetlen hölgytagjával.

Az unortodox vetkőzős rulett lényege, hogy Galván Lili a szerkesztőségi férfikoszorú közepére áll, és mindig az vehet le róla egy ruhadarabot, akire a megpörgetett pezsgősüveg kupakja mutat. Az utolsó ruhadarab levétele és néhány erotikus mozdulat (pl. fenékriszálás, lábemelés, cicidörzsölés) után persze kizárólag Kamondi Vilmos teríthette rá a lila pongyolát és kísérhette a szerkesztőségi tárgyalóba. Valaki rosszmájúan meg is jegyezte, hogy olyan ez, mint a FIDESZ: mindenki felálló fütykössel bámulja a sztriptízt, de dugni csak egyvalaki dughat. Mondanom se kell, már csak Vajnágh Domokos lelki nyugalma érdekében, azonnal belefojtottuk a szót és kizártuk a további vetkőzős rulettekből.

Forgolán Péter, a főszerkesztő, közismert nevén a Súúúhanter, vezetői szolidaritásból néhány napig szótlanul tűrte, hogy vele együtt mást sem csinálunk, csak a szó szoros értelmében … (elkerülendő a 18 karikát, olvasóink fantáziájára bízzuk az itt szereplő mondatrészt – a szerk.), de ma reggelre besokallt és mielőtt Galván Lili levehette volna bugyiját, ő maga dobta rá a lila pongyolát, majd elordította magát:

-       Elég volt! Ez így nem mehet tovább! Most, hogy megint az Index címlapra kerültünk, igazán bele kellene húznunk néhány jól irányzott bajnais-orbános-matolcsys-rogános-lázáros-hoffmanos-gyurcsányos poszttal, hogy megalapozzuk tárgyalási pozíciónkat a hirdetésre ajánlott blog (leánykori nevén sültgalamb) státuszért.

A többi szerkesztőségi taggal egyetemben arra gondoltunk, hogy csak irigyli Kamonditól Galván Lilit, elvégre mégis csak ő itt a főnök. Ezért a kávészünetben megpróbáltam Kamondi Vilmost, szerkesztőségünk vájtfülét rábeszélni, hogy mindannyiunk, de leginkább Vajnágh Domokos érdekében engedje már át Lilit egy körre. Kamondi azonban hallani sem akart róla.

-       Mi lesz, ha Lili végül kedvet kap Forgolánhoz? – kérdezte. - Majd én is bámulhatom veletek együtt, ahogy elvonulnak a tárgyalóba?

-       Ugyan már! – mondtam. – De hiszen Lili csak téged szeret.

Kamondi válaszát azonban már nem volt módom meghallgatni, mert megjelent mögöttem Forgolán Péter.

-       Samu! – mondta. Ez én lennék, Hutta Sámuel, a paradoxonok és véletlen egybeesések mesterszakácsa. – Neked kell megírni.

-       Micsodát? – kérdeztem.

-       A következő cikket.

-       Miért pont nekem?

-       Mert téged sorsoltunk ki.

-       Hogyan?

-       Ha már ennyire bevált ez az üvegpörgetősdi, úgy gondoltam a következő cikk íróját is kiválaszthatjuk ezzel a módszerrel.

Úgy éreztem magam, mint a kivégző osztag tagja. Ott szokás véletlenszerűen vaktöltényt tölteni a sortüzet leadó katonák egyikének puskájába, minek köszönhetően mindenki azzal nyugtathatja lelkiismeretét, hogy mégsem tőle származott a gyilkos golyó. De az én lelkiismeretemet egyáltalán nem nyugtatta meg, hogy csupán a véletlenek szerencsétlen összjátékának köszönhetően kap majd idegösszeomlást Vajnágh.

-       Nyugalom! – mondta Forgolán aggodalmam látva, majd elővett egy mp3 lejátszóra emlékeztető kis szerkezetet. – Itt a megoldás.

-       Mi ez? – kérdeztem.

-       Poli-gráf – mondta.

-       Hazugságvizsgáló?

-       Nem, az a poligráf. Ez Poli-Gráf. A kínai piacon vettem.

-       És mit tud?

-       Megmutatja, mennyi egy adott hír politikai háttérsugárzása. Ha elkezd csipogni, az azt jelenti, hogy az adott hír káros hatást fejthet ki az idegrendszerre, magyarán szólva könnyen kiverheti a biztosítékot az arra érzékeny személyeknél. Szóval bármiről nyugodtan írhatsz, amíg ez a kütyü csöndben marad.

-       És ez biztosan működik? – kérdeztem kissé hitetlenkedve. Nem mintha nem bíznék a kínai piacon vásárolt holmikban, különösen most, hogy hamarosan honfitársainkat tisztelhetjük a kínai árusokban, de hát annyi mindent hall az ember.

-       Már leteszteltem, de nyugodtan próbáld ki! -  azzal kezembe nyomta a szerkezetet, majd elvonult irodájába és behívatta magához a még mindig lila pongyolájában üldögélő Galván Lilit.

Fogtam a szerkezetet, letelepedtem íróasztalomhoz és a reggelimmel együtt falni kezdtem a megújult Index „Megvolt?” rovatát, melyet épp azoknak találtak ki, akik hozzám hasonlóan egy hete nem olvastak és nem hallgattak híreket.

„Jön a Star Wars 7, de azt már nem George Lucas rendezi, átadja a terepet a fiataloknak.” Alighogy a végére értem a mondatnak, a Poli-Gráf heves csipogásba kezdett. Ez meg mi a franc, kérdeztem fennhangon. A Poli-Gráf erős kínai akcentussal a következőt válaszolta:

-       Ász olvászó könnyen ásszosziálhát árrá, hogy Orbán Viktor lemond és helyét Rogán Ántál vágy Lázár Jánosz veszi át. Egy fidesz szávászó számárá Orbán Viktor lemondászá á világvégét jelenti. Nem fidesz szávászó számára pedig ászt, hogy á jövő elkezdődött (egyenlő világvége - a szerk.).

Menjünk tovább, gondoltam. „New York az évszázad viharától reszket”. Megint éktelen csipogás. Mi a rosebb? A Poli-Gráf elmagyarázta, hogy bármilyen az időjárással kapcsolatos hírből könnyen lehet az Országos Meteorológiai Szolgálat tervezett államosítására gondolni, amelyből egy sérült idegrendszerű személy számára könnyedén a Rákosi rendszer államosítási hullámának rémképe elevenedhet meg.

Ugorjunk! „Kemény Dénes: A játékosaim tettek nagy edzővé”. Csend. Remek, gondoltam magamban és már olvastam is tovább. Végre egy politikailag semleges hír. De amint odaértem, hogy „még két válogatott mérkőzés és véget ér a Kemény-korszak.”, megint beindult a csipogás. Bsszmg!, morogtam magamban, de már meg sem kellett kérdeznem a Poli-Gráfot, hogy rájöjjek, mi lehet a gond. Persze, erről megint Orbán Viktor távozására lehet következtetni, satöbbi, satöbbi. Gyerünk tovább!

„Bajnai jobbnak érzi magát Matolcsynál”, olvasom öntudatlanul. Fülemben már hallani vélem az egyre idegesítőbb csipogást és érzem hátamban kollégáim megveti pillantásait, miszerint módszeresen végzem ki szellemi atyánkat Vajnágh Domokost, paradox módon vele együtt saját magunkat is. Ám meglepő módon a szerkezet süket maradt. „Ő maga elvitte a 13. havi nyugdíjat…”. Csend. „Az unortodox gazdaságpolitika az ország tartalékainak felélése”. Csend. „Hogy emlékszik a 2006-os rendőri atrocitásokra?”. Csend. Nézem értetlenül a szerkezetet. Talán lemerült benne az elem? Gyorsan visszaolvasom a Kemény Déneses cikk felvezetőjét, mire a szerkezet újfent csipogni kezd.

Heuréka! Akkor Bajnairől és Matolcsyról nyugodtan lehet írni, állapítom meg, majd elkezdem szemlézni az elmúlt napok cikkeit, írásait a két politikus gazdasági szakemberrel kapcsolatban. A szerkezet némán figyel, én pedig nekilátok begépelni a cikket. Éppen ott tartottam, ahol most, amikor megjelent mögöttem Forgolán Péter, elmosódott rúzsfolttal a gallérján.

-       Hogy haladsz? – kérdezi, miközben begombolja legfelső inggombját.

-       Remekül – mondom én. – A felütés már megvan.

-       Jól működik a Poli-Gráf?

-       Remekül. Bár nem teljesen értem, hogy Bajnaira és Matolcsyra miért nem izgul rá, de sebaj. Lényeg, hogy tudok valamiről írni.

Forgolán egészen közel hajol hozzám, hogy a fülembe súgjon. Érzem rajta Galván Lili Dolce & Gabbana parfümjének illatát, de próbálom megállni, hogy intrikus gondolatok blokkolják agyműködésemet, ezért inkább Forgolán szavaira figyelek.

-       Matolcsyra úgy tekintenek a kínaiak, mint a gazdaságpolitika udvari bolondjának, ezért a vele kapcsolatos híreket a bulvárszintnek megfelelően kezeli a szerkezet.

-       És Bajnai? Csak nem tartják őt is udvari bolondnak?

-       Á, dehogy. Viszont a Poli-Gráfot október 23. előtt készítették, ezért nem is tekinti politikai tényezőnek.

-       Nem lehet valahogy upgrade-elni? – kérdeztem. Attól félve, hogy Vajnágh valamilyen úton módon mégiscsak értesül Bajnai visszatéréséről a politikába, így egy róla szóló írás akár végzetes következményekkel is járna.

-       Nem érdemes. Bajnai biztosan nem lesz politikai tényező.

-       Ezt meg honnan veszed? – kérdeztem hitetlenkedve.

-       Most beszéltem a Rogánnal. Azt mondta, ha Bajnai népszerűsége minden tehetségtelensége, szónoki képtelensége és Gyurcsánnyal illetve az elmúltnyolcévvel való összevissza fonódása ellenére mégis megerősödne, akkor az alaptörvénybe iktatják, hogy nemzetbiztonsági okokból nem lehet Magyarország miniszterelnöke olyan személy, akinek a vezetéknevében a „baj” szerepel.

HsM