Nem szívesen lennék most az ellenzék helyében. Két és fél éve kiéhezett hiénákként várják, hogy a Kárpátok gazellája elbukjon a balliberális kormányok által hátrahagyott adósságcsapdában, az IMF és az EU által emelt akadályokban, vagy leterítse a Wall Street-i spekulánsok forintra irányzott távcsöves puskája, s ők végre jót lakmározhassanak porhanyós húsából.

Nyílt terepen megtámadni, pláne legyőzni, persze sosem tudnák. Ehhez túlságosan gyávák és lomhák. Ehelyett inkább egymást marják, mert még azt is képtelenek eldönteni, ki legyen a vezér közülük. Na, de kérem, milyen vezért is tudnának választani a farkatlan és fogatlan sánta kutyák maguk közül?

Az elmúlt hónapokban azonban mégis úgy érezhették, rájuk mosolyog a szerencse. Először megjelent a gepárd bőrbe bújt libapásztor, aki néhány percre elhitette mindenkivel, hogy ő mindenkinél tettre készebb és gyorsabb, s ő lesz az, aki végül elejti a gazellát. Utcára vonultak a diákok is, akik munka helyett az adófizetők pénzéből akarnak néhány évtizedet végigbulizni, hogy azután friss diplomájukkal a zsebükben az Európai Unió legfőbb élősködőit, a németeket és az angolokat gyarapítsák ingyen szerzett tudásukkal. A csornai Charles Bronson pedig előzetes normakontrollra küldte a választási törvényt, benne a demokrácia ősellenségének kikiáltott kötelező regisztrációval.

Dörzsölték is a kezüket az ellenzékiek, arra számítva, hogy kedvezőtlen alkotmánybírósági döntés esetén a kormány majd újravési az alaptörvény márványtábláját. Sietve neki is láttak tüntetéseket és polgári engedetlenségi mozgalmakat szervezni. Már fogalmazták a sajtó kommünikét, a jogállamot sárba tipró diktátorról, s az őt támogató állampártról. Közben önjelölt törökgáborok osztották az észt a blogszférában, akiknek az Orbán kormány 2014-es bukása már nem is volt kérdés, csupán az, hogy sikerül-e a kétharmad, amellyel végre visszaállíthatják a kommunista alkotmányt, a Kádár-címert, meg a Moszkva teret.

De a mi Orbán Viktorunk, népünk bölcs vezére idejében észrevette az útjába kerülő akadályokat és úgy szökellt át rajtuk, mint a mesebeli csodaszarvas, darabokra törve az ellenzéki vágyálmokat. A diáktüntetések értelmüket veszítették, miután a kormány mindenki számára ingyenessé tette a felsőoktatást. Miközben pedig a vezérhím helyéért való küzdelemben Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, s az ellenzék megannyi kisebb nagyobb falkája az elébük hajított gumicsontokon viaskodtak, a Fidesz bejelentette, eláll a választási regisztrációtól. Bár az erő, miként Rogán Tónink mondta, most is velük volt, nekik az ország érdeke előbbre való.

Mégis van tehát jogállam? Rossz hírem van, drága ballibbant barátaim! Bizony van. És erősebb, mint valaha!

Ezért, ha bármit is akartok 2014-ben, ideje előállni valami épkézláb elképzeléssel arról, hogy mit is csinálnátok máshogy, mint az emútnyócévben elmúlt két és fél évben, mert az abcúg Orbánozás, az antiszemitázás és rasszistázás, no meg a kétségbeesett demokrácia és jogállam féltés kevés lesz. Bukta esetén pedig még a választási törvényre sem hivatkozhattok!

CsF