Újabb véres merényletet követtek el humorral felfegyverkezett fundamentalista terroristák péntek reggel a Komolyság Nemzetközi Központja ellen. A merényletben több százan vesztették életüket, és további százak kerültek kórházba súlyos, nem ritkán életveszélyes sérülésekkel. Helyszíni tudósításunk következik.

David Pope karikatúrája. "Ő rajzolt először"

Hónapok óta tartja rettegésben a világ minden, magát valamennyire is komolyan vevő állampolgárát az a radikális szekta, fanatikus vallási csoport, mely hétről hétre újabb és újabb merényleteket követ el politikusokkal, vallási fanatikusokkal és ártatlan civilekkel szemben egyaránt. Nem kímélik a politikai korrektséget, a vallási meggyőződést, a faragott vagy festett bálványokat, és humorista közhellyel élve, bárhol hadat üzennek a rekeszizmoknak.

Ma reggel pedig támadást intéztek a felelős gondolkodású emberek szerint eddig bevehetetlennek hitt, és szentként tisztelt Komolyság Nemzetközi Központja ellen. Az épületben dolgozó alkalmazottakra, a reggeli kávé elfogyasztása és a Kossuth rádió reggeli híreinek hallgatása közben támadtak rá a különféle maszkokba öltözött, az abszurd és fekete humor teljes arzenáljával felfegyverkezett terroristák.

A döbbent alkalmazottaknak lélegzetvételnyi időt sem adtak a menekülésre, azonnal elénekelték nekik a Monty Python csoport Never Be Rude to An Arab című dalát. Hiába intézett elkeseredett fohászt feléjük az irodavezető, a magyar ősökkel rendelkező Mae Ann Szántó (ejtsd: méjenszántó – a szerk.), hogy ebben a feszült politikai környezetben, és válságos légkörben és a harmadik világháború kitörésének előestéjén, amikor a muszlim meg a zsidó, az európai meg a keresztény, az amerikai meg az orosz, a színes bőrű meg a cigány, a jó, a rossz és csúf és ki tudja még, mi minden van a puskaporos hordóban, a terroristák nem ismertek kíméletet. Egyikük Elvis Presley jelmezbe öltözve énekelni kezdte a király első nagy slágerét a Don’t be cruelt, de olyan hamisan, hogy azzal még az X-Faktor válogatójába is könnyen bekerülhetett volna, mindezt olyan sivár angol kiejtéssel, mintha magától Vida Ildikótól vett volna gyorstalpaló leckéket.

Hiába próbálta megakadályozni a brutális vérontást rezzenéstelen arcával a Komolyság Nemzetközi Központjának elnöki posztjára méltán pályázó Káder János is, akinek már akkor sem láttak mosolyt az arcán, amikor csecsemőként a lábát csiklandozták. Nem számított azonban arra, hogy az orra előtt egy osztrák pszichiátria kényszerzubbonyába öltöztetett, orbánviktornak maszkírozott terrorista csokis zacskókat tép majd fel fogával.

A rendőrség nagy erőkkel keresi a tetteseket, ám munkájukat egyelőre nehezíti, hogy többen közülük a helyszínelés és a tanúk kihallgatása közben kaptak röhögőgörcsöt. A nemzetközi sajtót mindeközben ellepték a vég nélküli találgatások, vajon ki és mi állhat a gomba módra szaporodó terroristasejtek mögött. A legelterjedtebb vélekedés szerint a mozgalom elindítója nem más volt, mint a Charlie Hebdo magazin, amelynek karikaturistái egy unortodox FPS (First Person Shooting - a szerk.) játékban szándékosan végeztették ki magukat néhány elmeháborodott iszlám hívővel. Bár a világ mindig józanul gondolkodó politikusai és véleményformálói nem győzték bölcs nyilatkozatokkal és megfontolandó tanácsokkal ellátni az emberiséget, hogyan kell az ilyen sajnálatos és megrázó eseményeket feldolgozni, és miként léphetünk túl rajtuk további áldozatok nélkül, szélsőséges csoportok bosszúhadjáratot hirdetettek.

A végtelenül leegyszerűsített ideológiát, a „Röhögjünk ki minden rohadékot!” hirdető csoportok (Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot! című művére történő provokatív utalással – a szerk.) könnyen szereztek maguknak híveket és követőket, elsősorban a meggondolatlanságukról ismert fiatalok körében. A kezdetben csak Facebook és Twitter bejegyzésekben terjedő, ám egyre elvadultabb poénok később felütötték fejüket a kocsmai beszélgetésekben, az utcákon, a tereken, mígnem a buszmegállókat, az iskolapadokat, munkahelyeket sem kímélték.

A pokoli történetek baseball sapkás prófétájának, Vujity Tvrtko-nak a szavait idézve, az újabb merénylettől sokkolt világ gyászol és retteg. Nem lehet tudni, ki lesz a következő áldozat. Senki és semmi nincs biztonságban, amit törékeny világunkban bárminemű tisztelet övez. Bárkire bármikor ráronthatnak az elszánt terroristák, akikkel szemben képtelenség megállni a röhögést.

(a Charlie Hebdo magazin iránti feltétlen tiszteletlenséggel és minden áldozat emlékére)

HsM