Csapások sorozata sújt minket. Nem elég, hogy szerkesztőnk félholtra verve kórházban fekszik, én elveszítettem Galván Lilit (akinek talán sose mondhatok tollba többé), még az MSZP és Gyurcsány örökkévalónak látszó frigye is megbontatott. Ez utóbbi különösen fájó pontja szívünknek.

Mi más jelenthetne hát gyógyírt számunkra ezekben a keserű napokban, mint Kovács Péter és a Kúra, vagy az angol nyelvhez görcsösen ragaszkodó sznobok kedvéért Robert Smith és a The Cure dala.

Ha valaki, hát a Cure dalszerző, gitárosa, énekese, Robert Smith tudhatja mi az örök szerelem titka. Mai napig meghitt házasságban él gyerekkori szerelmével. Kívánjuk hát, hogy ez a dal sose szóljon nekik!

Hogy juthattunk ideáig?

A fiú csak megértésre várt,
De a lány már nem érti meg soha.
A lány egész éjjel a hívására várt,
De a fiú már nem hívja fel soha.
A fiú bocsánatkérésre várt,
De csak lehunyta fekete-gyöngy szemét a lány.
Bárcsak mondaná, hogy szeretlek,
de a fiú nem hazudott tovább.

A fiú együttérzésre várt,
De a lány már nem érez együtt soha.
A lány egész éjjel a csókjaira várt,
De egymaga ébredt magányosan.
Bárcsak elfeledné, kívánta a fiú,
De a lány szégyenkezve hajtotta le fejét.
Soha többé, kívánta hallani a lány,
Nem hagylak el soha többé.

Hogyan juthattunk ideáig?
Ha oly jó volt nekünk együtt?
Hogyan juthattunk ideáig?
Ha szerelmünk örökkévalónak tűnt?

A Cure együttes „Apart” című dalától ihletve szabadfordította Gógán Antal.

KmV