Nem elég, hogy kínai fokhagymát árulnak a legnagyobb kereskedelmi láncok zöldségpultjain, a Pilóta kekszet Lengyelországban gyártják, már tüntetőket is importálnunk kell!
 

Nincs annál kínosabb, mint amikor az ország nemzeti ünnepén a Pilvax közben csak néhány hajléktalan dönti magába a reggeli felest, a Nemzeti Múzeum előtt csak Arany János hallgatja a szavalatokat, a Március 15-e téren pedig a hagyományos tojásdobálás helyett csak kóbor kutyák vizelnek a Petőfi szobor talapzatára.

De mit van mit tenni, ha végre itt van egy négynapos ünnep és a meteorológia napsütéses időt jósol? Ilyenkor lehet menni a hétvégi telekre gyomlálni, wellness szállodába szaunázni, de ha valaki nem tud elutazni, a tévében is biztosan lesz valami. Francnak sincs kedve tüntetni. Meg különben is, minek?

A forradalom idestova két éve győzött. Megszületett az új alkotmány. Lassan, de biztosan megtorpan előttünk Brüsszel és az IMF. Hamarosan ránk zúdul az egymillió új munkahely, és Orbán Viktor, ami külön bejáratú Robin Hoodunk, igazságos Mátyás királyunk és Rákosi Mátyás elvtárs pajtásunk egy személyben leszámol az oligarchákkal és a magyar gazdaságot Polip módjára behálózó magyarnak tűnő bankkonglomerátum vezetőjével. „Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!”*

Ezt a nemzeti érzelműek számára elkeserítő apátiát érezhette meg a kormány, amikor rájött, Lengyelországból kell tüntetőket és szimpatizánsokat importálnia, mert a végén nem, hogy elegen, de még sokan sem lesznek a hivatalos ünnepélyen, no meg az újabb békemeneten. A CBA-s Lázár testvérek mindjárt megragadták az alkalmat és szóltak lengyel barátaiknak, hogy ha jönnek, mindenki hozzon magával egy doboz pilóta kekszet, ezzel is versenyelőnyhöz juttatva őket a vagyonukat offshore cégekbe szivattyúzó gaz multi kereskedőláncokkal szemben.

Mindeközben az ellenség ellenzék sem tétlenkedik. Tudomást szerezve a kormány terveiről, balliberális külföldi elvbarátaik segítségével újabb támadásra készülnek Magyarország ellen, francia értelmiségiekkel és a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakat kántálva készülnek meggyalázni nemzeti ünnepünket, ahogyan arra Selmeczi Gabriella felhívta a figyelmet.

Az Elvarázsolt Kastély, mely az egyetemes világbéke és a nemzetközi összefogás elkötelezett híve, mi mást tűzhetne ki célul, minthogy hozzájáruljon a népek barátságának elmélyítéséhez. Ha majd a lengyel és francia tüntetők kart karba öltve álldogálnak a Nemzeti Múzeum előtt és tátott szájjal hallgatják Varga Miklóstól vagy Sasvári Sándortól a Talpra Magyart, bizonyára örömmel veszik a lánglelkű poéta verssorainak angol fordítását. Azon kevés igaz magyarok számára pedig, akik velem és talán Galván Lilivel együtt ott lesznek majd a múzeumkertben, hadd csendüljön fel most a Nemzeti Dal!

Petőfi Sándor: National Song

On your feet now, Hungary calls you!
Now is the moment, nothing stalls you,
Shall we be slaves or men set free
That is the question, answer me!
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Slaves we have been to this hour,
Our forefathers who fell from power
Fell free and lived as free men will,
On land that was their own to till,
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Whoever now his life begrudges
Deserves his death with thieves and drudges,
For setting his own worthless hide
Above his country’s need and pride.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

The sword shines brighter than the fetters
It is the finery of our betters,
Of slaves and fetters we grow bored.
Leap to my side, ancestral sword.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Magyars, once more our name and story
Shall match our ancestors’ in glory
The centuries of shame and hurt
Can now be washed away like dirt.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

And wheresoever we may perish
Grandchildren those graves shall cherish
Singing our praises in their prayers
To thank us that our names are theirs.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Petőfi Sándor: Nemzeti Dal című költeménye George Szirtes fordításában.

KmV

* Idézet Petőfi Sándor: A XIX. Század Költői című verséből.