Drágállja a temetést? Mégsem akarja szerettei hamvait a Dunába szórni, és nem is szeretné saját kezűleg megásni a sírjukat? A négyszögletű kerek erdő kormánya már meg is találta a megoldást. A szociális temetés után íme, itt a szociális feltámadás!

A négyszögletű kerek erdőben hamarosan bevezetik a szociális feltámadást. Mint a neve is sugallja, nem összekeverendő a különböző vallásokban felbukkanó feltámadással, örök élettel vagy reinkarnációval, és nem Isten ajándéka, hanem a négyszögletű kerek erdő parlamentjének egyik legújabb törvény javaslata.

A szociális feltámadás bevezetésének célja nem más, mint könnyíteni azon hozzátartozók tragikus helyzetén, akik képtelenek kifizetni az utóbbi években csillagászati összegeket elérő temetkezési költségeket, de nem akarnak a már bevezetett szociális temetés révén saját kezűleg közreműködni szeretteik végső búcsúztatásánál. A négyszögletű kerek erdő szociális érzékenységéről messze földön híres kormánya és honatyái nem nézhették tétlenül, amint a kapitalizmus legundorítóbb féregnyúlványai, a temetkezési vállalkozók kiszipolyozzák az utolsó filléreket is a szeretteiket elveszítő családtagokból, ezért a tőlük megszokott unortodox megoldást dolgoztak ki a probléma orvoslására.

A rászoruló hozzátartozók számára már eddig is szabadon választható, ingyenes alternatíva volt, hogy a temető fenntartója külön parcellát jelölt ki a szociális temetkezési helyek számára, az állam pedig a kellékeket (koporsó, sírjel) biztosította hozzá. Mivel a négyszögletű kerek erdőben Róbert bácsi óta nincs ingyen ebéd, mindezért cserébe a hozzátartozóknak személyes közreműködést kellett vállalnia a temetés során, úgymint az elhunyt felöltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, búcsúztatás, illetve a koporsó leengedése, és behantolása.

Mivel azonban sokan nem kívánták maguk megásni szeretteik sírját, mint valami morbid Quentin Tarantino filmben, nem maradt más választás, minthogy az elhunyt saját maga vállaljon közreműködést saját eltemetésében. Az elhunytnak nem kell gyászolnia, nem kell fogadnia a részvétnyílvánításokat és egyáltalán semmi dolga nincs a saját temetésén.

Már napokkal a temetés előtt kiér a temetőbe, kényelmesen megáshatja saját sírját. A búcsúztatót is sokkal szerencsésebb, ha saját maga mondja el. Így könnyen elkerülhető, hogy olyan személyek nevében is fájó szívvel búcsúzzanak tőle, akik életében még a pokolba kívánták. Az üres koporsót – melyről a gyászolók persze nem is sejtik, hogy üres - még egy gyengébb fizikumú elhunyt is minden erőfeszítés nélkül magával tudja vinni, de mivel egy temetőben egyidejűleg több temetés is zajlik, az elhunytak társadalmi munkában be is segíthetnek egymás temetésénél. Ez utóbbi lényegesen egyszerűbbe teszi a szertartás lebonyolítását, ugyanis elhantolni mégsem tudja magát senki.

Mindehhez persze elengedhetetlen, hogy az elhunytak számára, kizárólag szociális alapon, engedélyezzék a feltámadást, legalább a temetési szertartás végéig, de legfeljebb a koszorúk eltakarításáig. Még szerencse, hogy a négyszögletű kerek erdőben kétharmados többség és mindent aláíró köztársasági elnök van, így az új törvény minden további ellenállás nélkül életbe léptethető.

Az ellenzék mindeközben szokásához híven a demokratikus jogállam sárba tiprásáról, a halál megszentségtelenítéséről beszél, és azon buzgolkodik, hogy Brüsszelből bíráltassa felül az új törvényt (a csacsik – a szerk.). Szerintük a négyszögletű kerek erdő királyának hatalommániája mostanra odáig fajult, hogy már tényleg élet és halál urának képzeli magát. Pedig erről szó sincs. Ha olyan multikkal, mint a Coca-Cola, az Audi, vagy éppen a Lego már sikerült stratégiai megállapodást kötnie, keresztény emberként épp a Mindenhatóval ne sikerülne?

CsF