A hagyományos blogokkal ellentétben az Elvarázsolt Kastély nem csak osztja az észt, hanem tettekkel is hozzájárul a társadalmi fejlődéshez és a nemzet felemelkedéséhez. Ennek ékes bizonyítéka, hogy hosszú évek tudományos kutatómunkájának eredményeként egyszer s mindenkorra felszámoljuk a magányt.

Módszertan: A fenti ábra az Elvarázsolt Kastély által végzett közvéleménykutatás eredménye. A közvéleménykutatást annyi emberen végeztük el, hogy a nagy számok törvénye értemében úgyis pontosabb tükre a valóságnak, mint bármely hivatalos közvéleménykutató cég felmérése, ezért felesleges lenne a mintavétel módjáról, mintaméretről és más egyéb a szociológusokat és közvéleménykutatókat lázba hozó részetekkel untatni olvasóinkat.

A magányos ember társadalmunk elkóborolt báránya, akit a jó pásztornak mindenáron vissza kell terelnie a nyájához. De hogyan tereljük vissza a magányos embert, ha az tudatosan kerüli a társaságot, a társaság pedig,

valljuk be őszintén, nem is nagyon keresi a magányos emberek társaságát. A magányos ember általában rosszkedvű, lehangoló, társaságban is inkább félrehúzódik és megbújik egy csendes zugban. Ha pedig valakinek véletlenül mégis sikerül szóba elegyedni vele, csak a problémáival, siránkozásával és nyomorúságos helyzetével tudja traktálni beszélgetőpartnerét.

Az Elvarázsolt Kastély forradalmian új találmánya feloldja a 22-es csapdáját, és úgy tereli vissza a magányos embert a társasági életbe, hogy ehhez a közösség tagjainak a kisujjukat se kell mozdítania. A közösségi média varázserejét kihasználva a magányos embereket mesterséges közösségekkel csalogatjuk vissza a társasági életbe.

A mesterséges közösségnek persze éppoly hitelesnek és valódinak kell hatnia, mintha csak tényleg hús-vér rokonok és barátok nyújtogatnák benne segítő jobbjukat a magányos emberek felé, ellenkező esetben a magányos ember gyanút fog, és az első adandó alkalommal visszazárkózik megszokott magányába. Ezért az Elvarázsolt Kastély kutatói, brit tudósokkal karöltve világszerte több millió Facebook látogató viselkedését elemezték, minek alapján megalkották azt a tíz droidot, amelyek megfelelő arányú vegyítésével bárkinek percek alatt több száz fős élő Facebook közösséget hozhatunk létre.

Bizonyára most sokan hitetlenül csóválják fejüket, így azt javaslom, olvassák végig a droidok rövid bemutatását és győződjenek meg saját szemükkel, megtalálják-e önmagukat közöttük.

Az életművész:

Kortól nemtől függetlenül ő az, aki sportot űz abból, hogy mindenki láthassa, ő aztán tud élni. A kötelező beugrónak számító, világ hét csodája előtt készült fényképek már csak az archívumban lelhetők fel, mert mindent kitölt a heti két-három buliról készült élménybeszámoló, ahol szigorúan a kép közepén, baráti társaságának karjába omolva, lehetőleg koktéllal a kezében, széles mosollyal és szikrázó szemekkel néz a kamerába. Sosem látjuk szomorúnak, ábrándos tekintetőnek, vagy elgondolkodónak. Kommentjeiben elmaradhatatlan kellékek a smiley-k, a LOL-ok és az XD-k. Ugyanakkor sosem válaszol a neki címzett kommentekre, és sosem látjuk, hogy bárkit is bármikor meghívna az általa kiplakátolt közösségi eseményekre.

A családcentrikus:

Az aktív közösségi tagok legérdektelenebb tagja, aki viszont minden bejegyzésével kierőszakol néhány lájkot és közösségi vállveregetést. Az esküvői ruha kiválasztásától az első baba ultrahang képén keresztül a gyerek középiskolai ballagásáig (idősebbek esetén a diploma átadó ünnepség vagy az unoka születése is szóba jöhet) bezárólag a családfejlődés teljes életciklusát nyomon követhetjük, kivéve az egyetlen, mindenki számára valódi érdeklődésre számot tartó nászéjszakát. Ennek a csoportnak nagyobb arányban nők a tagjai, akik érthetetlen módon mindig arra ingerelnek más nőket (ritkábban mintaférj családapákat), hogy lájkolják a családi eseményeket, egyúttal jó egészséget és sok boldogságot kívánjanak, miközben magukban irigykednek az esküvői ruhára, a legalább kétszázezer forintos babakocsira, de legfőképpen a Seychelle szigeteki nyaralásra.

A játékos:

A közösségi oldalon minden idejét játékokkal tölti. Reggel Farmville-el (a sznob fajtája SimCityvel) nyit, ebédidőben Bubble Safarival kapcsolódik ki, este pedig levezeti a nap fáradalmait és új reményekkel vértezi fel magát a Texas HoldEm Pokerrel. Nyereményeiről, sikereiről, illetve a gyűjteményéből hiányzó ereklyékről folyamatosan tájékoztat üzenőfalán, és még az sem áll távol tőle, hogy játékokat ajánljon, esetleg egyenesen játékra invitáljon másokat.

A filozófus:

Ő az, aki minden napot egy frappáns idézettel indít Szókratésztől és Konfuciusztól kezdve, Immanuel Kanton keresztül Müller Péterig, elsősorban a boldogságról, a szeretet erejéről, vagy éppen az élet értelméről. Ritkán küld napjában két idézetet, mert ha valaki, ő tudja jól, hogy a kevesebb több, és a magvas gondolatok befogadásához idő kell.
Az agresszívabb fajtája néha-néha azzal próbálja megosztásra bírni a közösség tagjait, hogy megosztás esetén néhány napon belül valami csodálatos dolog fog történni velük.

A jópofa:

A vicceket és humoros bejegyzéseket rendszeresen megosztó a típusnak két alfaja is létezik.
Az autentikus típus a jópofa szórakoztatóbb változata. Változatos forrásokból, rendszerint első kézből oszt meg aktuális vicceket, humoros képeket, mémeket, ráadásul a megosztáshoz fűzött néhány szavas kommentjei kivétel nélkül telitalálatok, melyek tovább fokozzák a megosztott tartalom élvezetét. Sikerének egyik titka, hogy a humoros megosztásokat szigorúan előszelektálja és a közösséggel csak a best of tartalmakat osztja meg. Idegesítővé legfeljebb attól válik, hogy azt a viccet is néhány perccel előttünk osztja meg, amelyet hosszas keresgélés és hezitálás után végre mi magunk is meg akartunk osztani a többiekkel.

Az erőltetett típus a jópofa szánalmas, rosszabb esetben kifejezetten irritáló alfaja. Az általa megosztott tartalmak legtöbbször egyáltalán nem humorosak, de legalábbis már olyan régiek, hogy a kevésbé up to date (ejtsd: áptudét -  a szerk.) közösségi tagok is vagy tucatszor találkoztak már vele valahol a világhálón. Ráadásul a lottójátékoshoz hasonlóan úgy gondolja, egyszer neki is bejöhet, ezért napjában húsz-harminc bejegyzést is képes megosztani. Ha azonban valamilyen fatális véletlen folytán mégis sikerülne egy friss és valóban jó poént megosztania, azt sikeresen legyilkolja egy jól irányzott felvezető szöveggel, amelyben megpróbálja megmagyarázni, hogy miért is kell rajta röhögni, vagy sommásan megjegyzi, „beszarás”.

A világmegváltó:

Ő az, aki rendszeresen értesíti a közösséget minden eltűnt gyerekről, súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedőről, akinek a gyógykezeléséhez a közösség sürgős segítsége szükségeltetik, gazdiját kereső kutyáról és macskáról, esetleg ezek megkínzott egyedeiről, napjában akár több tucatszor is. Természetesen minden bejegyzéséhez hozzáteszi, hogy ez most nem kamu és nem lánclevél, de tényleg, az agresszívabb pedig attól sem riad vissza, hogy szívtelennek tituláljon mindenkit, aki nem hajlandó a jó ügy érdekében lájkolni vagy megosztani felhívását.

A politikus:

A világmegváltók azon naiv típusa, aki nem a kis tettekben, hanem a nagypolitikában és a demokráciában látja a jövő jobbá tételének egyetlen üdvözítő útját. A békésebb fajtája csupán megosztja a pártszimpátiájához közel álló politológusok és blogok bejegyzéseit elemzéseit, esetleg a saját szemszögéből botrányosnak vagy éppen példaértékűnek tartott politikai eseményeket, de véleményt általában nem formál. Elvégre a megosztásokból amúgy is napnál világosabb melyik oldalon is áll.
Az agresszívabb típusa agitáló felvezetéseket is ír bejegyzéseihez, és nem átall vitába szállni az ellentétes politikai oldalt, illetve véleményt képviselőkkel. A legagresszívabb fajtája addig nem nyugszik, amíg legalább egy biztos szavazót meg nem nyer saját politikai oldalának.

A kommentelő:

Általában nem oszt meg semmit első kézből, legfeljebb lájkolja ismerőseinek bejegyzéseit, annál lelkesebben kommentel. Barátai, ismerősei bejegyzéséhez kötelezőnek érzi hozzáfűzni, hogy „ez jó”, „cuki”, „ezen behaltam”, a vulgárisabbja pedig, hogy „ne basszá’”. Fontos ismertetőjegye, hogy soha senkit nem akar megbántani, ezért nem keveredik vitába senkivel, sőt egyes típusai békéltető bíróként is fellépnek, ha ismerőseik hajba kapnának valamely, legtöbbször politikai témájú bejegyzésen.

A vitatkozós:

A mások bejegyzéseit kommentelők azon típusa, aki mindig mindent jobban tud, mindenkinél tájékozottabb, legyen szó aktuálpolitikáról, természetgyógyászatról vagy csillagászatról. A mások véleménye általában nem érdekli, csak az, hogy érveivel lealázzon mindenkit,és valaki elismerően azzal zárja a kommentháborút, hogy „ott a pont”.

Mindenre van cáfolhatatlan bizonyítéka, amelynek forrását rendszerint be is linkeli, de ha mégse, akkor magabiztosan közli, hogy egy ismerőse éppen ennek a területnek a szakértője, akinél jobban senki nem ért a témához, ily módon felesleges is lenne bárki jöttment trollnak vitába szállni vele.

A csendes többség:

Ők azok, akik ritkán tévednek a közösségi élettérbe, akkor is többnyire elszenvedik a fenti típusok megosztásait, magukban morgolódva, hogy ezeknek mi mindenre van ideje, és különben is kit érdekel, hogy Esztikének most volt a hatodik szülinapja, Gina pedig már tizedszerre állt a Machu Picchu teraszán.

Néha persze röhögnek az autentikus jópofák bejegyzésein, elgondolkodnak a filozófusok egynémely gondolatain, dühöngnek egyik másik komment kapcsán, de sosem lájkolnak, sosem osztanak meg és sosem kommentelnek. Még ezt a posztot sem osztják meg senkivel, bármennyire is egyetértenek szándékaival.

Az Elvarázsolt Kastély a közjó érdekében felkínálja nép nemzetgazdasági hasznosításra imént bemutatott Facebook droidjait mindazoknak, akiknek a rokonságában, ismeretségi körében magányos ember él. A droidokat tetszőleges mennyiségben és összeállításban lehet megrendelni, bár tapasztalataink szerint célszerű legalább az ismerősök 90%-ának a csendes többséget választani, ellenkező esetben magányos ismerősünk rémülten menekül majd a közösségi oldalról a percenként rázúduló megosztás áradat miatt.

Felhívás!

„Ne legyen most a csendes többség része! Ossza meg cikkünket minél több emberrel, hogy mindenkihez eljuthasson a megváltó lehetőség, és szabaduljunk meg együtt a magány kínzó béklyóitól mindörökre.”

CsF