Rejtélyes jelenség ütötte fel a fejét. A varázsceruza egy csapásra eltüntette a demokratákat. Meg a liberálisokat. Meg a szólásszabadság minden feltétlen hívét.

Pedig néhány napja még több milliónyian vonultak Párizsban. Világszerte „Je Suis Charlie” feliratokkal álltak ki halált megvető bátorsággal a Charlie Hebdo áldozatai mellett és emelték fel szavukat a gazbitangrohadtszemétiszlámterroristafenyegetés ellen, akik nem értik a humort.

A humort, aminek mindent szabad. Még azt is, ami tilos. Aminek nem szabhat gátat sem a közizlés, sem a jó erkölcs, sem a mások iránti tisztelet. Aminek nem kell figyelembe vennie mások vallásos érzékenységét, gyalázhatja Mohamed prófétát, karikatúráin seggbekúrhatja egymást a Szentháromság is, és aminek nem kell öncenzúrát gyakorolnia akkor sem, ha néhány vallási fanatikus halálosan megfenyegeti készítőiket.

Most pedig egy gonosz varázslat folytán eltűntek mind. Annyi se maradt belőlük, mint kóser boltban a sertéshúsból. 

Nem ám akármikor! Hanem éppen azon a napon, amikor egy ifjú karikaturista védelmére kellene kelni, akit szélsőséges kultúrfasiszta csoportok magukat rendőrnek álcázva őrizetbe vesznek, és aki ellen terrorizmus dicsőítéséért emelnek majd koholt (milyet mást? - a szerk.) vádat. Nem, nem! Nem a négyszögletű kerek erdőben történik mindez, nem is a magyar ugaron! Párizsban: a szabad, a szent és sérthetetlen humor fővárosában. 

Ki fog majd tüntetni érte? Ki fog majd „milliárdan a sajtószabadságért” Facebook csoportot létrehozni? Ki fog síkra szállni az emberi jogokért, a písziért, meg az egyenlőségért? Talán a Bayer Zsóti? És mi lesz, ha mindez Orbán Viktor fülébe jut? Ki állíthatja meg innentől őrült tervének végrehajtásában, hogy Magyarországot az illiberális demokrácia rabigájába hajtsa? Ki? Ki? Ki?

Rossz nyelvek szerint persze (ilyenekből rengeteg akad itt a négyszögletű kerek erdőben - a szerk.), a liberális demokraták valójában nem is tűntek el. Csak lapítanak, mint kecskeszar a fűben. Mert ciki lenne bevallaniuk, hogy magasról szarnak ők egy szerencsétlen 16 éves gyerek (KÖNYÖRGÖM! Legalább a píszí jegyében, ne foglalkozzunk már azzal, hogy milyen származású, bevándorló-e vagy sem!) jogaira a humorhoz. Mert pontosan tudják, milyen álszent képmutatás volt ez az egész műfelháborodás az önmagukra céltáblát akasztó, alpári humorú francia szennylap munkatársainak kivégzése miatt. Tulajdonképpen mindenkinek jobb lett volna, ha gázrobbanás végez velük. Pláne, ha kiderült volna, hogy a gázszerelést a felisúti milliárdos cége végezte. Akkor meg is lehetne dönteni a kormányt, mint Hajnal Tímeát. Akkor most lehetne teli torokból átkozni ezt az arab kölköt. Akkor lehetne újra demokratikus chartákat, meg etikai kódexeket alkotni arról, hogy mit szabad Jupiternek, mi a humor és mi a nagyon nem. Akkor börtönbe lehetne küldeni mindenkit, aki másként gondolkodik, és nem kellene sunnyogva elbujdosni, lapítva hallgatni, amíg elül a vihar.

De mi, itt az Elvarázsolt Kastély szerkesztőségében nem hiszünk az ilyen jobboldali, náci söpredék által terjesztett összeesküvés elméleteknek. Mi hiszünk a feltámadásban! Még a valódi felvilágosult, liberális demokráciáéban is!

Mi mást is ajánlhatnék hát kámforrá lett demokrata barátaink emlékére, mint a másság legeredetibb hangú csalogányának, Jimmy Sommerville előadásában a világbéke nem hivatalos himnuszát.

 KmV

Megj: A magyar szövegért keressenek rá a Marlene Ditrich féle változatra.