2017. ápr 01.

Ovibácsi meg a gézengúzok

írta: dVn
Ovibácsi meg a gézengúzok

Lúzerfalván nem kell félni a felnőtté válástól. Itt mindenki örökre gyerek maradhat, és kedvére játszhat a világ legdrágább homokozójában. Biztonságáról és örök nyugalmáról pedig mindenki imádott ovibácsija gondoskodik.

ovi.jpg

Lúzerfalvára megint beköszöntött a tavasz. Megtört a jég, elolvadt a tavalyi hó, a madarak pedig azt csicseregték a frissen rügyező fákról, hogy jön még kutyára dér. A falu fővadásza és első számú tömjén felelőse nyomban lelövöldözte őket, mielőtt még bárkibe kedvet csepegtetne a csalfa, vak remény. Lúzerfalvára ezért mostanság már a madár se jár. 

A falu óvodájában, az EU támogatásokból vastagon kistafírungozott Leisúti Napköziotthonos Óvodában éppen ez okozza a legnagyobb  fejtörést az óvoda vezetőjének, mindenki szeretett ovibácsijának. A habonyszórókból, a vajnarádióból és a lölötévéjéből megállás nélkül zengő sikerpropagandába mixelt gyűlöletkampányok ellenére ugyanis a falu nagyjával az apraja is kivándorolt a szomszédos Felisútra. Hiába kolbászból készült kerítést, mézeskalács házat, no meg tejjel-mézzel folyó kánaánt ígérő, tonnaszám nyomtatott prospektusok, egyetlen gyerek sincs, aki az óvodába járna.

Az óvodában naponta több százmillió forintnyi EU pénzt szórnak szét a frissen felújított homokozóban, amit a szorgos strómanók gyorsan ki is talicskáznak onnan, nehogy a falu földhöz ragadt lakóihoz odafújjon belőle valamicskét egy kósza fuvallat. De vajon ki játsszon a világ legdrágább homokozójában a gyerekek helyett, mielőtt a brüsszeli oláfoknak szemet szúrna az eltüsszentett birodalom?

Szerencsére ilyenkor mindig kéznél vannak a falu debiljei, akiknek infantilizmusát még egy hároméves gyerek is sértésnek venné, ezért az oláfosok azt is könnyen belátják majd, hogy valamennyien sajátos nevelési igényűek. Talán arról is meg lehetne győzni őket, hogy víz nélküli óriás medencét építsenek ugrótoronnyal, ahonnan fejesugrást tanítanak nekik.

A paranoiás kövérbajszú óvodatitkár mindeközben aggódó szemmel nézi a homokban játszó kisdedeket. A kerítésénél bámészkodó falubeliekben mindig a Felisútiak soros ügynökeit véli felfedezni, akik azon dörzsölik a markukat, mikor dobja már pofán valaki az ovibácsit egy hatalmas homokgombóccal.

-          Mi lesz, ha nem tudjuk még négy évig folytatni és ezek le fogják nullázni, amit mi felépítettünk? – kérdezi remegő hangon.

-          Nincs mese, el kell fogadni az intellektuális és politikai harcot, de nem kell megijedni! Ezektől a gyerekektől biztosan nem – mondta az ovibácsi a tőle megszokott nyugalommal és határozottsággal, majd a homokozóban síppal a szájában rohangáló, füttyös Petikére mutatott.

-          Én nem is tőle tartok, sokkal inkább attól a jobbiktól, a Gabikától. Korábban mindig bujtogatott a színesbőrű gyerekek ellen, most meg eljátsza, milyen aranyos. Még a cicát is megsimogatja, közben meg szépen kilökdösi az Elődkét, meg a többieket, akik továbbra is rasszistáskodnának, antiszemitáskodnának, meg macskát rugdalnának.

-          Ugyan, mire vannak a tökös pestisrácok, a 888, meg az origó, hogy a gönczitényekről ne is beszéljek, ha nem arra, hogy minden nap emlékeztessenek Gabika meggondolatlan csínytevéseire? Ha pedig minden kötél szakad, zsákban hozunk egy meleget, aki elmondja, hogyan háltak együtt Gabikával meg a kecskékkel. A századvégi kutatóműhelyünkben pedig már fejtik vissza Gabika családfáját, amelyből könnyen kiderülhet, hogy nem csak arab meg zsidó, de még török meg orosz vér is csorog az ereiben.

-          És az a kis aláírás gyűjtő csapat, akik egymaguk képesek voltak megfúrni a szépen kitervelt Lúzerfalvi falovat, amiben a következő ciklus pénzét akartuk kicsempészni?

-          Az az olimpia volt, nem a faló – helyesbített az ovibácsi.

-          Jaj, persze. Bocsánat, sosem voltam jó történelemből és ezen még a Rózsi néni se tudott segíteni. De mi lesz, ha vérszemet kapnak és előbb utóbb a többi gyereket is képesek maguk mellé állítani.

-          Mit gondolsz, minek van nekünk a Gyuszink meg a Battka manó? Nézd, már jönnek is be a homokozóba, odanézz milyen kemények!

A homokozóba egy nagy darab tányérképű kölyök ugrott be, mellette a sanda szemű Gyuszikával, aki épp egy maréknyi kétes eredetű pénzt próbált kétségbeesetten a zsebébe tömködni, nehogy észrevegyék a többiek. A Battka manó elordította magát, hogy aki „nincs velünk az ellenünk” és azon lendülettel belenyomta az aláírásgyűjtögetők fejét a homokba.

-          Gyerekek, nem kéne inkább összefognunk? – kérdezte a hazudós Ferike, aki életében egyszer mondott igazat, azt is titokban a fiú vécében, amivel nem csak elbukta az óvoda vezetését, de tálcán kínálta fel az ovibácsinak örökbérletre.

-          Fogd be a szádat Feri – szólt rá Gyuszika. – Úgyis tudjuk, hogy az ovibácsi bérence vagy. Téged csak azért raktak ide, hogy bomlasszál minket és ne tudjuk megdönteni az ovibácsi egyeduralmát, pedig most már olyan nagyszerű programunk is van.

-          Programotok? Nektek? Ne vicceljetek! – hörgött fel Andriska, akinek a fején továbbra is ott ült a Battka manó.

-          Igen, nekünk – mondta Gyuszika mellét dagasztva. – Fizessenek a gazdagok, ingyen gyógyszer a nyugdíjasoknak és hadd lopjunk már végre megint mi is, mielőtt még végleg elzárják az EU csapokat.

A kövérbajszú óvodatitkár megnyugodva felsóhajtott.

-          Tényleg igazad van. Ezek reménytelenek. De mi lesz, ha a falubeliek egyszer csak megelégelik, amit mi csinálunk, ledöntik a kerítést és husánggal kergetnek el minket?

-          Áh, a falubeliektől nem kell tartani – mondta az ovibácsi. – Azokat futószalagról etetjük műbalhéba csomagolt virslivel. Hol egy kis vöröscsillagos hejnekedezés, hol egy kis ceuzás, meg persze migránsosozunk, meg sorosbérencezünk, meg állítsukmegbrüsszelezünk, hogy a mieink is tudjanak valakit utálni a falubelieken kívül. Ezeken hónapokig elrágódnak, mi pedig talicskázhatjuk tovább a pénzt zavartalanul. Nézd, már jön is a Lölö meg a Tiborcka egy újabb körre, az a sok mamlasz kölök meg ott bírkózik a homokozóban, mintha mi sem történne.

-          Ezt nagyon jól kifundáltad. Nem véletlenül te lettél az ovibácsi! Engem már csak egy dolog érdekel. Most, hogy így magunk között vagyunk, nem tudom megkérdezhetem-e?

-          Te bármit kérdezhetsz tőlem, hiszen tudod – mondta az ovibácsi és megsimogatta a kövérbajszú óvodatitkár fejét.

-          Csöppet sem aggódsz a falu jövőjéért? Elvégre a napnál is világosabb, hogy itt kő kövön nem marad, fogy a szántás nő az ugar, hiába írjuk át a történelmet.

-          Emiatt egy percig se aggódj! Nekünk meg a gyerekeinknek már megvan a helyünk Felisúton. Ezt a talpalattnyi földet meg eladjuk legelőnek, elvégre a Felisútiaknak is enni kell majd. Aki itt marad, azt éhbéren rabigába hajtjuk, mi meg élünk, mint hal a vízben és kefélünk, mint a nyulak.

-          Hé, Te! Mit csinálsz ott?! – kiáltott fel ekkor a köverbajszú óvodatitkár, miután észrevette, hogy egy aprócska kisfiú bujdosik az ovibácsi szoknyája mögött. Gyorsan odalépett hozzá és fülön csípte, majd elkezdte kicsavarni a kezéből az okostelefont, amivel láthatóan felvételt készített.

-          Hagyd már ezt a szerencsétlen korrupciós Ákoskát – mondta az ovibácsi.

-          De mi lesz, ha a felvételt felrakja a Facebook-ra?

-          Ugyan már, Ákoska nem fogja felrakni a felvételt a Facebookra, hiszen okos fiú ő, ugye?

-          De felrakom, felrakom! – ficánkolt Ákoska és nyelvet is öltött az ovibácsira.

-          Akkor mi meg szépen megszellőztetjük, hogy Szekszárdi önkormányzati képviselőként neked is csusszant a zsebedbe némi trafikmutyis kenőpénz. És tudod, hogy Lúzerfalván a tudást támogatjuk, de a csalást nem tűrjük el!

-          De hiszen ez szemenszedett hazugság, nekem semmi közöm nem volt a trafik mutyihoz. Éppen én robbantottam ki a botrányt! Hát nem emlékeztek? Hááát ne...ne...nem? - mondta a végén elcsukló hangon.

A kövérbajszú óvodatitkár és az ovibácsi a tőlük megszokott cinikus vigyorral az arcukon egymásra néztek és hangosan felnevettek.

Ákoska pedig rögtön megértette, hogy erre már rajta kívül úgyse fog senki emlékezni, annál inkább látta magát, amint óriásplakátokon mutogatják, amint kenőpénzt vesz át fotostoppolt borítékban, ezért mérgesen földre dobta telefonját és sírva rohant vissza a többiekhez a homokozóba. A gyerekek pedig, jobb dolguk nem lévén, belekezdtek egy újabb homokvár építésébe, amit aztán annak rendje és módja szerint valaki le fog majd rombolni.

 

dVn

Szólj hozzá