Súúúhanterz: Tarlós és a Harangozó
Lázár János mai bejelentése után szerkesztőségünk tagjaival,és feltehetően az ország lakosságával egyetemben lázas izgalommal várjuk a postást, hogy az mihamarabb elhozza nekünk az új alkotmányt, melyet meg nem erősített hírek szerint Schmitt Pál saját kezű, néhány kuriózumértékű helyesírási hibával tarkított előszava tarkít majd, mert már mi is szeretnénk végre valamire büszkék lenni, ha másra nem, legalább erre az új alkotmányra.
Szerkesztőségünk jobb érzésű, azazhogy, baloldali érzületű szárnyában a várakozás és az áhítat óráit némiképp beárnyékolni látszott a Fővárosi Közgyűlés mai ülése, ahol többek között a díjfizetős utcazenélésről, meg a hajléktalanok közterekről való kiűzetéséről döntöttek. Elkeseredetten sétáltunk végig a Váci utcán, hátha elcsípünk egy-két hajléktalant, amint szedik sátorfájukat, meg kartondobozaikat, meg pokrócaikat és szolidaritásunkról biztosíthassuk őket, vagy legalábbis találkozzunk egy utcazenésszel, akinek a kalapjába söröskupakot hajíthatunk, de nem találtunk egyet sem. Éppen beültünk volna egy kávéra, hogy két abcúg Orbánozás között szidjuk egy kicsit Tarlós Istvánt is, amikor Súúúhanter rovatunk fotósa odasúgta nekem:
- Te, az ott nem a Tarlós? – mutatott egy őszes hajú férfira, aki egy lámpaoszlop mellett állt.
- De bizony az - mondtam én. – Kapd le gyorsan!
Tarlós István az öltönyétől igyekezett megszabadulni éppen egy kartondobozból eszkábált paraván mögé bújva, melyen „Börtön helyett lakhatást!” felirat díszelgett. Amikor meglátott minket, mosolyogva intett nekünk, hogy menjünk csak közelebb bátran. Mi meg közelebb mentünk bátran.
- Súúúhanterek, igaz? – kérdezte.
- Azok lennénk – mondtuk mi.
- Gondolom, már javában készülnek a sárba döngölni, amiért én ilyen érzéketlen fasiszta vagyok, hogy börtönbe küldöm a hajléktalanokat, meg betiltom az utcazenélést, és különben is utálom a buzikat, meg a Szigetet – mondta Tarlós, miközben kikötötte nyakkendőjét és levette fehér ingét.
- Mi ilyet sosem tennénk – mondtam én határozottan. – Legalábbis alaptalanul nem.
- Ez helyes, uraim –mondta Tarlós István, majd lehajolt a paraván mögé. Már azt hittük bábozni fog. – Ne dőljenek be a balliberális média hangulatkeltésének!
Azzal előlépett a paraván mögül, farmernadrágban, pólóban és leült a kirakat elé egy szál gitárral kezében. Meglepetten figyeltük, vajon mit fog csinálni.
- Úgy gondoltam, esténként kijövök ide zenélni, és amit összegyűjtök a turistáktól, azt Rogán Tónival megforgatjuk egy kicsit, talán még Gerendai Karcsit is bevonom, bár ő nehéz eset, mert mindig kér valamit cserébe. Létrehozhatunk egy alapot, amelyből az erre rászoruló hajléktalanok, meg a betevő falatért pengető utcazenészek lazán kifizethetik bírságot.
- Ez nagyon nemes gondolat, Tarlós úr! – mondtuk egyszerre. Felmerült bennünk, hogy ezzel az erővel az összegyűjtött pénzből hajléktalan szállást is építtethetne, de nem lett volna helyénvaló ilyen piszlicsáré részleteken leragadni. – És mit fog majd játszani, Tarlós úr? Talán Stones-t, netán Hendrixet?
- Sajnos a gitártudásom nem elég jó ehhez, én csak Harangozó Teri néhány dalának akkordjait ismerem, de gondolom, ha maguk csinálnak egy kis hírverést, idejönnek a demokratikus chartások, meg a facebookos egymillió szabadsajtósok, vagy micsodák, akkor nem is lesz olyan lényeges, mit játszom.
- Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk – mondtuk és meg sem várva, hogy Tarlós István a húrok közé csapjon, rohantunk vissza a szerkesztőségbe, hogy megosszuk minden ember-, hajléktalan- és utcazenész baráttal a hírt, no meg legújabb spontán cipővadászatunk eredményét.
A toborzás és lelkesítés természetesen már nem a mi feladatunk, ez távol áll a Súúúhanterz rovat szellemiségétől, de bízunk a blog.hu, az Index, az Inda, meg a Facebook, meg a Mindenható segítségében.
FgP
UI: Küldd el ezt a linket legalább tíz barátodnak, ismerősödnek, mert ha nem teszed meg, te egy szívtelen ember látszatát kelted, és az elkövetkezendő napokban talán még valami rossz is fog veled történni, de egyébként is szükségünk lenne több látogatóra.
