2011. jún 20.

Elsők között: Vasútmodellek babaházból

írta: dVn

Az utóbbi néhány poszt szegről végről kapcsolódott a vasúthoz, így híven az Elvarázsolt Kastély szellemiségéhez úgy gondoltam, ideje néhány a vasúttal kapcsolatos érdekességet feleleveníteni az oldalon. De ugyebár ez nem az Elvarázsolt Kastély lenne, ha most George Stephensonról, meg a gőzmozdonyok hőskoráról értekeznék, így inkább Liliputba invitálom Önöket, ahol H0-ás vágányon (16,5 mm – a szerk.) robog velünk az Orient Expressz, rajta miniatűr Hercule Poirot-val, Mata Harival és valahol félúton, az állomás peronján a szintén miniatűr érsekújvári cigányzenekar zenél.

Szóval ma a vasútmodellezés úttörőinek nézünk utána. Vasútmodellezésről manapság legtöbbünknek egy terepasztal jut eszébe a Közlekedési Múzeumból, vagy a Vasúttörténeti Parkból, esetleg valamelyik művelődési ház kiállításáról, ahol a valóságot tökéletesen visszatükröző mozdonyokat és vagonokat látunk robogni hegyeken-völgyeken és mini városrészeken át, a kezelőpultnál pedig egy ötvenes éveiben járó kicsit pocakos, őszes hajú férfi, vastag keretes szemüvegben, kék köpenyben.

Pedig a kezdet kezdetén, amikor a XIX. század első felében a vasút elindult világhódító útjára még korántsem ilyen modellekkel találkoztunk volna. Az első vasútmodellt, ha lehet hinni a fellelhető dokumentációknak Josef Ritter von Baader építette még 1825-ben a Nymphenburg kastély parkjában, hogy meggyőzze a bajor királyt egy építendő vasútvonalról. Sajnos nem járt sikerrel, mert a bajor király inkább Duna-Majna csatornát pártfogolta a vasút helyett.

Tíz évvel később azonban mégiscsak Bajorországban indult útjának az első német vasútvonal, a Stephenson és fia által épített Adler mozdonnyal (a képen egy Adler XIX. századi modellje látható).

A vasútmodellezést évtizedekig az útkeresés jellemezte, és leginkább a mozdonyokra koncentrált, melyek nem ritkán 10-11 cm széles sínpályákon futottak, ha használtak hozzájuk sínpályát egyáltalán. A mozdonyok meghajtása gőzzel, spirituszégővel, lendkerékkel egyaránt történt (előbbiek meglehetősen balesetveszélyesek voltak gyerekjátéknak).

Bár az első elektromos meghajtású modellvasutat 1882-ben készítették, mégsem ez jelentette a történelmi áttörést a vasútmodellezés terén, hanem a német Märklin cég szabványosított sínrendszere, melyet az 1891-es lipcsei játékkiállításon mutattak be. Az eredetileg babaház kellékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó cég érzett rá elsőként arra, hogy akárcsak a babaházak esetében, a vasútmodellezésben is a folyamatos bővíthetőség, az újabb és újabb elemek gyűjtése jelenti majd a siker kulcsát, amelyhez elengedhetetlen, hogy szabványos sínméretek (egyenes és ívelt egyaránt) illetve szabványosított mozdonyok és vasúti kocsik álljanak rendelkezésre. Így születtek meg a hamarosan más vasútmodell gyártók által is használt nyomtáv szabványok, a 0-1-2-3 (35-48-54-75 mm szélesek). A Märklin mozdonyait ekkor óraműszerkezet hajtotta, melyek csak adott sebességgel közlekedhettek, de a vágányok közé ágyazott emelőknek köszönhetően megállíthatók voltak.

Az első elektromos hajtású mozdonyok a századforduló környékén jelentek meg, de ezek jobb esetben is 50-60 volton üzemeltek, amely nem volt elég biztonságos, hogy széles körben elterjedjen. Révén, hogy a vasútmodellezést elsősorban gyerekjátéknak tekintették, a mozdonyokat és a kocsikat még mindig nem méretarányosan, és legtöbbször csak stilizált módon készítették. A maihoz hasonló színvonalú, méretarányos és élethű modellek, illetve tartozékok (pl. fényjelzők) gyártása az első világháború után kezdődött.

A vasútmodellezés, mint hobbi intézményesülésének bizonyítékaként az első hivatalosan jegyzett vasútmodell klubot 1910-ben alapították Egyesült Királyságban. A The Model Railway Club (Modellvasút Klub) a mai napig működik, és csütörtökönként este 7 órától tart találkozókat Londonban a Calshot street-en. Ha valaki arra jár, nézzen be és küldjön nekünk fényképet.

Ha pedig ennyit beszéltünk a vasútmodellekről, nézzük, hol tart ma a vasútmodellezés. A világ ma létező legnagyobb terepasztala, legalábbis a Guiness Rekordok könyve alapján (csakhogy Rózsa Györgyről is méltóképpen megemlékezzünk) a hamburgi Miniatur Wunderland (Miniatűr Csodaország).

A 1100 m2 alapterületű terepasztalon több, mint 10 kilométer hosszúságú sínpálya szeli át Skandinávia, Németország, Ausztria, Svájc és az Egyesült Államok egyes részeit, ahol Las Vegas nem a végállomás. A valóság tökéletes illúzióját a több, mint 10,000 vasúti kocsiból álló 800 vasúti szerelvény, a közel 200,000 miniatűr lakos, és a 170 számítógép által vezérelt jármű biztosítja.

Ha kedvük tartja, zárásként szálljanak fel velem egy tehervagonra a Miniatűr Csodaországba, és tartsanak velem egy rövid utazás erejéig Svájcba.