Ma reggel első őszi szerkesztőségi értekezletünkre igyekezvén, szokásomhoz híven beugrottam a közeli éjjel nappaliba, hogy megvegyem elmaradhatatlan kakaós csigámat és kaukázusi kefiremet, hozzá pedig egy kis boldogságot kerestem. Már azon is meglepődtem, hogy az előrecsomagolt áruk között nem találtam az általam kedvelt tíz dekás szeletelt kiszerelésben. Amikor viszont a kimért árukhoz léptem és az egyébként rendkívül csinos, fiatal szőke eladó lány unottan közölte, hogy sajnos már napok óta nem szállítanak, kezdtem morcos lenni.

- Miért nem rendelnek akkor? – kérdeztem.

- Nem tudom – mondta a lány. – A főnököt kérdezze. Adhatok esetleg valami mást helyette? Van gépsonkánk, az egészen friss.

- Nem, nem kérek gépsonkát – mondtam. – Én boldogságot szeretnék. Nem tudja véletlenül, mikorra várható?

- Nem – mondta a lány. -  De talán a főnök meg tudja mondani.

- Beszélhetnék vele? – kérdeztem. Bár nem állt szándékomban a főnökkel beszélni, annyit promótálta az eladólány, hogy igazán nem hagyhattam ki.

- Nem, mert nincs itt – mondta a lány ugyanazzal a közömbös hanglejtéssel, mint ahogyan az automata diszpécser közli a tudnivalókat. Tájékozódás aktuális ajánlatainkról: egyes gomb. Tájékozódás kevésbé aktuális ajánlatainkról: kettes gomb. Panasztétel üzenetrögzítőn keresztül: hármas gomb. Amennyiben személyesen kíván panaszt emelni, vagy főnökünkkel szeretne beszélni, nyomja meg a nullás gombot.

Mély levegőt vettem. Egyrészt, mert csak most vettem észre, hogy a fehér köpeny alól kidomborodik az eladólány hegyes mellbimbója. Másrészt, mert nem szerettem volna egy ilyen izgató jelenségnek bármi csúnyát mondani, azon kívül, hogy sunáznám.

- És meg tudná mondani, mikor lesz itt? – kérdeztem helyette.

- Nem – közölte a lány.

Okosabb nem lettem ugyan, de a történtek ötletet adtak az Elvarázsolt Kastély első oknyomozó riportjának témájához. A várható izgalmas poszt reményétől fellelkesülve a szerkesztőségi értekezletet azon nyomban lefújtam, majd fogtam fotósunkat és Hutta Sámuelt, aki amúgy is mély letargiában szemlézte a tőzsdei híreket, és nekivágtunk, hogy kiderítsük, hová tűnt a boldogság.

Először arra gyanakodtunk, hogy a kiapadóban lévő készleteket a nagy hiper- és szupermarket láncok vásárolták fel, ezzel is ellehetetlenítve a kisboltokat. Ám csakhamar rá kellett döbbennünk, hogy a boldogság nem csak a kisboltok, de a nagyboltok polcairól is szőrén szálán eltűnt, sőt már a METRO legeldugottabb raktárában sem találtak belőle készleten. Ami ennél is meglepőbb volt, hogy a főnökök, akiket egyedüli illetékesként meginterjúvolhattunk volna a kérdésben, egytől egyig házon kívül voltak, kollégáik pedig semmilyen támpontot nem tudtak adni nekünk arra nézve, vajon mikor jönnek vissza, pláne arra, mikor lesznek hajlandóak válaszolni.

Utunk a Kereskedelmi Kamarához vezetett, hátha ők tudnak valamit a boldogság hiányával, vagy legalább az eltűnt főnökökkel kapcsolatban. Már meg sem lepődtünk, hogy az egyébként nagyon kedves, a MILF kategóriát felülről súroló titkárnő asszisztens sajnálkozva közölte, főnöke bizonytalan ideig házon kívül tartózkodik, de azért szívesen előjegyzésbe vesz minket, bár még nem tudja megmondani mikorra. Nagyon megköszöntük és már robogtunk is tovább a gazdasági minisztériumba, hátha ott kapunk bárminemű tájékoztatást. Az egyetlen személy viszont, aki nyilatkozhatott volna a kérdésben, Matolcsy György épp előttünk távozott a hajdúszoboszlói kihelyezett frakcióülésre, mert Orbán Viktor megérkezése előtt személyesen akar meggyőződni arról, hogy az eseménynek otthont adó szálloda valóban befizette-e az ÁFA-t és nincs-e véletlenül egy-két bejelentetlen alkalmazottja. Bár az kétségkívül örömmel töltött el minket, hogy róla legalább megtudtuk, hol van (igaz, nem a megfelelő helyen – a szerk.), kezdett elkeseríteni minket egész napos lótás-futásunk kudarca.

Gyakorlatilag semmit sem sikerült kiderítenünk, elment egy teljes napunk és itt vagyunk poszt nélkül. Mire Hutta Sámuel, aki korábban sztár bloggerként is ténykedett, előállt a megoldással, mely annyira zseniális volt, mintha csak az én fejemből is pattant volna ki. Villantsunk fel néhány homályos összeesküvés elméletet, majd közöljük, hogy a holnapi folytatásban további részleteket tudhatnak meg olvasóink. Nincs más hátra, mint hogy ezt most meg is tegyük.

Tartsanak velünk leleplező riportsorozatunk folytatásában, melyből kiderül, miként hajtották az egekbe a kegyetlen és kapzsi spekulánsok a boldogság árát, milyen globális nagyhatalmi játszmák állnak a boldogság forrásainak elapasztása mögött és legfőképpen, mit tervez Orbán Viktor annak érdekében, hogy a magyar polgárok a világméreteket öltő hiány ellenére se maradjanak boldogság nélkül.

Hamarosan folytatjuk!

FgP

Megjegyzés: A képen látható kakaós csigákat szerkesztőségünkbe a Soroksári Buci pékség szállította (természetesen csakis és kizárólag virtuálisan, mielőtt még bárki megvesztegethetőségünkre gondolna, vagy számon kérné rajtunk a természetbeni juttatásért fizetendő járulékokat).