Csodavárok reggel. Csodavárok délben. Csodavárok este.

Várom, hogy a reggeli kávétól elmúljon az álmosság, és én újult erővel kezdhessem a napom. Várom, hogy a tükörből megnyerő, jóképű pofa mosolyogjon rám. Várom, hogy elérjem a buszt, legyen rajta ülőhelyem, és senki se bökje belém az esernyőjét, vagy dörgölje oldalamhoz a hátizsákját.

Várom, hogy a munkahelyen váll veregetve fogadjon a főnök, érdemeimet méltatva előléptessen és triplájára emelje a béremet. Közben titokban várom, hogy egyszer csak felhívjon a kiadó, aki fantáziát lát rég elfeledett regényemben. Várom, hogy rám akadjon az X-Faktor és rádöbbentse a világot páratlan énekesi tehetségemre.

Várom, hogy felhívjon a bank és nagyvonalúan közölje, elengedi összes tartozásom. Várom, hogy kipattanjon fejemből a világraszóló találmányom, mellyel az Apple-t, a Facebookot, de még a Google-t is egyszerre magam mögé utasíthatom. Várom, hogy felbukkanjon a sosem hallott amerikai nagybácsi, és a megvalósításhoz vállalkozásomba tömérdek pénzt pumpáljon. Addig pedig várom, hogy megnyerjem a lottó ötöst, a lottó hatost, a totót, a tippmixet vagy éppen a Kenót.

Várom, hogy jöjjön már egy tisztességes politikus, aki legyőzi Orbán Viktort, beindítja a rég áhított gazdasági növekedést és megteremti a szabad, demokratikus jogállamot. Várom, hogy jöjjenek az ufók abból a távoli galaxisból és megtanítsák az emberiségnek a békés egymás mellett élést. Várom, igen, várom, hogy ne legyen többé háború, a kormányok egyetlen fillért se költsenek fegyverekre, de szüntessék meg az éhezést, legyen mindenkinek fedél a feje felett, és dolgozhasson mindenki kerek e világban, aki csak élni és dolgozni akar.

Várom, hogy a lefogyáshoz ne kelljen kevesebbet ennem, és pláne ne kelljen többet mozognom. Várom, hogy felfedezzék a mindent gyógyító csodaszérumot. Várom, hogy ne kelljen rettegnem az AIDS-től, a ráktól, az infarktustól, a sztróktól vagy éppen az Alzheimer kórtól.

Várom, hogy újból íze legyen a paradicsomnak, ne legyen keményítő a gyümölcsjoghurtban, szója a felvágottban, guargumi a jégkrémben. Várom, hogy megálljon a globális felmelegedés, és ne csak Vivaldiból ismerjem meg a négy évszakot. Várom, hogy visszanőjön az ózonpajzs és olyan önfeledten napozhassak, mint gyerekkoromban.

Várom, hogy az a szomorú tekintetű barna lány, aki megint fölém hajol a villamoson, és akinek mellbimbója cirógatja kéjsóvár tekintetem, megszólítson. Várom, hogy annyi nap hiábavaló ábrándozás után legyen bátorságom magammal hívnom.

Várom, hogy biztonságban hazaérjek. Várom, hogy valaki ajtót nyisson nekem, vacsorával kínáljon, majd mellém bújjon, és én meghitten, békésen hajthassam nyugovóra fejem. És várom azt is, hogy megbocsássa bűneimet a Mindenható.

Várom, hogy holnap végre új nap virradjon. Ahelyett az ütött-kopott, kárhozott és reménytelen helyett, ami még tegnap volt.

Csodavárok. Csodavárok. Csodavárok.

Vajnágh Domokos (dVn)