Nincs több tépelődés, nincs több tanácstalanság! Nem árulunk tovább zsákbamacskát, magasról teszünk az elfogulatlan, pártatlan tömegtájékoztatás hamis illúziójára és kerek perec megmondjuk a tutit.

A négyszögletű kerek erdő népe újra választani készül. Mivel a zsindex, a zorigo, meg a 444!, meg a Cink, meg a Mandiner, meg persze G. Fodor Gábor blogja (csak azért írjuk ám le a nevüket, hogy személyes megtámadtatás miatt hátha foglalkoznak majd velünk, mert régen nem voltunk már címlapon és kéne a látogató meg a lájk – a szerk.) meg a többi lap úgyis a tarlósfővárossal, meg kósa- és botkavárosokkal van elfoglalva, úgy gondoltuk, mi inkább a legkisebb település választási küzdelmeibe pillantunk bele.

Így aztán Aprajafalvába látogattunk, ahol a törpök élete nem csak játék és szórakozás, mert ugye ott van még a csúf, gonosz, Hókuszpók. A parányi, szabad szemmel láthatatlan település, hol egykor délibábos ég alatt kolompolt Kiskunságnak száz kövér gulyája, a száraz tónak nedves partján terül el. Vár állott, s most kőhalom, azaz inkább sóderhalom, ami a falu legnagyobb szerencséje, mert ez kell az autópálya, megastadion építéshez.

A némi EU támogatásból, de még több kormányzati rásegítéssel épült, a polgármester vejének tulajdonában lévő és a falu számára 10 éves koncessziós szerződésben havi százmilliókért bérbe adott faluházban összegyűltek a törpök, hogy meghallgassák az ilyenkor már hagyományos kortesbeszédeket, amelyeknek természetesen semmi, de semmi értelme, hiszen a faluban évek óta mindenki tudja, kire fog szavazni: Sen Kyre.

Az első kortesbeszédről sajnos lekéstünk, de szerencsére nem voltunk egyedül, mert az is lekéste, aki tartotta volna, és akiről senki se tudta megmondani ki lett volna. Így mondhatnánk, éppen idejében érkeztünk, amikor a falu legnagyobb tekintélynek örvendő polgára lépett a színpadra fanfárok hangja, szerpentin és konfetti zápor kíséretében: Törpapa személyesen.

-        Kedves Barátaim, tisztelt egybegyűltek! – szólalt meg a néhai Tizedes és a többiek hangjára emlékeztető hang a mikrofonból, némi recsegés és fülsiketítő sípoló gerjedés közepette. - Holnap ismét nagy nap köszönt kis falunk életébe, amikor mindannyian saját kezünkbe vehetjük sorsunkat, és amelynek nem kisebb a tétje, minthogy sikerül-e olyasvalakire bízni a jövőnket, aki nem csak ..., hanem ..., de még ... is.

-        Tudom, sokatoknak már herótja van a politikától. Rühellitek, hogy újabban már az RTL Klub Híradója is a politikával,meg a közélettel foglalkozik a sokkal izgalmasabb gyilkosságok, rablások és halálos közúti balesetek bemutatása helyett. Hányingert kaptok a most már közmunka program keretében nagyüzemben zajló árokásástól és sárdobálástól. És bizony megértem azt is, ha sokan végleg kiábrándultatok Török Gábor elemzéseiből.

-        Egészen ma reggelig jómagam is ugyanígy voltam ezzel, és szentül hittem, hogy vasárnap éppoly tanácstalanul állok majd az urna előtt, mint részeg nő a piszoár előtt. Azonban ma reggel felkeresett egy ember, aki ..., és nem csak ..., de még ... is! Én pedig egyből tudtam, ha ma este itt és most sikerül meggyőznöm benneteket, hogy minden korábbi szándékotok ellenére holnap mégis menjetek el szavazni, és szavazzatok rá, akkor mindannyian új napra ébredhetünk. És nem csak a szó szoros értelmében.

-        Mert bizony mondom nektek, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy egyetlen tollvonással nemet mondjunk a ...-ra, a ...-ra, nem beszélve a mindannyiunkat tönkretevő ...-ról. Ideje félretolni mindannyiunknak korábbi sérelmeinket, csalódottságunkat és reményvesztettségünket, megragadni a lehetőséget, mely itt hever a lábunk előtt, és valóra váltani mindazt, amiről atyáink még álmodni se mertek, nem, hogy nagyot, de még kicsit se.

A közönség morajlani kezdett, majd felállt egy szemüveges, tweed zakós, városi értelmiségi külsejű munkanélküli, eredetileg pedagógusnak készülő varrógép bobina heggesztő:

- Kiről beszélsz Törpapa, csak nem ...-ról? Már téged is megkentek? Már te is a demokráciát és sajtóésszólásszabadságot sárba tipró unortodox illiberális nácifasiszta önkényuralmi diktatúra szekerét tolod?

- Dehogy kenték, ugyan ki kenné meg ezt a libsiköntösbe bújtatott kommunista bérencet, akinek már az apja is az anyjának a besúgója volt, amikor félre kúrta kocsma – kiáltott fel egy traktoros kinézetű bajuszos villanyszerelő, a falu pékje. – Csurran ennek a norvég alapból is épp elég. Csak a vak nem látja, hogy ...-nak próbál itt az utolsó pillanatban néhány szavazatot összekalapozni, aki az emútnyócévben együtt tették tönkre és hazudtak reggel, délben, este és gumilövedékkel a traktorokat sem engedték be!

A közönség felhördült, mindenki ordítozni kezdett, majd előkerültek a székek alól a furkósbotok és egymásnak estek, akár futball huligánok a román magyaron.

- Nyugalom emberek! Próbáljuk meg higgadt fejjel, érzelemmentesen megérteni a másik álláspontját, még ha úgyis tudjuk, hogy soha ebben a büdös életben nem értünk majd vele egyet, és tartózkodjunk az erőszakos megnyilvánulásoktól! - csitítgatta Törpapa a kedélyeket, teljesen hiábavalóan.

Ekkor azonban berontottak a terembe a TEKe szakosztály házi pálinkával felfegyverkezett emberei és elkezdtek kugligolyókkal zsonglőrködni, mire mindenki visszaült a helyére, húzott egy-két-három-négyet a flaskából, majd elcsendesedett. Törpapa pedig nyugodtan folytathatta.

-        Akiről én beszélek, az még nem tette tönkre Aprajafalvát. Nem vásárolta meg az Elvarázsolt Kastélyt se, pedig a szülei vérverejtékkel dolgoztak azért, hogy néhány százmillióért megvásárolhassák neki, amiről a miniszterelnök is azt mondta, hogy meg kell vennie, hogy méltóképpen fogadhassa a külföldi vendégeket, de ő hallgatott a bölcsek szavára és belátta, hogy az úszómedencével csak macera van és rájött, hogy neki ingyen se kéne. Soha nem volt egyetlen párt tagja sem, se nem zsidó, se nem cigány, se nem néger, se nem arab, se nem kínai, legalábbis kinézetre. Nem volt III/III-as, III/II-es, de még III/I-es sem, és sosem telefonált be a Kelj Fel Jancsiba.

A közönség sorain horkolás és szuszogás hangja hullámzott végig lágyan. A színpaddal szemben álló keverőpult mögött a fejét fáradtan tenyerébe hajtó technikus lejjebb vette a hangerőt és intett Törpapának, hogy halkabban folytassa, nehogy felébressze a békésen szundikáló közönséget.

-        Ez az ember nem ígér se többet, se kevesebbet annál, ami. Ez az ember vállalja, hogy ..., és ..., meg ..., igen. Ennek az embernek eltökélt szándéka a ..., és hogy ..., mert enélkül nincsen jövő, nincsen haza és nincsen haladás, de még egy nyomorult pirítós kenyeret sem fogunk tudni megsütni, nem hogy ki-ki a maga pecsenyéjét. Kedves barátaim, tisztelt egybegyültek! Nem is szaporítanám tovább a szót, mert egynek is száz a vége és amúgy is sok az alja. Én csak annyit mondok nektek: Szavazzatok Mind 1 Khyre! Ennél többet, jobbat úgysem tehettek.

Kíváncsian várjuk, hányan fogadják meg.

HsM