Bizonyára sokan kíváncsiak rá, mi zajlik a politikai élet hol piros, hol narancssárga színfalai mögött. Titkos búvóhelyeken zajló találkozók, még titkosabb megállapodások és rejtélyes összefonódások. Itt semmi sem az, aminek látszik. Az Elvarázsolt Kastély, titkos felvételek alapján rekonstruált, politikai thrillerbe illő leleplező riportja következik.

Történik: valamikor a 2012-es év elején az Elvarázsolt Kastély alatt húzódó titkos pincerendszerben.

Zár kattant, majd kisvártatva ajtó nyikordult. A kinyíló résen zseblámpa fénye szűrődött be, mely mind nagyobb és nagyobb felületen világította meg a málladozó, penészes falat. Az ajtó mögött, a zseblámpa fényének torkolatában magas, tojásfejű árnyalak tűnt fel, aki a küszöb mögül pásztázta körbe a helyiséget, mely kisebb borospincének tűnt, a fal mellett körben fahordók sorakoztak.

-    Tiszta a levegő – mondta a tojásfejű árnyalak öblös, mély hangon, majd belépett az ajtón.
-    Biztos? – kérdezte egy rekedtes, vékonyabb férfihang mögüle.
-    Biztos, biztos, gyere már, nem kell beszarnod! – noszogatta a tojásfejű, aki a pincehelyiség közepére sétált, ahol a falról egy petróleumlámpa lógott le.
-    Én az ilyen sötét zugokban mostanában mindig óvatos vagyok – mondta a hang és egy alacsonyabb árnyalak osont be.
-    Mindjárt nem lesz sötét, csak csukd be gyorsan az ajtót! – mondta a tojásfejű és felhajtotta a petróleum lámpa üvegét. - Van nálad gyufa?
-    Azt hiszem –mondta a másik, miközben becsukta maga mögött az ajtót.
-    Most van vagy nincs? – kérdezte a tojásfejű, és zseblámpájával az alacsonyabbra világított.
-    Van – mondta az alacsonyabb miközben a zsebében kotorászott. – Csak fordítsd már el rólam ezt a lámpát! Más se hiányzik, hogy újra előtörjön belőlem a kényszervallatási kényszerképzetem.
-    Kényszervallatás? –nevetett fel harsányan a tojásfejű. – De hiszen téged nem is kényszervallattak.
-    Kényszerképzetem attól még lehet róla – mondta a másik és a tojásfejű felé nyújtotta a zsebéből előkotort gyufás skatulyát.
-    Fogd meg a lámpát és világíts ide! – mondta a tojásfejű és átadta társának a zseblámpát, ő pedig elvette a gyufás skatulyát, meggyújtotta a gyufát, a gyufával pedig a kanócot.

A kanóc vége lassan felizzott, majd halovány lángfoszlány piruettezett rajta előre-hátra, mint aki kelleti magát. A petróleummal átitatott kanóc azonban nem nézte jó szemmel a lángfoszlány kéjesen izgató táncmozdulatait, hanem hirtelen mozdulattal magához rántotta. Szempillantás alatt az egész kanóc lángba borult, fellobbanó, egyre hosszabbra nyúló lángnyelveik pedig vadul ostromolni kezdték az üvegburát. A vehemensebbje egészen az üvegbura karimájáig merészkedett, hogy ősi ösztönének engedelmeskedve körbekémleljen, vajon mit lobbanthatna lángra maga körött.

A tojásfejű, megelőzendő, hogy a lángnyelvek vérszemet kapjanak, gyorsan lejjebb tekerte a kanócot, mire a láng békésen végigheveredett a kanócon és önnön fényében gyönyörködött. A fény bevilágította a termet, melyről kiderült, hogy egy jóval nagyobb helyiségbe nyílik a két hordósor között található boltíves átjárón keresztül.

A másik terembe átszűrődő fényben különböző méretű alakok körvonalai rajzolódtak ki, mire az alacsonyabb, kezében a zseblámpával azonnal hátrahőkölt.
-   Ki van ott? – kérdezte riadtan.
-   Viaszbábuk, te hülye – mondta a tojásfejű, miközben elfújta a félig égett gyufát és a földre dobta.
-  Viaszbábuk? – kérdezte az alacsony férfi és előbbre lépett, hogy zseblámpájával körbepásztázhassa a félelmetesnek látszó alakzatokat.

Miként a zseblámpa átvilágított a szomszéd terembe, por és pókháló lepte viaszbábok villantak a rögtönzött reflektorfénybe. Elsőként, félreismerhetetlen oldalra vetett nyaktartással Gyurcsány Ferenc tűnt fel. Tőle balra Kuncze Gábor mosolygott a bajusza alatt, Bauer Tamás és Herényi Károly társaságában. Mögöttük Lendvai Ildikó és Szekeres Imre álldogált, sértődött arckifejezéssel, hogy őket még itt is a második sorba száműzték. Veress János bivalybőr táskát szorongatva nézett határozott tekintettel a jövőbe, mellette Draskovics vigyorgott kivillanó egérfogaival.

-    Micsoda csapat! – mondta az alacsonyabb férfi, társával együtt továbbra is háttal állva, és körbejáratta lámpáját a viaszbábukon. – Hol van Bajnai? Nem látom.
-    Sajnos ő kicsúszott a kezünk közül – mondta a tojásfejű. – De nem kell aggódni, van itt éppen elég figura ahhoz, hogy megállítsuk.

Átsétáltak a másik terembe, egyenesen Gyurcsány Ferenc viaszfigurájához.
-    Ki az? Ki van ott? – kiáltotta el magát ismét rémülten az alacsonyabbik és lámpájának fényét a hátsó sorban megmozduló árnyalak felé irányította. Az árnyalak határozott léptekkel közeledett feléjük.
-    Azonnal álljon meg! – ordított rá az alacsonyabb és kétségbeesetten hadonászott zseblámpájával a közeledő árnyalak felé.
-    Nyugalom, nyugalom, Mártíriuszkám! – mondta a hang. – Igyál inkább egy pohárral, hátha bátorságot ad!
-    Ne szórakozz már Jóska! – mondta a tojásfejű. – Máriusz mindjárt összecsinálja magát.

Fess kinézetű bajuszos férfi lépett sötétszürke öltönyben a zseblámpa fényébe.
-    Debreczeni Jóska? – kérdezte Révész Máriusz (ki más lehetne - a szerk.) meglepetten . – A frászt hoztad rám. Mit keresel te itt?
-  Azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk – mondta Debreczeni József. - Senkinek sem hiányzik, hogy együtt lássanak minket. Jut eszembe, mielőtt elfelejteném, adjátok át üdvözletemet Viktornak és köszönöm neki, hogy újjáélesztett.
-    Nem tesz semmit – mondta a tojásfejű. – Egyszer majd kérni fogunk tőled egy szívességet.
-    Kérjetek bármit, Péter – mondta Debreczeni, miközben mindhárman visszasétáltak a boros hordók mellé. - Csak könyvet ne kelljen írnom.
-    Pedig épp erre gondoltunk – mondta a tojásfejű, akiről visszafordulva, a petróleum lámpa fényében fürdőzve végre kiderült, hogy nem más, mint Szijjártó Péter.
-   Ne már, miért kell nekem minden évben kiadnom egy Orbán szapulós, Orbánt démonizáló kötetet? Nem lehetne megint egy tévéműsorom a köztévén?
-    A köztévét a kutya se nézi, vagy legfeljebb néhány hívünk a legelvakultabbak közül, de azokkal nem lehet választást nyerni. Könyv kell, és persze sajtótájékoztató, az minden hírekben megjelenik az RTL Klubtól az ECHO TV-ig.
-    És miről?
-    2006 őszéről.
-    Megőrültetek? Mi a fenét írjak még 2006 őszéről?
-    Írd meg, hogy puccskísérlet volt - mondta Szijjártó. - Orbán aljas, gonosz, előre kitervelt hatalom átvételi kísérlete. Hivatkozz valami fasisztára, ne Hitlerre, mert esetleg Viktor rossz néven venné, de mondjuk Mussolinire. Írd meg, hogy szándékosan szervezte a tüntetést az Astoriához, a szervezők pedig a hazatérési utak kijelölésével egyenesen a randalírozó huligánokba és az őket kiszorító rendőri csapatokba vezették őket.
-    De mi ebben az újdonság? 2006 óta folyamatosan ezt szajkóztatjátok velem, miközben teljesen hiteltelenné váltam már a baloldalon is. Azon a néhány agyalágyult DK-son kívül szóba sem állnak már velem.
-    Akkor spékeljük meg valamivel. Valami ütőssel.
-    Mit szólnátok hozzá - kérdezte Debreczeni. - Ha azt írnám, Gyurcsánynak keményebben kellett volna fellépnie a randalírozókkal szemben? Ahelyett, hogy ott finomkodtak és csak néhány embernek lőtték ki a szemét, egy-kettőt gumibottal elagyabugyáltak, az egész bagázsra golyószóróval kellett volna gumilövedéket lőni és akit érnek, agyba-főbe verni. Cinikusan hozzáfűzhetném Kuncze hallhatatlan szavait, hogy aki otthon maradt, annak nem lőtték ki a szemét és nem esett semmi bántódása.
-    Ezzel azért óvatosan, mert itt van a mi kis Máriuszunk is. Az ő megverése még a baloldalon is kiverte a biztosítékot néhány embernél.
-    Mártíriusz nem gond, majd azt írom, nem is verték meg, hanem úgy be volt rúgva, hogy matt részegen rontott neki a rendőrsorfalnak.
-    Az próbáld meg! – szólalt meg Révész Máriusz. – Jogerős bírósági ítélet van a kezemben, be is perelhetlek.
-    Szerintem ez remek – mondta Szijjártó nevetve. – Ez lehet a slusszpoén. Egy rakás mémet fognak gyártani hozzá! Egyenesen zseniális! Nem véletlenül dolgozunk mi veled, Jóskám.
-    Persze megint rajtam röhögnek majd – mondta Révész Máriusz, kissé elkeseredve. – A gyerekeket már így is csúfolják miattam az iskolában, és az asszony is ki van akadva, amiért ilyen pipogya alaknak láttat a média.
-    Most mit csináljunk? Ezzel a fizimiskával mégse lehetsz az elnyomás ellen lázadó lánglelkű forradalmár. Ellenben megint tehetsz egy nagyvonalú gesztust, mint annak nemrég a rendőrökkel, és eltekintesz a pertől illetve Jóska meghurcolásától.
-    Fel kell majd éleszteni innen néhány figurát, nem gondoljátok? – kérdezte Debreczeni.
-    Ne aggódj, meglesz – felelte Szijjártó. – Gyurcsányt már most magunkkal visszük, ő a szimpla megjelenésével százezreket képes eltántorítani bármilyen ellenzéki összefogástól. A többieket elég lesz a sajtótájékoztatóra leporolni.

Ekkor kintről, léptek kopogása hallatszott a falépcsőn. A léptek mind hangosabbak és ütemesebbek lettek, majd mikor leértek, nagyot dobbantak, s a következő pillanatban már ki is csapódott az ajtó.

-    Gáz van, fiúk! – rontott be Lázár János lihegve.

A többiek döbbenten néztek rá.
-    A hely be van kamerázva és mikrofonozva. Az Elvarázsolt Kastélyban mindent láttak és hallottak.

Szijjártó Péter hatalmasat sóhajtott. Akkorát, hogy az általa keltett huzat kis híján elfújta a petróleum lámpát.
-    Miattuk nem kell aggódni – mondta és megpaskolta zakójának bal zsebét. – A zsebemben vannak az összes bloggal egyetemben. Meg van beszélve, hogy ezzel a leleplezéssel csak a könyvbemutató után állnak elő, amikorra időzítünk egy jó kis zsidózást valamelyik jobbikostól, ha minden jól megy az LMP-seket is sikeresen egymásnak ugrasztjuk, így az embereket teljesen összezavarjuk majd. Nem is fogja érdekelni őket a választási rendszer átírása és a hatalom bebetonozása, a Friends of Hungary alapítvány vagy a Közgép projektjei, de még az MNB devizatartalékai sem, amely felett nemsokára szintén mi fogunk rendelkezni.
-    Akkor most írjak, vazze?- kérdezte Debreczeni tanácstalanul felhúzott szemöldökkel.
-    Írjál, vazze! – mondta Szijjártó és megveregette vállát.

FgP