Elegünk van a Bajnai-Mesterházy-Gyurcsány tengely folyamatos nyikorgásából! Elegünk van a véget nem érő brüsszeli csodavárásból! Elegünk van Paul Lendvaiból és a demokrácia-rettegő ballib megmondó emberekből! Valódi, hiteles és tettre kész ellenzéket akarunk, fogalmazta meg Hutta Sámuel az Ellenzék Értékelő Bizottság elnöke mai sajtótájékoztatóján.

A második Orbán kormány harmadik születésnapján összeült az Elvarázsolt Kastély Ellenzék Értékelő Bizottsága, hogy megvizsgálja, miként teljesítették a bizottság elvárásait, melyeket az 2010. május 29-i ülésén, az Orbán kabinet beiktatásakor fogalmazott meg.

A bizottság legfőbb elvárása az volt, hogy a két-harmaddal szemben olyan hiteles, a választópolgárok érdekeit szem előtt tartó ellenzék álljon fel, amely képes ellensúlyozni és fékezni a korlátlan hatalom lehetőségétől esetlegesen megrészegedő erőket.

Bár a Nemzeti Együttműködés Kormánya minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy a rajtvonalnál még szétesett, saját sebeit nyalogató ellenzék gyorsan összekaphassa magát, kezdve a nyugdíjpénztári einstanddal, a schmittelős köztársasági elnökön és az alkotmányozásnak álcázott hatalom bebetonozáson keresztül az oktatási rendszer szétveréséig, az ellenzék a folyamatos simicskázáson és abcugorbánozáson kívül semmire sem volt képes. Még a legutóbb vihart kavart trafikmutyi és a frakciók botrányos tanácsadói szerződései esetén is a 444! aratta le a babérokat a nem létező ellenzéki vezéregyéniségek helyett.

A Bizottság vizsgálata megállapította, hogy az ellenzék három év alatt sem volt képes kiállítani egyetlen épkézláb, hiteles és karizmatikus egyéniséget, aki mögé felsorakozhatnának az Orbán kormány leváltását szándékozó erők.

A Jobbikos Vona Gábor csak akkor volt képes megszólalni, ha egy bűncselekmény kapcsán cigányozni, vagy valamely multinacionális vállalat hazai manőverei miatt zsidózni lehetett. Az MSZP kiszuperált kampánybuszának volánja mögé befurakodó Mesterházy Attila személyiségzavarában még mindig nem tudja, hogy Torgyán József féle hordószónokként, a Kádár rendszerből itt ragadt agitpropként, vagy éppen a trendi Deutsch „Twitter” Tamást  alázó Facebook huszárként hasítson a Kossuth tér felé.

A magát messiásnak képzelő és a kézrátétes gyógyítást is elsajátító Bajnai Gordon még mindig képtelen levakarni magáról a hajdúbétes libatollakat, és lányos zavarában olyan meggondolatlan kijelentésekre ragadtatja magát, minthogy együtt megszüntetjük az egykulcsos adót (nesze neked középosztály), rendet rakunk a korrupcióban (a korrupcióval inkább leszámolni kéne), vagy leállítjuk a rezsicsökkentést (ez utóbbira ugyan még nem láttunk plakátot, de tartunk tőle, előbb-utóbb ez is megjelenik).

Az ellenzék verbális mutogatósát, Gyurcsány Ferencet csak azért említi meg a jelentés, mert ha előbbieknek valami csoda folytán mégiscsak sikerül bármilyen ügy kapcsán felemelnie hangját az Orbán kormánnyal szemben, ő puszta megjelenésével képes 5-10% elbizonytalanodott FIDESZ szavazót is azonnal visszaterelni az akolba.

Mindez azonban nem elég, saját alkalmatlanságukat leplezendő, folyamatosan Brüsszeltől várják a segítséget. Igaz, a brüsszeli bürokratáknak még egy jogtalan tilosban parkolást sem sikerült eddig visszavonatniuk bármely EU taggal, az ellenzék utolsó reménysugara mégis az maradt, hogy az Orbán kormánynak sem sikerül kikerülni az MSZP-SZDSZ koalíció által kemény munkával kivívott túlzott deficit eljárás alól. Tegnap óta tudjuk, hogy ez a vágyálom is szertefoszlott.

A hitelesség és a rátermettség teljes hiánya miatt a Bizottság ezért kezdeményezi a túlzott deficit eljárás megindítását az ellenzék ellen. Egyúttal megfogalmazta az eljárásból való kikerülés feltételét jelentő 7 pontos követelményrendszert a mindenkori ellenzéknek:

1.    Találjon végre magának olyan hiteles és karizmatikus vezetőt, akiről nem derül ki percek alatt, hogy korábban III/III-es ügynök volt, a spontán privatizációból, vagy az elmúlt évek zsíros állami projektjeiből, vagy a parlamenti frakcióknak nyújtott tanácsadásból szerezte vagyonát, amit azután off-shore cégeken keresztül szivattyúzott ki az országból, Selmeczi Gabriellával hált, rokona Simicska Lajosnak, vagy akarata ellenére elnyert volna egy trafiktendert.

2.    Bizonyítsa be a választóknak, hogy demokráciában mégiscsak lehetséges a nép érdekeit valóban képviselő és nem csupán a saját klientúrája zsebeit tömködő vezetőket állítani az ország élére, mert az elmúlt huszonhárom évben erre nem akadt példa.

3.    Mutassa meg, hogyan lehet a pakisztáni szintű munkabérekből sarcolt adóforintokat értelmesebben elkölteni annál, mint négyes metrónak álcázott villamosvonal, az Alpokat átszelő autópályákat megszégyenítő völgyhidak és alagutak, vagy az angol bajnokságnak is dicséretére váló futballstadionok épüljenek.

4.    Adjon garanciát a fiataloknak arra nézve, hogy az elkövetkezendő évtizedekben nem csak a négyévente megrendezendő olimpiák idején lesz jó magyarnak lenni, hanem érdemes lesz itt családot alapítani, dolgozni, sőt még vállalkozni is.

5.    Győzze meg a választókat, hogy a négyszögletű kerek erdőben nemre, bőrszínre, vallási hovatartozásra, szexuális orientációra való tekintet nélkül mindenki boldogulhat és senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés. Még a szőke nőket sem!

6.    Teremtsen és működtessen olyan oktatási rendszert, ahol az elit újratermelése helyett a jó képességű és szorgalmas gyerekek a szülők anyagi hátterétől függetlenül továbbtanulhatnak és érvényesülhetnek. És ehhez nem kell diákhitel címszó alatt évtizedekre eladósodniuk sem.

7.    Végül, de nem utolsósorban, ne a rezsicsökkentés ellen hadakozzon, hanem érje el, hogy a négyszögletű kerek erdőben tisztességes munkával olyan jövedelemhez lehessen jutni, amely a választókat közömbössé teszi az ilyen és ehhez hasonló politikai mézesmadzagokkal szemben.

Mint azt a Bizottság elnökétől, Hutta Sámueltől megtudtuk, az ellenzéket ismerve, nem sok esélyt lát arra, hogy a fenti pontokból akár egyet is képesek lesznek megvalósítani az elkövetkezendő évtizedben. De legalább esélyt ad egy újonnan színre lépő politikus generációnak értelmes célkitűzéseket találni.

FgP