2011. jan 18.

Megnyitó az Óperenciás tengeren innen és túl (2. rész)

írta: dVn
Megnyitó az Óperenciás tengeren innen és túl (2. rész)

Előzmények

A nyitány vége felé, amikor összecsattantak a cintányérok (9:05-nél - a szerk.), az óra mutatói a földre hullottak és darabjaira törtek. Az állványok remegni kezdtek, mire a fekete lepel izgatott hullámzással válaszolt. A nyitány utolsó hangfoszlányai nyikorgás, recsegés, ropogás hangjaiba olvadtak, az állványzat remegése pedig egyre szédültebb dülöngélésbe csapott át.

A tömegben állók eleinte meglepetten figyeltek, de az állványzat egyre szeszélyesebb imbolygása némelyeket elbizonytalanított, mi több, egyenesen aggodalommal töltött el. Az első sorokban állókat pedig egyenesen rémülettel töltötte el. Persze mindenki azzal nyugtatta magát – néhányan másokat –, hogy ez csak díszlet, s hamarosan ismét valami látványos attrakcióban lehet részük. De amikor az állványzat átlendült a színpad felett és úgy tűnt rádől a közönségre, az első sorokban állók sikoltozva menekülni kezdtek, bulldózerként maguk előtt tolva a mögöttük állókat. Mivel két oldalról kordonok közé voltunk szorítva, a menekülésbe fogott tömeg elsöpört mindenkit, aki nem szedte elég gyorsan a lábát. A jajveszékelés, kiáltozás és káromkodás fülsiketítő elegye a fülekbe mart.

Jómagam, aki kellő távolságban álltam a színpadtól ahhoz, hogy ne kelljen aggódnom a ledőlni készülő állványzat miatt, szívesen kivártam volna az események végét, de a tömeg engem is magával sodort. Kifelé taszigálva, agyontaposott lábaimon botladozva megkíséreltem hátra-hátra tekinteni, de mindössze annyit láttam, hogy az állványzat még nem dőlt a színpadra és továbbra is eszeveszetten dülöngél. Aztán a földön találtam magam. Igyekeztem újból talpra állni, mielőtt eltaposnak, de közben ketten is átgyalogoltak a hátamon. Mint akit víz alá löktek, kapálózni kezdtem. Minden igyekezetemmel megpróbáltam belekapaszkodni valamibe, kézbe, lábba, szatyorba, táskába, bármibe, mígnem oldalamban rúgásokat éreztem, fejem pedig a földhöz préselődött. A háttérből hatalmas robaj dübörgött fel, csattanások, csörömpölések, majd egy ütés a tarkómon és elsötétült előttem minden.

 

(folytatás: holnap)

Szólj hozzá

tömeg pánik depeche mode ledől eltapos