Elsők között: Atomerőművek, nukleáris katasztrófák
Minekután mostanság az időjárás jelentés és tőzsdeárfolyamok mellett a Fukusimai erőmű által kibocsátott sugárzás mértéke kötelező elemmé nőtte ki magát a híradásokban, a blogoszférát pedig ellepték az emitt az atomenergiát föld alá döngölő, másutt az azt magasztaló írások, úgy gondoltam, az Elvarázsolt Kastély sem maradhat le, ezért ideje Kamondi Vilmos zeneajánlójánál némileg didaktusabb módon foglalkoznunk a témával.
Atomvonatunkkal rövid körutazást teszünk az atomenergia hajnalának, diadalútjának és buktatóinak kiemelt állomásain. A biztonságukért aggódók számára megnyugtatásul közöljük, hogy a jód-131 izotóp és egyéb radioaktív szennyeződések mértéke az utazás teljes időtartama alatt az emberre veszélyes határérték alatt marad. Tartsanak hát velünk!
Az atomenergia történetének első évtizedei, mint megannyi más emberi találmány esetében természetesen nem a békés célú felhasználásról szóltak. Mi sem példázza ezt jobban, minthogy annak nem embertömegek kiirtására törekvő felhasználásához a Hirosimát és Nagaszakit ért atomtámadás után több, mint hat évet kellett várni. Nukleáris energiával elektromos áramot ugyanis először 1951. december 20-án sikerült termelni, mégpedig az Egyesült Államokbeli Idaho-ban felállított EBR-I kísérleti reaktorral, melynek teljesítménye mindössze 100 kW volt. A képen látható az a négy, azaz négyes darab izzó, amelyet az EBR-I által termelt árammal világítottak.
A folytatásban már rövidülnek a felezési idők. Az első villamoshálózatra kapcsolt atomerőművet a Moszkvától alig 110 km-re fekvő Obnyinszki Atomerőművet, mely hozzávetőlegesen 5 MW energiát termelt, három évvel később, 1954. július 27-én üzemelték be. Hivatalosan mégsem ezt tekintik az első békés vagy kereskedelmi célú erőműnek, rossz nyelvek szerint csupán azért, mert a csuka, akarom mondani Sztálin parancsára épült, mások szerint azért, mert a megtermelt elektromos áram még nem volt kereskedelmi mennyiségű (a későbbiekben mutatunk egy összehasonlító ábrát a különböző atomerőművek teljesítményéről – a szerk.).
Dacára Eisenhower "Atoms for Peace" (Nukleáris Energia a Békéért) beszédének, a hivatalosan is első kereskedelmi célú atomerőművet mégsem az Egyesült Államokban, hanem az angliai Windscale-ben állították üzembe (a helységet ma Sellafieldnek hívják, és később még foglalkozunk vele, kicsit más szemszögből). A Calder Hall-t 1956. október 17-én maga II. Erzsébet királynő nyitotta meg. Érdemes elolvasni az esemény korabeli diadalittas sajtóját a The Enginer hasábjain. Ez az erőmű kezdetben 50 MW kapacitással üzemelt.
Az Egyesült Államok első atomerőműve Shippingportban 1957. december 23-án kezdett áramot szolgáltatni, így karácsonykor Pittsburgh városában már részben ennek köszönhetően világítottak a karácsonyfaizzók és a díszkivilágítások.
(kép:atom3)
„Ahol gyalulnak, ott gyakran hullik a forgács”, mondogatta előszeretettel Sztálin, s bár sokan a mai napig neki tulajdonítják e mondatot, az elsőként Lev Tolsztoj: Háború és béke című művében hangzott el Kutuzov szájából. Nos, az atomenergia esetében is hullottak a forgácsok, és nem csak annak kutatása vagy háborús célú felhasználása során.
Az első komolyabb reaktorbaleset 1952. december 12-én Kanadában következett be a Chalk River Laboratóriumban, az NRX kísérleti nukleáris reaktorban. Ezt a reaktort még nem energiatermelésre, hanem szabad neutronok termelésére ill. gyógyászati célokra használták, így afféle átmenetet képezett a háborús és békés célú felhasználás között. A nukleáris leolvadás okozta baleset közvetlen emberáldozatot ugyan nem követelt, de jelentős mennyiségű radioaktív anyagot, közte több millió liter vizet kellett a reaktor alá temetni a komolyabb környezeti károk elkerülése érdekében. A baleseti károk elhárításában aktívan közreműködött az Amerikai Tengerészgyalogság 150 fős személyzete, amelyet egy Jimmy Carter nevű tiszt vezényelt, aki nem erről, hanem az Amerikai Egyesült Államok 39-dik elnökeként vált világszerte ismertté.
Bár nem atomerőműben, hanem egy plutónium feldolgozó üzemben történt az első 6-os erősségű, már közvetlen halálos áldozatokat is követelő nukleáris baleset 1957.szeptember 29-én, a Kelet Urálban található Kristimben. Az 1000 méter magasságba emelkedő radioaktív felhő közel 15,000 négyzet kilométer területet szennyezett be (több, mint 25 Balatont kitevő terület), a közvetlen emberáldozatok számát 200 főre becsülik.
Az első atomerőmű baleset alig, több, mint egy héttel Kristim és egy évvel az ünnepélyes megnyitó ceremónia után, 1957. október 10-én történt a Windscale-i Atomerőműben, melyet a 7 fokú Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán 5-ös erősségűnek minősített a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, bár közvetlen halálos áldozatot ez a baleset nem követelt (a közvetett áldozatokról, mint mindig, itt is megoszlanak a híradások). 1981-ben a helyet Sellafield-nek nevezték el, feltételezések szerint abból a célból, hogy az emberek kevésbé társítsák a nukleáris balesethez, a sors fintoraként azonban a név mára az atomenergia felhasználása ellen küzdők egyik negatív szimbólumává, a popkultúra ikonjainak pedig múzsájává vált a U2-tól a már bemutatott Kraftwerkig. Igaz, elsősorban nem atomerőművének, hanem nukleáris hulladék feldolgozó üzemének és tárolóinak köszönhetően.
Az első és mindmáig egyetlen atomerőműben bekövetkezett katasztrófa, amelyet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a legmagasabb 7-es fokozatúnak ítélt meg, a csernobili volt. Bár az okozott környezeti károk mértékét és az áldozatok számát tekintve Csernobil a XX. század legnagyobb rejtélyei között marad, örök vitaforrásként szolgálva az atomenergiát támogatók és ellenzők számára, tény, hogy Csernobil és a szomszédságában fekvő Pripjaty ma lak(6)atlan szellemvárosok. Jó hír viszont azoknak, akik bármily rejtélyes indíttatásból személyesen is szeretnék meglátogatni, hogy ma már több utazási iroda is kínál egyéni- és társasutazásokat a térségbe.
Utazásunk végére értünk. Innentől már csak másodikakról, harmadikokról és a futtattak még kategóriáról tudnánk szót ejteni, de az már nem az Elvarázsolt Kastély feladata. Köszönjük, hogy velünk tartottak és reméljük, kellemesen utaztak. Kérjük, hogy megállás után szíveskedjenek elhagyni az atomvonatot és erre figyelmeztessék utastársaikat is!
CsF
