2011. máj 14.

Megnyitó az Óperenciás tengeren innen és túl (10. rész)

írta: dVn

Akit érdekel, hogyan jutott Vajnágh Domokos az Elvarázsolt Kastély megnyitójáról a négyszögletű kerek erdő kellős közepére, hogy ott 777 éven át raboskodjon az Elvarázsolt Kastély tornyában, kezdje itt, de legalább itt.

Aki csak a miért kell itt eltöltenie 777 évet, a miért nem szeret engem senki sem, és a hogyan legyek multimilliomos kérdésekre szeretne választ kapni, az olvassa tovább rendszeresen a Megnyitó részeit. Bármily fárasztó is.

Kérlek

Mindig így kezdődik.
A buja vágyak bűnbe csábítanak
Bárhogy is ellenkezem ellenük.
Valamikor ez jelentett mindent.

Épp, mint most.

Lélegzetem visszhangzik köröttem
Az idő lelassul.
A mélység magába fojt.
(kérlek) Abbahagyni sosem akarom.

És ez így megy tovább.
Engedd, hogy beteljesüljek, kérlek!

Tölts teli, mint egy borospoharat!

A vörös folt terjeszkedik,
és túlnő mindenen.
De engem elkerül,
és itt hagy holtan, üresen.
(hát találd ki, mi következik)
A világnak, mi csak a fejemben létezett
Bevégeztetett.

Most kitisztult minden.
Félelmet nem ismerve
Eltűnök.
(Kérlek) Nem akarom, hogy valaha is véget érjen!

Sosem hagyhatsz el.
Beteljesítesz, kérlek?

Tölts teli, mint egy borospoharat!

A Nine Inch Nails Please c. dalától ihletve szabadfordította Gógán Antal.

Ugorjunk úgy hatszáz évet (mesebeli években, földi években kb. öt év - a szerk.)!

Miután rájöttem a terülj, terülj asztalka varázsigéjére, és alaposan belakmároztam, vagy inkább fogalmazzunk úgy, degeszre zabáltam magam, kipróbáltam, vajon a varázsige mással is működik-e. Odaálltam a szekrény elé és kívántam valamit, majd kimondtam, hogy légy szíves! Kérhettem volna takarót. Kérhettem volna kanárit, hogy daloljon nekem. Kérhettem volna Bibliát is, hogy lefekvés előtt erőt merítsek belőle a rám váró nehéz esztendők elviseléséhez, de én inkább egy zsák aranyat kértem. A férfiúi vágyak bizony már olyan szinten túltengtek bennem, hogy lassan egy vén boszorkányt is magamévá tettem volna, nemhogy Trixit, a formás és hamvas testű szőke pornószínész lányt. Márpedig MrX szerint tizenkét arányért enyém lehetett.

Azt persze nem tudtam, miként fogom majd magamhoz hívni, ha pedig nem tudom hívni, mikor fogja nálam tiszteletét tenni, de később rájöttem, hogy az aranypénz csörgését a négyszögletű kerek erdő legmélyéről is meghallja, ezért amint beletúrtam az aranypénzzel teli zsákba, már kopogtak is az ajtón, amin persze továbbra sem volt kilincs. Miután közöltem, hogy szabad, az ajtó magától kitárult és belépett rajta Trixi, továbbra is anyaszült meztelenül. Így közelről nézve sokkal kívánatosabb volt, mint a tóparton távcsövön keresztül szemlélve. Tekintetemmel végigpásztázva érintése nélkül is éreztem kezemen forró, selymes tapintású bőrét. Megbabonázó illata pillanatok alatt belengte a szobát, vágytól izzó sóhajtásai, tágra nyílt szemei és dús ajkai, melyek nyelvével lágyan végigsimított, egyszerűen ellenállhatatlanná tették számomra, és csak hamar azon kaptam magam, hogy ott tartom karjaimban.

Nem beszéltünk egymással. Akkor nem. Sem a következő napon, sem azután még jó sokáig. Nap, mint nap jött és szeretkeztünk. Nem kérdeztünk semmit, nem mondtunk semmit. Nem beszéltük meg, mit akarunk, hagytuk, hogy minden úgy legyen, ahogyan azt testünk kívánja. Hol gyengéden és lassan, hol vadul és lázasan.

Sokáig nem álltak másból napjaim, minthogy felkeltem, megreggeliztem, kicsit megmozgattam elgémberedett izmaimat azon a néhány sporteszközön, amit a szekrénytől rendeltem néhány légyszívesért cserébe, majd megnéztem kedvenc sorozataimat a hasonló módon beszerzett plazma tévén, miközben titkon vágytam az estét, amikor megcsörgettem a zsákban az aranypénzeket, hogy újfent kezdetét vehesse a gyönyör, a maga gondtalan és féktelen bujaságával és következmények nélküliségével. Nem kellett védekeznünk, mert egymagunk voltunk, és tökéletesen terméketlenek ebben a torz édenkertben. Nem kellett szerelmet vallanunk, és nem kellett színlelni semmit sem. Nem kellett hűségesnek lennünk, és nem kellett megcsalnunk senkit sem.

Mindezek ellenére, egy napon mégsem volt kedvem megcsörgetni a pénzt. Nem tudom, miért. Valahogy jól esett egy nap pihenő. De még másnap is jól esett. Harmadnap kedvem támadt ugyan megcsörgetni a pénzt, de még mindig nem vágytam az érintésére, pláne nem arra, hogy egymásnak essünk, szokásunk szerint. Csupán a hangját akartam hallani. Nem a nyögéseit, hanem a hangját, bármit is mondjon. Mivel gyakorlatilag reggeltől estig a tévén csüngtem, nem mondhattam, hogy nem hallok elég emberi hangot, de én arra vágytam önzőn, hogy valaki hozzám szóljon, hozzám beszéljen. Csak hozzám.

Trixi nem csinált problémát abból, hogy beszélgetni akartam vele. Neki csupán az óránként tizenkét arany volt a lényeg, melyet sosem tudtam meg, hol és mire költ el, ez alatt az idő alatt számára teljesen mindegy volt, hogy szeretkezünk, beszélgetünk, vagy éppen körmöt reszelünk. Sok mindenről lehetett vele beszélgetni. Film, színház, muzsika éppúgy szerepelt repertoárjában, mint a természet és társadalomtudományok kezdő, félhaladó és haladó szinten, de persze beszélgethettünk az időjárásról, vagy az Alekosz fülébe rejtett rejtélyes készülékről (arról egyelőre halvány lila gőzünk sincs, vajon hogyan követheti nyomon rabságában az RTL Klub celebjeinek életét Domokos barátunk, de egyre inkább erősödik bennünk a gyanú, hogy Vajnágh közöttünk van, csak éppen egy másik dimenzióban - a szerk.).

Volt, hogy együtt vacsoráztunk. Sőt olyan is, amikor a terülj, terülj asztalkámtól csak nyersanyagokat kértem, és a szekrénytől kért főzőszigeten én magam ütöttem össze néhány finomságot. Volt, hogy együtt tévéztünk. És volt, hogy csak feküdtünk egymás mellett, a plafont bámultuk és számolgattuk a gerendákat balról jobbra, jobbról balra. Néha-néha szeretkeztünk is, de koránt sem azzal a hévvel, mint tettük azt az elején.

Néhány száz év múltán (azaz nem mesebeli években számolva, néhány év múltán – a szerk.) pedig azon kaptam magam, hogy veszekszünk. Volt, hogy ő késett, mire én vádlón nekiestem, ugyan mi lehetett olyan fontos, amiért nem képes azonnal megjelenni. Volt, hogy több napig nem csörgettem meg a pénzt, mire ő esett nekem, hogy már biztos meguntam, és talán maholnap valaki másra cserélem. Addig fel se merült bennem ennek lehetősége, így meg se próbálkoztam vele a szekrénynél. Mi tagadás, kipróbáltam volna, milyen lehet Bipasha Basuval, Scarlett Johanssonnal, vagy éppen Gwyneth Paltrowval.

Volt, amikor azt vágta fejemhez, hogy elhíztam, és nem borotválkozom, sőt mosdatlanul fogadom. Volt, amikor azzal vágtam vissza, hogy neki meg ereszkedésnek indultak egykoron feszes keblei és savanyú tejszagot áraszt a lehelete. A veszekedéseket általában több napos mosolyszünet követte, majd kibékültünk, hogy nem sokkal később újra összevesszünk.

Bár még mindig szigorúan óránként tizenkét aranyért töltötte velem az időt, amelynek megszerzése különösebb erőfeszítésembe ugyan nem került - nem is igazán értettem, miért volt rá szükség, de MrX nem jelent meg, hogy elmagyarázza - azon kaptam magam, hogy kezdünk úgy viselkedni, mint férj és feleség.

A fenének sem hiányzott ez!