A szerkesztőségből jelentjük: Megmagyarázzuk a lehetetlent
Az elmúlt hetet külföldi tanulmányúton töltöttem, hogy saját szememmel láthassam a nyugati jóléti társadalmak haláltusáját, miként hőn szeretett miniszterelnökünk nosztradamuszi jövendölésének beteljesüléseként az utolsókat rúgja a munkaalapú keleti társadalmak állította bitófán.
Ám hiába néztem, hiába vártam, a nyugati jóléti társadalmak nem nagyon akarták kilehelni lelküket, sőt, nekem határozottan úgy tűnt, mintha sokkal jobb állapotban tengetnék mindennapjaikat, mint mi. Először arra gondoltam, hogy csak azért, mert éppen Németországban jártam, akik persze hitelekből finanszírozzák gyenge lábakon álló gazdaságukat, ellentétben velünk, akik olyan hatalmas tőketartalékokat halmoztunk fel az elmúlt egy év során, hogy a nyugati jóléti társadalmak hamarosan hozzánk járnak majd alamizsnáért.
A magyarázat azonban sokkal egyszerűbb ennél. Mint kiderült a bitófa terveit Matolcsy György vetette papírra az általános iskolai technika órán elsajátított ismeretei alapján, a felállítását pedig az új Széll Kálmán közmunkaprogramban résztvevő munkanélküliek végezték a legolcsóbb kínai és orosz alapanyagokból. Mindebből következően a bitófa vagy összedőlt, vagy a kötele szakadt el, vagy a kötelet olyan hosszúra méretezték, hogy a felaggatott jóléti társadalom vígan szaladgálhatott a bitófa körül, mint láncos kutya a húsos fazék körül.
Bár ebből adódóan kicsit csalódottan tértem vissza, igazi megdöbbenés csak akkor ért, amikor beléptem az Elvarázsolt Kastély kapuján. Ekkor vettem ugyanis észre, hogy az elmúlt két hétben egyetlen poszt sem látott napvilágot az oldalon, amelyre az oldal fennállása óta nem volt példa, ráadásul itt van a nyakunkon a GoldenBlog szavazás, amikor látogatók százait kellene vonzania oldalunknak, ehelyett az elmúlt napokban rég nem látott mélypontra süllyedt a látogatószámunk és oldalletöltésünk egyaránt. Pedig megjelentetni éppen lett volna mit. Vajnágh Domokos már a tizenharmadik, egyben befejező részét küldte meg a Megnyitónak, emellett három sortsztorival is gazdagította gyűjteményünket, amelyből az egyik az általam eddig olvasott legizgalmasabb Vajnágh írás, igaz, a másik kettőről inkább jobb nem is beszélni, de legalábbis csak a legelszántabb Vajnágh rajongóknak ajánlanám nyugodt szívvel.
A kialakult helyzet kapcsán természetesen azonnal szerkesztőségi értekezletet hívtam össze, mert egyrészt ki kellett valahol eresztenem a dühömet, másrészt kíváncsi voltam milyen mondvacsinált indokokat tudnak kitalálni kollégáim az elmúlt hetek lazsálása kapcsán.
De szerkesztőségi kollégáim olyannyira belesüppedtek a semmittevésbe, hogy még épkézláb magyarázatot sem voltak hajlandóak kitalálni, inkább csak a vállukat vonogatták. Úgy fél óra üvöltözés és asztalcsapkodás árán sikerült rábírnom őket arra, hogy legalább egymásra mutogassanak. Így sikerült megtudnom, hogy a Megnyitó tizenkettedik (értsd 12-dik) epizódja azért nem jelenhetett meg, mert Kamondi Vilmos nem választott dalt hozzá, márpedig e nélkül nem jelenhet meg egyetlen epizód sem, ha hűek akarunk maradni Vajnágh Domokos eredeti elképzeléseihez. Kamondi Vilmos viszont azzal védekezett, hogy ő el sem tudta olvasni a teljes tizenkettedik epizódot, mivel Gógán Antal szabadfordítása a tizenegyedik (értsd 11-dik) epizód lezárásaként szolgáló „I cast a lonesome shadow” című dalhoz nem készült el időre, amely lehetetlenné tette számára az autentikus dalválasztást. Ezért inkább lelépett a Balatonra Galván Lilivel, feloldandó a hiábavaló várakozás okán bennük felgyülemlett feszültséget.
Hutta Sámuel ezzel szemben Kamondi Vilmos legutóbbi beszólására fogta, hogy miért nem állt elő újabb fogással a Döglött Békában. Ez a beszólás ugyanis annyira frusztrálta, hogy egyszerűen nem jutott eszébe több paradoxon, amelyből arra a következtetésre jutott néhány hét elforgása alatt, hogy paradoxonok nem is léteznek. Ha viszont paradoxonok nem léteznek, nem is lehet felszolgálni őket. Ha viszont ő paradoxonokat szolgált fel, amelyek nem léteznek, akkor nyilvánvalóan ő sem szolgálhatta fel őket. Ha viszont az Elvarázsolt Kastélyban ő az a személy, aki paradoxonokat szolgál fel, amelyek nem léteznek, akkor ő maga sem létezhet. A létbizonytalanság eme súlyos és kritikus állapotában, krónikussá válásának pillanatában léptem be én, és finoman, a helyzet kívánta pszichológiai körültekintéssel elküldtem melegebb éghajlatra, majd felszólítottam, hogy holnap reggelre legyen az asztalomon a következő Döglött Béka fogás, különben mehet vissza a Sánta Kutya Vacsorája vagy a Süket Disznó a Búzába alterbloggererkedni. Emellett felajánlottam neki egy új rovat lehetőségét is, mert úgy éreztem nincsen eléggé kitöltve a munkaideje, ami növeli a benne amúgy is túltengő frusztráltságot és a feleslegessé válás érzését.
Annak érdekében, hogy a szerkesztőségből senki se vádolhasson részrehajlással, Kamondi Vilmost és Gógán Antalt a fészkes fenébe küldtem, majd közöltem velük, hogy onnan holnapután reggelre a Megnyitó utolsó két epizódjának végleges és megjelentethető változatával térjenek vissza, megspékelve a Zeneajánló legújabb posztjával.
Már éppen berekesztettem volna az értekezletet, amikor Galván Lili megjegyezte, hogy feleslegesen játszom én a górét, amikor ők, a szerkesztőség tagjai vérverejtékkel vitték hátukon az oldalt, míg én a szerkesztőség nehezen összekuporgatott pénzén tanulmányutat írtam ki magamnak, ha már Vajnágh Domokost nem sikerült előkeríteni és nem tudtam vele aláíratni a szabadságengedélyemet. Emellett a Súúúhanterz rovat éppúgy hallgatott az elmúlt két hétben, ezért nincs is morális alapom a szerkesztőség tagjai elleni aljas és jogtalan és igazságtalan kirohanásra.
Bár köpni-nyelni nem tudtam az elhangzott hallatlan és képtelen vádak hallatán (amelyek amúgy persze jól megférnek itt az Elvarázsolt Kastélyban), de mint Szíjártó Péterről a kormánykritika, úgy peregtek le rólam szavai, és szókimondása jutalmául egy hétig száműztem az üveghegyen is túlra, ahol a kurta farkú malac túr. Ez utóbbinál nagyobb büntetést nem is mérhettem volna Lilire, aki köztudottan a méretek rabja.
Látogatóinktól ezúton is elnézést kérek az elmúlt hetek posztjainak elmaradásáért, ígérem, a jövőben jobban odafigyelek a posztok rendszeres megjelenésére és látogatóink folyamatos szórakoztatására. Látogassanak hát el hozzánk minél gyakrabban és persze szavazzanak ránk a GoldenBlogon, ezzel is elősegítve Vajnágh Domokos kiszabadítását!
FgP
