Demján Sándor az elmúlt évtizedben minden létező fórumon elmondta, hogy ő bizony a termelésben, a kétkezi fizikai munkában látja az ország felemelkedésének lehetőségét. Szerinte nincs szükség művészekre, egyetemi oktatóra is csak módjával, így aztán tessék mindenkinek ásót meg kapát fogni (a nagy harangot meg inkább olvasszuk be) és a svájci frank hitelből vett negyven négyzetméteres panellakás parkettáját felszaggatva csináljunk konyhakertet, ahol megtermelhetjük a finom háztájinkat, hogy ne kelljen a Tescoban vásárolnunk a drága spanyol paradicsomot, meg a kínai fokhagymát.

A szerkesztőség tagjaival magunkba szállva éppen azon tűnődtünk, hogyan vehetnénk ki mi is részünket a termelésből, mert természetesen egyikünknek sem büdös a munka, amikor megláttuk Demján Sándort a European Poker Tour londoni főversenyén. Bár mi tudjuk, hogy a több mint 121,000 zseton emelgetése önmagában is milyen megterhelő fizikai munka lehet, tartva tőle, hogy az átlagembert demagóg gondolatokra sarkallhatja a hír, villámsebességgel Londonba utaztunk a Gránit Banknál felvett szabad felhasználású hitelünkből.

Demján Sándor, mint köztudott sosem lazít, így most sem a szálloda bárjában akadtunk rá koktélkortyolgatás közben, hanem még ezen a késői órán is a kaszinóban gyakorolt egy pókerautomata előtt. Nem akartuk megzavarni a játékban, ezért fotós kollégámmal egyetemben együtt kissé távolabb horgonyoztunk le, de mikor szeme sarkából meglátott minket, felugrott székéből és határozott léptekkel felénk tartott. Zord arckifejezését és a termintároréra emlékeztető napszemüvegét látva megijedtünk, hogy paparazzinak, vagy ami még rosszabb, a Blikk újságíróinak vél minket, de szerencsére nem azért igyekezett, hogy bemosson nekünk egyet.

- Súúúhanter urak! – mondta felhajtva napszemüvegét és kezet nyújtott felénk. – Mi járatban errefelé? Azt hittem, hogy maguk csak Orbán Viktor cipőjére vadásznak!

- Á, dehogy! – mondtam én. – Ma például itt van Ön.

- Ugyan mi lehet érdekes az én edzőcipőmben, amit a pókerasztalnál viselek? – kérdezte.

A cipője valóban nem volt különleges. Pont úgy nézett ki, mintha a kínai piacon vásárolta volna.

- Sosem a cipő az, ami érdekes, hanem aki hordja – mondtam én, egyben megfogalmazva a Súúúhanterz rovat hitvallását.

- Arra lennénk kíváncsiak, nem fél-e attól, hogy honfitársaink félreértik a pókerversenyeken való szerepléseit?

- Ugyan mit lehet ezen félreérteni? – kérdezte Demján Sándor.

- Esetleg arra gondolnak, hogy már Ön sem a termelő munkában, hanem sokkal inkább a szerencsejátékokban látja a felemelkedés útját.

- Nem szabadna lebecsülni a szerencsejátékot – mondta Demján Sándor. – Elvégre a mai gazdasági életben oly sikeresen alkalmazott játékelméleteket is többnyire ennek köszönhetjük. Emellett a szerencsejáték javítja a koncentráló képességet, növeli a stressz tűrő képességet, a pókerben pedig megtanulhat az ember tisztességesen blöffölni, amit nem ártana néhány politikusunknak is megtanulni, többek között Matolcsy Gyurinak.

- De sokan azt mondják erre, hogy a szerencsejáték veszélyes, ráadásul függőséget okoz.

- Nem szabadna félni a szerencsejátékoktól. A televízió is függőséget okoz, mégis mennyien nézik. Ha mi magyarok mindig arra gondolunk, hogy veszíthetünk, akkor veszíteni is fogunk. Úgy kell hozzáállni, ahogyan én teszem: magabiztosan. Jöjjenek csak, megmutatom maguknak milyen egyszerű.

Visszamentünk hát a póker automatához és azon kaptuk magunkat, hogy néhány leosztás után több kiló aranypénz hullott Demján úr lábai köré, mely valami varázslat folytán még az edzőcipőjét is arannyá változtatta. Saját szemünkkel is meggyőződhettünk hát arról, hogy amihez Demján úr hozzáér, az menten arannyá változik.

- Lenyűgöző! – mondtuk és szerettük volna megszorítani kezét, mielőtt intelmeit megfogadva mi is megpróbálkozunk egy félkarú rablóval.

Demján úr azonban, mint aki attól fél, hogy lába kél valamely aranytallérnak, sietve összeszedte a földre hullott pénzt két tesco-s reklámszatyorba, majd a zacskókkal kezében intett nekünk:

- Részemről a szerencse, Súúúhanter urak! – mondta és mielőtt elviharzott volna, hozzátette: - Vigyázzanak azzal a félkarúrablóval ott a sarokban. Azon nekem is csak ritkán sikerült nyernem. Állítólag a magyar állam üzemelteti!

FgP