Szülők és gyerekek aggodalommal telve várják az idei húsvétot, miután a húsvéti nyúl a mai napon bejelentette visszavonulását. Az Elvarázsolt Kastély munkatársai, akik elsőként értesültek a húsvéti nyúl döntéséről, megkísérlik a lehetetlent és megpróbálják lebeszélni a húsvéti nyulat e meggondolatlan lépésről.

Szerkesztőségünk, mint azt rendszeres látogatóink tapasztalhatták, legutóbbi bejelentkezésünk óta leblokkolt. Miután másfél év megfeszített munkájának eredményeképpen végre sikerült az Index címlapjára kerülnünk és napi látogatószámunk átlépte a hőn áhított százezres álomhatárt, ahelyett, hogy együtt örültünk volna a sikernek, jó magyar szokás szerint egymás torkának estünk. Elsőként Kamondi Vilmos fakadt ki, amiért éppen a plágiumügybe keveredett és időközben lemondott Dr. Schmitt Pál kárán szereztünk magunknak indokolatlan népszerűséget. Kamondi egyenesen azt követelte, hogy adjuk vissza az érdemtelenül megszerzett látogatószámunkat az Indexnek, és határolódjunk el önmagunktól. Hutta Sámuel mindeközben afelett nem tudott napirendre térni, hogy neki, mint a szerkesztőség sztárbloggerének, az enyémnél sokkal színvonalasabb írásokat felvonultató rovataival sosem sikerült az Index címlapra kerülni. Ezért azt követelte, hogy mi Súúúhanterok adjuk át neki a valójában őt megillető látogatószámot. Csicsó Ferenc, szerkesztőségünk szentfazeka pedig azt szerette volna, ha a látogatószámot Húsvét közeledtével felajánljuk a Magyar Kaotikus Egyháznak.

Egész héten ezen tépelődtünk ahelyett, hogy jó kis cikkeket fabrikáltunk volna megnövekedett olvasótáborunknak. Még szerencse, hogy tegnap este váratlan vendégünk érkezett, aki berekesztette a parttalan és terméketlen vitát.

Miután csengettek, Galván Lili nyitott ajtót (új látogatóink kedvéért: ő nem más, mint annak a név szerint Galván Tivadarnak az unokája, aki Pelikán elvtársnak bemutatta Dániel Zoltán akkor még nem tudtam, hogy rendőr spiclit – a szerk.). Rövid ideig ott álldogált, magas sarkú cipőbe bújtatott formás, szoláriumozott lába izgatón villant ki fekete miniszoknyája alól, és úgy tűnt beszélget valakivel, amikor váratlanul becsukta az ajtót és visszafelé indult.
- Ki volt az, Lili? – kérdeztem.
- Én – szólalt meg egy öblös, mély férfihang közvetlenül mellőlem. Riadtan körbenéztem, de nem láttam a közelemben senkit. Még maga Vajnágh Domokos is vagy két méterre ült tőlem az íróasztalomon törökülésben és az i-phone-ját birizgálta.
- Itt vagyok lent – mondta a hang. – Hajolj már le, és vegyél fel, mert nincs kedvem kiabálni!

Lenéztem a parkettára, és csak ekkor láttam meg, hogy a lábamnál egy két lábra ágaskodó fehér nyuszi pödöri bajszát türelmetlenül, akár Kövér László a FIDESZ nagygyűlésen. Szeme haragosan izzott, jobb lábával ütemesen dobolt. Lehajoltam és elétettem tenyeremet, hadd másszon fel rá, hogy felemelhessem, de ezzel, ha lehet, még jobban felbőszítettem.
-  Mi az? Nem fogtál még nyulat életedben? – kérdezte.
-  De-de-dehogynem – rebegtem.
-  Akkor miért nem a grabancomnál fogva emelsz fel?

Úgy tettem. Megfogtam a grabancánál fogva és maga elé emeltem. Ám ez sem tetszett neki különösebben.
-    Ugye nem akarsz nekem locsolóverset szavalni? – kérdezte.
-    Ne-ne-nem – mondtam.
-    Akkor ne bámulj, hanem tegyél le az asztalra!

Odaléptem vele az asztalomhoz és letettem közvetlenül Vajnágh Domokos mellé.
-   Na, végre – mondta a nyúl és keresztbe kulcsolt lábbal megtelepedett az asztal szélén, továbbra is a bajuszát pödörve. – Remélem a tudósítás ennél jobban megy majd!
-   Természetesen – mondtam. – De kihez van szerencsénk?
-   Nem látsz a szemedtől? – kérdezte a nyúl. - A húsvéti nyúlhoz te barom.
-   Ó, vagy úgy! – mondtam. – Ne haragudjon, de nem ismertem meg.
-   Mert gondolom, csak a Playboy nyuszit ismered, he? Mindegy. Nem érdekes. Sokkal fontosabb dolog miatt jöttem.
-    Minek köszönhetjük megtisztelő látogatását, ha szabad kérdeznem?
-    Jaj, húzd már ki a nyelvedet a seggemből! – rivallt rám a nyúl. – Ha erre vágytam volna, akkor Obersovszky Péterhez megyek a köztévéhez.

Értettem a célzást. A nyúl, azazhogy a húsvéti nyúl, keményebb kérdező partnerre vágyott.
-    Mi a f…-ért jöttél, b…meg? – kérdeztem.
-    Nem kell alpárinak lenned, csak annyit kértem, hogy ne udvariaskodj itt nekem ilyen gyomorforgatón álszent módon – mondta a nyúl.
-    Szóval mi járatban? – kérdeztem végül. Megérkezése óta először láttam, hogy a nyúl elégedetten bólintott.
-    Visszavonulok – mondta.
-    Visszavonul?
-    Igen. Elegem van már a húsvétból.
-    Na de, maga a húsvéti nyúl! Miért akar visszavonulni pont a húsvéttól.
-    Egyszerűen betelt a pohár. Az odaáig még rendben volt, hogy minden évben kiújult az aranyerem a sok tojástól. Még az is, hogy férfi létemre heteken át tojásokat kellett hímeznem.
-    Maga férfi és mégis tojást tojik? – kérdeztem csodálkozva.
-    Ne ragadj le ilyen részleteken! Ha nyúl létemre tojást tojok, mit számít az, hogy férfi vagyok-e vagy nő?
-    Bocsánat – mondtam. – Folytassa csak!
-    Abba is beletörődtem, hogy az emberek nem elégedtek meg a tyúktojással, hanem ma már gyakran strucctojás méretű csoki tojásra vágynak. A csokitól ráadásul szorulásom lesz, de ez jelentéktelen apróság.
-    Akkor mi miatt döntött végül úgy, hogy visszavonul?
-    Hát amiatt, hogy újabban már rollert, meg biciklit is kell tojnom. Nézz rám, egy ilyen pici nyúlnak! El tudod képzelni, milyen lehet egy biciklit tojni? Nem, ne is próbáld, úgyse tudnád!
-    Igazán sajnálom – mondtam. – De miért nem elégednek meg az emberek azzal, ha csak egyszerű tyúktojást tojik, és azt szépen meghímezi?
-    Azért, mert a Jézuska átpasszolta rám a tavaszi játékokat. Elvégre ő karácsonykor mégsem vihet biciklit a gyerekeknek. Rossz nyelvek szerint, elég neki a maga keresztje.
-    Nem gondolt arra, hogy a szülőket meg a gyerekeket megkérje, ne rendeljenek magától ilyen ajándékokat? Biztosan megértenék.
-    Azt hiszed, nem próbáltam? – kérdezte a nyúl csüggedten. – Lépten-nyomon azt kérem minden létező fórumon, hogy az ünnep ne az ajándékozásról szóljon, de hiába.
-    Akkor mi lenne, ha egyszerűen csak tojást tojna újból, úgy, mint régen?
-    Az nem működik – mondta a nyúl legyintve. - Nekem azt kell tojnom, amit kérnek tőlem. Így szól a szerződésem. Tojni, vagy tojni, ez itt a kérdés.

Megdöbbenten álltam. Mi lesz velünk, ha tényleg komolyan gondolja? Nem, az nem lehet, mondtam magamban. Az Elvarázsolt Kastély ezt nem engedheti meg! Nekünk ki kell találni valamit, hogy a gyerekek ne maradjanak húsvéti nyúl nélkül. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. A fejemhez csaptam, és gondolatban megveregettem a vállamat, amiért megint ilyen ügyes voltam.
-    Tudja mit? Van egy zseniális ötletem, amivel egy csapásra mindenki jól járhat!
-    Mi lenne az? – kérdezte a nyúl, de lelkesedésnek még csak a szikrája sem látszott rajta.
-    Hát tojjon Erzsébet utalványt!
-    Erzsébet utalványt? Megőrültél? De hát azt csak élelmiszerre lehet beváltani!
-    Egyelőre – mondtam. Majd magabiztosan hozzátettem: - Semjén Zsolt közbenjárásával kilobbizunk egy törvénymódosítást, hogy a húsvéti nyúl tojta Erzsébet utalványok húsvéti ajándékok, így például bicikli vásárlására is felhasználhatóak legyenek. A kereszténység egyik legfontosabb ünnepének kedvéért igazán tehet már ennyi szívességet a kormány.
-  Semjén Zsolt? Nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek – kétkedett a nyúl.
- Tudom, a háttérben ezért vonjuk be a Lázár fivéreket is. A készülő törvénymódosítás kizárólagos jogot biztosít majd a CBA-nak a húsvéti Erzsébet utalványok levásárlásához.
- Így már jobb – mondta a nyúl, majd csalódottan megcsóválta fejét. - Kár, hogy nem előbb jutott az eszedbe. Már csak egy napunk maradt húsvétig.
- Ne becsülje le pártunkat és kormányunkat, ha törvénykezésről van szó! De szerintem nyugodtan tojhat Erzsébet utalványt törvényi felhatalmazás nélkül is, mert majd visszamenőleges hatállyal léptetik életbe.
- Nagyon biztos vagy a dolgodban – mondta a nyúl. - Mi van, ha mégsem sikerül keresztülverni a törvényt és a gyerekek ottmaradnak egy rakás Erzsébet utalvánnyal a nyakukon?
-  Nem maradnak! Vészhelyzet esetére bevetjük Daniel-Cohn Benditet.
-  Daniel-Cohn Benditet? Mi a fenének?
- Megkérjük, hogy rendezzen látványos kirohanást az Európa Parlamentben, amiért az Orbán kormány államosítani akarja a húsvétot, rasszizmusa pedig odáig terjed, hogy a fehér nyulat juttatja monopolhelyzetbe.
-  És ez működni fog?
-  Ha más nem is, ez biztosan – mondtam. – Orbán Viktor nem tűri, hogy diktáljanak neki, kivált, ha Daniel-Cohn Bendit teszi ezt, ezért már csak a népnemzeti szuverenitás érdekében is bevezeti a törvényt.

Bár a húsvéti nyúl nem ígért semmit, csupán annyit mondott, alszik rá egyet, mi azért bízunk benne, hogy sikerült meggyőznünk és holnap reggel, a hagyományokhoz híven, minden gyereknek megtojja majd a várva várt ajándékot, Erzsébet utalvány formájában. Ennek reményében kívánunk minden kedves látogatónknak Kellemes Húsvétot!

FgP