2012. május 8-a estéjén utoljára álmodhatunk. Bár Karácsony Gergely és a balliberális sajtó természetesen szeretné majd ezt is Orbán Viktor és a Szél Kálmán Terv 2.0 újabb megszorításainak nyakába varrni, de éppúgy tévednek, mint amikor oligarchákat kiáltanak ott, ahol csak nagytőkések tanyáznak. Az álmok megszüntetése országhatárokon átívelő folyamat, a globalizáció legújabb vívmánya.

Holnaptól megszabadulhatunk az agyi tevékenység évezredek óta velünk élő káros velejárójától, az álomtól, mely akárcsak a vakbél, vagy a mandula, a törzsfejlődés itt maradt csökevényeként folyamatosan keserítette mindannyiunk életét.

Nem kérdéses, hogy akiket éjszakáról éjszakára rémálmok gyötörnek, mi mindent meg nem adnának azért, ha nem kellene többé álomra hajtani fejüket. Az éjjelente álmatlanul vergődők is jobban járnának, ha nem lennének többé álmok: ami nincs, attól nem tudják megfosztani magukat, ily módon álmatlanul sem vergődhetnek többé.

Amerikai tudósok vélhetően ezen igényekből kiindulva kezdtek el foglalkozni a gondolattal, hogy mi lenne, ha végleg kiiktatnák az álmokat az emberiség életéből. Némi kételyt ébresztett ugyan bennük a találmány kapcsán, hogy az emberiség jelentős része még mindig úgy gondolta, szépeket álmodik. Sőt, voltak, akik egyenesen úgy tartották, sivár életük egyedüli értelmét az jelenti, hogy legalább néhanapján szépet álmodhatnak. További kutatások azonban csakhamar fényt derítettek arra, hogy az álomvilág, melybe ezek az emberek ringatják magukat, legalább olyan károkat okoznak életükben, mint a rémálmok.

Ha ugyanis egyszer felébrednek, kénytelenek szembesülni a valósággal és azzal, hogy álmaik nem válhatnak valóra. Ha egyikük-másikuk mégis valóra válik, előbb-utóbb úgyis összetörnek mind. Statisztikák cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a rendszeresen szépet álmodók 17,8%-kal nagyobb hajlandóságot mutatnak rémálmokkal küzdő társaiknál a frusztrálttá, csalódottá, hosszú távon pedig a megkeseredetté és kiábrándulttá válásra.

Az Egyesült Államok először titkos biológiai fegyverként tervezte bevetni az álomirtónak (dream erasure  a szerk.) keresztelt találmányt, elsősorban Kína ellen, akikről úgy gondolták, hogy már eddig is túl sokat álmodtak mások kárára. Ám a készüléket a költséghatékonyság jegyében éppen Kínában szerelték össze kínai emberek kínai alkatrészekből, így mire a készülék első darabjai megérkeztek volna az Egyesült Államok hadiflottájához, a kínai kormány közölte, hogy amennyiben az Egyesült Államok ellenük kívánná bevetni az álomirtót, úgy kénytelenek lesznek válaszcsapással élni saját álomirtójukkal. Dacára annak, hogy ők sokkal inkább vetnék ezt be saját lázadó honfitársaik ellen, akik folyton szabad hazáról, meg szabad Tibetről álmodoznak.

Rejtélyes úton az álomirtóról tudomást szerzett az orosz hírszerzés is, ezért Vlagyimir Putyin kezdeményezte az ENSZ Biztonsági Tanácsának haladéktalan összehívását. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa arra az álláspontra jutott, hogy az álomirtót csakis egyetemesen, az egész emberiség ellen szabad csak bevetni, mert csak ezzel biztosítható a globális egyenlőség, az emberiség teljes álomtalanítása. A résztvevő államok minderről még az év elején paktumot írtak alá, amelynek részletei azonban mindmáig ismeretlenek maradtak.

Az álomirtóval kapcsolatban a francia elnökválasztás győztese, Francois Hollande állt elsőként a nyilvánosság elé vasárnap este és kijelentette, hogy haladéktalanul kezdeményezi az ENSZ Biztonsági Tanácsának újbóli összehívását és a paktum újratárgyalását. Néhány ENSZ tagállam, köztük a Magyarországot képviselő Kövér László, ideiglenes Köztársasági Elnök sietve Hollande mellé állt, megkérdőjelezve, hogy miért van szükség egyáltalán az álomtalanításra, mert miként fogalmazott, „így nem érdemes élni, és ha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat”. Angela Merkel higgadtságra intette az álomirtóval szemben állást foglaló országokat és kijelentette, „a paktum nem tárgyalható újra, ez egyszerűen nem megy" és emlékeztette a tagállamokat, hogy korábban mindannyian aláírták a paktumot. Kövér László ugyan a HírTV-nek azt nyilatkozta, hogy "mitugrász agresszív, kivagyi kisebbség diktál", de az interjú végén szemlesütve elismerte, hogy a paktum aláírásakor Magyarországot még Schmitt Pál képviselte, aki sajnálatos módon elolvasás nélkül szignálta azt, ezért alá kell vetnünk magunkat az álomirtásnak, bár ő ezt személyesen továbbra is ellenzi.

A Francois Hollande által nyilvánosságra hozott álomirtó mára tervezett bevetése ellen a világ nagyvárosaiban több helyen diákok vonultak az utcára antiglobalista jelszavakat kántálva, "le az álomirtókkal" transzparensekkel. A néhány száz, esetenként néhány ezer fős megmozdulásokat és zavargásokat a rendőrség gumibotokkal, illetve vízágyúk és könnygáz gránátok bevetésével oszlatta fel. A híradások szerint azonban a lakosság döntő része távol tartotta magát a tüntetésektől, és nem tulajdonított különösebb jelentőséget az álomirtásnak.

Az álomtalanítást firtató hazai közvéleménykutatások szerint az emberek túlnyomó része nem ér rá ezzel foglalkozni, vagy kisebb gondja is nagyobb ennél, kisebbik hányadát pedig sokkal inkább foglalkoztatja, vajon mit mond Puzsér Róbert a legújabb Csillag Születikben, kibékül-e Bartha Zsolt és Berényi Miki a Barátok Köztben, no meg vajon Edina vagy Noémi dögösebb-e az Éden Hotel 2 erotikus fotózásán.

A Fókusz tegnap esti körkérdésében nyilatkozók szerint is teljesen feleslegesek az álmok, elvégre bármit is álmodnánk, legyen az nagyobb lakás, új autó vagy nyaralás a Seychelle szigeteken, ahhoz úgyis pénz kell, akkor meg minek álmodni róla. Akinek van, az megveszi, akinek meg nincs, csak az idejét rabolja vele értelmes dolgok helyett.

Az M2 késő esti beszélgetős műsorában néhány akadémikus azt fejtegette, hogy az emberiség többségéből álomirtás nélkül is már régóta kivesztek az álmok. Ugyanakkor félelmüknek adtak hangot az iránt, hogy az álomirtás révén a még megmaradt álmodók  művészeti alkotásait, tudományos felfedezéseit és találmányait is kénytelenek leszünk nélkülözni az álmok ihletadó erejének hiányában.

Mi mást is kívánhatnánk ezek után, minthogy még egyszer utoljára merjünk mindannyian nagyot álmodni!

FgP