„Nem akarok senkit sem ijesztgetni, de Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek az asztalfiókjában jó néhány terv lapul még” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Az Elvarázsolt Kastély munkatársai lehetőséget kaptak, hogy első kézből tudósítsák az olvasókat arról, milyen terveket tartogat még számunkra a kormány Furfangos Frigyese titkos asztalfiókjában. Figyelem! Csak erős idegzetűeknek!

- Vészhelyzet! Vészhelyzet! Vészhelyzet! – zengte a hibernáló terem hangosbemondója, miközben sziréna sivított és a terem minden sarkában piros lámpák villództak. Köröttem zöld ruhás nővérek és orvosok sürögtek, masszírozták izmaimat, belevilágítottak pupilláimba, vérnyomást mértek, miközben időről időre találós kérdéseket tettek fel nekem, melyből megállapíthatták, visszatért-e belém a lélek, mely eleddig csak hálni járt belém.
-  Neve? – kérdezte a kabinom mellett álló számítógép szintetikus férfihangon.
-  Forgolán Péter – mondtam én.
-  Hogy hívják Magyarország miniszterelnökét?
-  Orbán Viktor – feleltem én.
-  Mennyi Magyarországon az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számítva?
-  19,591 amerikai dollár.
-  Melyik Orbán Viktor kedvenc focicsapata?
-  A Videoton.
-  Rendben van. Ön választásra jogosult személy – mondta a számítógép.
-  Erre most nem érünk rá! – mondta Kamondi Vilmos átverekedve magát a nővérek és orvosok gyűrűjén, majd kirángatott jégkoporsómból. – Matolcsy miniszter úr sürgősen hívat benneteket!
-   Minket? – kérdeztem tágra nyílt szemmel.
-   Igen, Súúúhanter riportot kell készítenetek.

Pár perc múlva már a Nemzetgazdasági Minisztérium felé száguldottunk fotós kollégámmal, az NGM által értünk rendelt Audi A6-osban. A minisztérium kapujához érve bosszankodva vettem észre, hogy az összes igazolványom a szerkesztőségben maradt. Szerencsére azonban a belépésnél nem kértek tőlünk semmilyen igazolványt, sőt, még a fémdetektoros kapun sem kellett keresztül haladnunk, az őrök lelkesen köszöntöttek minket:
-  Súúúhanter urak! - mondták.- Csakhogy látjuk magukat! Matolcsy úr már várja Önöket.

Csinos, derékig érő fekete hajú, alacsony termetű hölgy érkezett elénk. Amint magas sarkú cipőjében lépdelt előttünk, narancssárga miniszoknyája alól kikandikáló combjai próbára tették a hibernálás alatt cölibátusra ítélt férfiasságomat, de a sikeres riport érdekében kénytelen voltam önmegtartóztatni magam, ezért még a liftben is a padlót bámultam, nehogy a gombot nyomogató ujjai meggondolatlan cselekedetre ingereljenek.

Matolcsy György irodájába lépve kísérőnk közölte, hogy meghívónk hamarosan érkezik, addig nyugodtan helyezzük magunkat kényelembe. Megkérdezte, kérünk-e valamit inni, majd hozzátette, hogy ő leginkább egy alkoholmentes mojito-t ajánlana ebben a dög melegben, amit mi készséggel elfogadtunk, bár Matolcsy úr légkondicionált irodájában nem is vettünk tudomást a kint tomboló kánikuláról.

Pár percig tanácstalanul álldogáltunk Matolcsy György tölgyfa íróasztala előtt, amikor fotós kollégám észrevette, hogy az asztal fiókja tárva nyitva áll, ezért gyorsan az asztal mögé lépett és fotókat készített.
- Mit csinálsz? – kérdeztem rémülten. – Megőrültél? A szoba mindenütt be van kamerázva, figyelik minden lépésünket!

A szoba minden zugában biztonsági kamerák kémlelték mozdulatainkat, így a józan ész azt diktálta volna, hogy nyugton maradjak, ám kíváncsiságom és az újságírói elhivatottság, mint annyiszor máskor, most is felülírta a szabályokat. Kerül, amibe kerül, remegő lábakkal én is az íróasztal mögé léptem, hogy megszemléljem Magyarország felvirágoztatásának titkos rejtekhelyét. Alighogy belenézhettem azonban, ismerős hang szólított meg:
- Súúúhanter urak! – mondta Matolcsy György, a tőle megszokott szívélyes hangon, miközben egy nagy pohár Mojito koktélt kavargatott. A jégkockák félreismerhetetlen hangon koccantak a pohár párás falához, melyen hűsítőn csordultak végig a vízcseppek. A mentától és a lime-tól üdítőn zöldellő pohár láttán összefutott a nyál a számban, és bár nem voltam szomjas, alig vártam már, hogy belibbenjen kísérőnk az italainkkal.
- Örülök, hogy látom magukat!
- Nemkülönben, Matolcsy úr! – mondtam. – Minek köszönhetjük megtisztelő meghívását?
- Bevallom maguknak, nagy bajban vagyok – mondta Matolcsy György, miközben jó nagyot kortyolt koktéljába. – Jut eszembe, nem kérnek valamit inni?
- Ó, köszönjük, de a titkárnője már intézkedett az ügyben – mondtam. – Amíg visszaér, térjünk inkább a tárgyra.

Ám ebben a pillanatban, mintegy végszóra belépett az ajtón a fekete hajú tünemény, tálcáján két pohár vízzel.
- Elnézésüket kell kérnem! – mondta hozzánk érve zavart mosoly kíséretében. - Sajnos már csak csapvízzel tudok Önöknek szolgálni, mert a megszorítások, akarom mondani, a takarékossági intézkedések miatt a minisztériumban leállították a menta, lime és jégkocka rendelést. De ezért még természetesen az elmúltnyolcév a hibás.
- Semmi gond - mondtam. - Úgyis elég hidegben töltöttem az elmúlt heteket.

Megkérdezhettem volna persze, hogy ha már takarékosság, Matolcsy úr miért lett egyenlőbb az egyenlők, de az efféle demagógia távol áll az Elvarázsolt Kastély szellemiségétől.
- Szóval, miben lehetünk a segítségére, miniszter úr?
- A miniszterelnök úr, mint tudják, néhány napja világgá kürtölte, hogy a fiókomban tucatjával lapulnak a beruházás ösztönzést, és a gazdasági növekedést előmozdító tervek.
- Igen, hallottuk. Idefele jövet a Lánchíd rádiót hallgattuk, ahol már a közlekedési hírek és az időjárás jelentés helyett is ezt játszották be.
- Az az igazság, hogy én magam is hibás vagyok –mondta Matolcsy György szemét lesütve. - Valahányszor számon kérte rajtam a miniszterelnök úr, hogy miért nem működött a tervek szerint az egykulcsos adó, miért nem csökkent az államadósság a magánnyugdíj pénztári vagyon besöprése ellenére, és miért nem áramlik hazánkba a működő tőke, mindig azzal nyugtatgattam, hogy még rengeteg ötlet lapul a tarsolyomban, azazhogy a fiókomban.
-  Ugye nem azt akarja mondani, hogy ez nem igaz? – kérdeztem gyanútlanul.
-  Súúúhanter urak! - mondta Matolcsy. – Ne csináljanak úgy, mint akik bele se néztek a fiókomba!
-  De mi azt hittük, hogy van egy másik fiók is, ahol tényleg ott lapulnak a …
-  Ugyan már! Maguk sem lehetnek ilyen naivak, Súúúhanter urak! A magyar gazdaság megmentésére nemhogy megoldási javaslatom, de még ötletem sincs. Őszintén szólva, ha rajtam múlna, ezt az egész nyomorult kócerájt bezáratnám, és elhúznék a balatonakarattyai nyaralómba, de Orbán miniszterelnök úr sajnos nem tett le arról, hogy megmentse az országot.

- Ezek szerint azért hívott minket ide, mert nem meri mindezt személyesen Orbán Viktor szemébe mondani?
- Á, dehogyis! – mondta Matolcsy visszanyerve közismert magabiztosságát. – Maguk lesznek a bűnbakok.
- Bűnbakok?

Ekkor hatalmas robaj kíséretében berobbantak az irodába a TEK emberei, a padlóra tepertek, hátracsavarták kezünket és bilincsbe vertek minket. Mikor felocsúdtunk első döbbenetünkből, ott térdeltünk Matolcsy György lábai előtt két-két marcona, azonosító nélküli álarcos rendőr között, és értetlenül néztünk rá, magyarázatra várva.
- Maguk betörtek az irodámba, eltulajdonították és megsemmisítették titkos gazdaságélénkítő csomagjaimat. - mondta Matolcsy, majd az íróasztala mellett álló acél szemétkosár mellé lépett és beledobott egy égő gyufát, amitől a benne lévő papírkupac pillanatok alatt lángra kapott. Miután a papír porig égett, fogta a tálcán maradt két pohár vizet, amibe még belekortyolnunk se volt időnk, és az utolsó cseppig ráöntötte.
- Sajnos, az embereim túl későn vették észre, hogy maguk ilyen aljas módon visszaélnek vendégszeretetemmel és tönkreteszik Magyarország jövőjét.
- Hiszen maga is tudja, hogy ez szemenszedett hazugság! – mondtam, mire a jobb oldalamon álló rendőr lekevert egy hatalmas pofont.
- Súúúhanter urak! Ne vegyék a szívükre! Beláthatják, hogy nem volt más választásom. Különben is, nézzék a dolog jó oldalát!
- A jó oldalát? – kérdeztem megrökönyödve.
- Olyan népszerűvé tesszük az Elvarázsolt Kastélyt, mint még soha. Az összes sajtóorgánum attól lesz hangos, hogy maguk megsemmisítették a Magyarország felemelkedésének zálogát jelentő titkos dokumentumokat, amellyel végképp megpecsételték a nemzetünk sorsát. Ha nem reményeink szerint alakulnak majd az EU-IMF tárgyalások, talán még az ő megbízásukból végzett hazaárulás kártyát is kijátsszuk, de ezt tényleg csak a legvégső esetben.
- Az igazságra előbb-utóbb úgyis fény derül – mondtam elszántan.
- Ne reménykedjenek! Maguk biztosan nem mondják el senkinek, mert most egyenesen Szibériába mennek, ahol Putyin barátom féltő gondviselésében lehet majd részük. A Magyar Televízió munkatársai pedig a legmodernebb technikák igénybevételével már lázasan készítik a mindent bizonyító videó felvételt.

Elhűlve és szörnyülködve néztük végig kollégáimmal a szerverünkre feltöltött videofelvételt, és hálát adtam az égnek, hogy hallgattam Hutta Sámuelre, aki már előre gyanakodott, és azt tanácsolta, küldjük inkább klónjainkat magunk helyett. A hír súlyosságát tekintve azonnal felhívtuk jogászunkat, hogy vajon megjelentethetjük-e beszámolónkat, vagy inkább farkunkat behúzva lapítsunk, netán szedjük a sátorfánkat és bujdossunk a négyszögletű kerek erdő legmélyére, aki azonban nyári szabadságát tölti, így csak a hangpostája fogadott minket. Ezért végül úgy döntöttünk, hogy olvasóinkra és a közösségi média varázserejére bízzuk a dolgot.

Felhívás!

Ossza meg cikkünket, ha úgy gondolja, az Elvarázsolt Kastélynak le kell lepleznie a szemfényvesztést, és ki kell mondania végre, hogy a király meztelen.

Ossza meg cikkünket akkor is, ha úgy gondolja, hogy egyedül mi vagyunk a hibásak a gazdasági növekedés, a magyar tündérmese elmaradásáért, mutassák meg ország-világnak, milyen manipulatív eszközökkel, rágalmazó álhírek terjesztésével igyekszik a balliberális média a Matolcsyzmus hitelének aláásására és rajta keresztül az Orbán kormány megbuktatására.

Az igazság eldöntését pedig bízzuk az emberekre, ha előbb nem, hát a következő parlamenti választások idején.

FgP