Miközben összeesküvés elméletek tucatjai lepték el az internetet Safarov kiadatása kapcsán, a birtokunkba került információk egyértelműen cáfolják, hogy az azerbajdzsáni államkötvény vásárlás, vagy esetleges MOL érdekeltségek állnak az események hátterében. Az Elvarázsolt Kastély oknyomozó riportja felfedi az igazságot.

A szerkesztőség tagjaival tegnap egész nap azon fáradoztunk, hogy végre mi is hozzászólhassunk valami frappánsat a közvéleményt lázban tartó baltás gyilkos kiadatásához és az Orbán kormány újabb diplomáciai bravúrjához. Miközben lázasan kotortuk az internetet, Kamondi Vilmos egyszer csak elejtette, hogy nagyapja személyesen találkozott Rabo Karabekiannal, az örmény származású amerikai festőművésszel. Remek! Ebből fogunk kiindulni, mondtam magamban és már fűztem is be a papírt a virtuális írógépbe, majd kértem volna Kamonditól a nagyapja telefonszámát, hogy felhívhassam és villáminterjút készítsek vele.

Kamondi azonban ekkor közölte, hogy az bizony nehéz lesz, mert nagyapja két éve eltávozott. Dühömben kikapcsoltam a számítógépemet és a bejáratnál található kávéautomatához indultam. Alig léptem kettőt, ismerős pittyenés hallatszott mögülem. Hátrafordultam és azt vettem észre, hogy a számítógépemet valaki bekapcsolta. Körbenéztem, de teremtett lélek sem volt a közelemben. Legközelebb Kamondi állt hozzám, őt azonban lefoglalta Galván Lili, aki gyorsított eljárásban vigaszt nyújtott neki nagyapja elvesztése miatt érzett mély fájdalmában.

Talán csak rossz a kapcsoló, gondoltam magamban, ám miután a Windows nagy nehezen bejelentkezett, arra lettem figyelmes, hogy az egér ide-oda csúszkál az asztalomon, klikkel kettőt és a képernyőn megnyílik a szövegszerkesztő. A klaviatúrán a billentyűk ütemesen és gyors egymásutánban mélyedtek be, mire a képernyőn az alábbi szöveget véltem felfedezni:
„Bajnai Gordon vagyok. Segítsen nekem, kérem!”

-    De hát hol van, Bajnai úr? – kérdeztem meglepetten. Erre persze a szerkesztőség dolgozói is felkapták fejüket. Természetesen mindenki azt hitte, hogy megőrültem.
„Itt állok maga mellett” – jelent meg az újabb felirat.
-    Mi történt magával? – kérdeztem.
„Láthatatlan lettem. És mellesleg hallhatatlan is.” (dupla l-lel – a szerk.)
-    Hogyan?
„Úgy, hogy a FIDESZ aljas módon akkorra időzítette ezt az azerbajdzsáni kalamajkát, amikor én épp visszatértem volna. Hiába tartottam beszédet, hiába beszéltem a korszakváltás igényéről, hiába hirdettem meg, hogy forrasszuk össze újra Magyarországot, egyetlen árva blogbejegyzés nem sok, annyi sem született rólam. Senki sem lájkolt a Facebookon, Gréczy Zsolt is inkább Orbánt és Navrasicsot ekézi, a Milla pedig az örmények számára szervez bűnbánó estet.”
-    Eddig azt hittük, maga az ellenzék messiása, aki majd megszabadít minket a Rómaiak Orbán Viktor elnyomásától.
„Én még mindig hiszek benne, hogy én vagyok az. Szigetvári Viktor barátommal százoldalas tanulmányban is kifejettem, miért én vagyok a baloldal egyetlen reménye. Ám ehhez újra láthatóvá és hallhatóvá kellene válnom.”
-    Miben tudunk segíteni?
„Csináljanak belőlem mémet!”
-    Mémet?
„Igen, mémet. Orbán Viktornak minden héten sikerül megmozgatnia az embereket. Hol maffiózóként lép a színre, hol a húsz éve le nem vetett csíkos inge a téma, most meg persze itt van ez a baltás gyilkos. Ez az ember egyszerűen bármit csinál, mindig ott van a köztudatban, ezrek és ezrek osztják meg, tőle zeng a blogoszféra, de még Bolgár György és a hallgatói is inkább vele foglalkoznak, mint velem.”
-    Szívesen segítenénk, de mi nem vagyunk igazán otthon a mémgyártásban. Ráadásul, mivel ilyen csekély mostanában az érdeklődés Ön iránt, kétlem, hogy Index címlapra kerülhetnénk, pedig az most nagyon ránk férne, mert az utóbbi napokban esett a látogatottságunk. Meg aztán magáról mindenkinek csak a libák jutnak eszébe.
„Pedig libákkal soha többé nem akarok foglalkozni. Inkább arra gondoltam, hogy tegyenek közzé felhívást. Maguknak olyan sikeres felhívásaik voltak az utóbbi időben, gondolok itt a Hungarikumokra, vagy a Meteorológusok elleni fellépésre.”

-    És mi hasznunk lesz nekünk mindebből?
„Ha kormányra kerülök, megígérem, a hálám nem marad el.”
-    Ezt írásba is tudná adni nekünk?
„Netán nem bíznak meg bennem?”
-    Ó, dehogynem. Mi mindenkiben megbízunk, Orbán Viktorban is megbíztunk, meg is kapta a kétharmadot, aztán látja, mi lett a vége. Az azerbajdzsániakban is megbíztunk, és a végén még államkötvényt sem akarnak venni.
„Most jut eszembe, hogy elég, ha kinyomtatják ezt a dokumentumot, én pedig aláírom.” – írta Bajnai Gordon. Ekkor jöttem csak rá, hogy beszélgetésünk egyik fele már le is gépeltetett. Gyorsan kinyomtattam, majd odatoltam tollamat a volt miniszterelnök elé. Nem mintha nem bíznék meg benne, de nehogy véletlenül láthatatlan tintával írja alá.

Miután aláfirkantotta, jogászunk pedig ellenőrizte az aláírás hitelességét, nincs más hátra, minthogy közzé tegyük felhívásunkat, illetve kedvcsináló gyanánt megosszunk néhány általunk kreált Bajnai mémet.

FgP