2013. aug 17.

Soha többé szabadság!

írta: dVn
Soha többé szabadság!

A négyszögletű kerek erdőben álnokul les reánk, és csak arra vár, hogy fondorlatos cseleivel behálózzon minket. Ne hagyjuk magunkat elcsábítani, és ne engedjünk a kísértésnek! Figyelem! Fokozottan erotikus tartalom, tizenkét éven aluliak számára csak szülői felügyelet mellett olvasható!

freedom_ek.jpg

Megint elveszítettem a fejem. Hiába fogadtam meg százszor és ezerszer, hogy ellenállok csábító tekintetednek, csókot lehelő ajkaidnak, keresztbe tett, nap barnította lábaidnak, mégis magaddal ragadtál újra. Egymás karjába omolva, a tengerpart fehér homokjában mezítelenül hempergőzve hagytam, hogy végtelennek tűnő hajtincseid korbácsolják vágyaim, s magába szívjon ölednek tántorgó mélysége.

Nem érdekelt senki és semmi, csak a kettőnk folyton újjáéledő, mégis örökké beteljesületlen szerelme. Nem ismertem többé sem embert, sem Istent. Nem érdekelt a mit kell, a mit lehet és a mit szabad. Leszartam az alkotmányt, a felvilágosulatlan abszolutizmus szükségbontó törvényeit, áljogállam írott és íratlan szabályait.

Nem érdekelt a félbehagyott munka, a picsába küldött vevő, és az sem, ha kirúg értük a főnököm. Nem érdekeltek a befizetetlen csekkek és az sem, ha kikapcsolják a gázt, a villanyt vagy a telefont. Nem érdekeltek a nem fogadott hívások, a betelt hangpostafiók, sem az olvasatlan üzenetek. Nem érdekeltek az elmaradt hiteltörlesztések, a jelzálog fenyegető réme, sem a bárlista. Nem érdekelt, ha holnaptól fedél nélkül én is az aluljáróban találom magam, és az sem, ha Tarlós István és janicsárjai a törvény erejénél fogva elhurcolnak onnan, sós kútba tesznek, kerék alá tesznek, kemencébe tesznek vagy mindjárt agyon is lőnek.

Nem érdekeltek többé a hírek. Nem érdekelt Orbán Ráhel lagzija, a felcsúti Colosseum építése, a kisüsti királyság hűbérurainak fosztogatott trafikok, a polip-uzsorások ellen Lázár-kardokkal vívott háborúk, de még az elkúrt ámokfutó gyorséttermi lövöldözése és Lady Gaga fedetlen keblei sem.

Ott is ragadtam volna veled mindörökre a kék lagúnában, a langy szellőben lengedező pálmafák szomszédságában önfeledten sütkérezve, szépségedtől megigézve, ha nem kezd el korogni a gyomrom, és nem hallom meg a félreismerhetetlen hangot a konyhából:

-    Kész az ebéd! – kiáltotta az asszony.

Miként a rántott hús ellenállhatatlan illata az orromba hatolt, úgy foszlott széjjel csalfa illúziód. Hirtelen nem láttam mást magam előtt, mint az önmaga egykoron volt szépségétől megrészegült feslett kéjnőt, hiányzó fogakkal, karikás szemekkel, aszott lábakkal és repedt sarokkal. A festett hajvégek mögül őszülő tincsek sejlettek föl, a smink alól pedig a múlandóság könyörtelen karmai marta ráncok bukkantak elő.

Dermedten álltam és azon tűnődtem, hogyan csalhatott meg újból e földiekkel játszó égi tünemény. Felkeltem a hitelből vásárolt IKEA-s kanapéról, kikapcsoltam a hitelből vásárolt LED tévét, majd felcsatoltam lábamra a béklyót, és leszegett fejjel odavonszoltam magam a hitelből vásárolt IKEA-s ebédlő asztalhoz, a hitelből vásárolt másfél szobás lakótelepi lakásban. Bűnbánó tekintettel néztem feleségem szemébe, és tűrtem megvető pillantását, miközben krumplit mert tányéromba és elém tolta a tejfölös uborka salátát. Kétségbe esve fogadkoztam, hogy soha, de soha többé nem engedek a kísértésnek, még gondolni se gondolok rád, csak végre a számban tudhassam az első falatot.

-    Soha többé, mi? – mondta feleségem az ebéd végeztével, miközben elkortyoltam maradék sörömet. – Addig álljak én féllábon, amíg te nem megint a szabadságról álmodozol.

Vajnágh Domokos (dVn)

Szólj hozzá

orbán szabadság szerelem szabad szabadnap lázár