A svájci frank megállíthatatlannak tűnő szárnyalását látva arra gondoltam, szerkesztőségünk nevében kedveskedek kicsit a devizahiteleseknek. Ebben a feszült és kiélezett helyzetben persze meggondolatlan és morbid poén lenne svájci óra ketyegésének, vagy svájci bicska nyitogatásának hangjával borzolni a kedélyeket, hogy a svájci csokoládé papírjának zörgéséről már ne is beszéljek.
Akit érdekel, hogyan jutott Vajnágh Domokos az Elvarázsolt Kastély megnyitójáról a négyszögletű kerek erdő kellős közepére, hogy ott 777 éven át raboskodjon az Elvarázsolt Kastély tornyában, kezdje itt , de legalább itt .
Aki csak a miért kell itt eltöltenie 777 évet, a miért nem szeret engem senki sem, és a hogyan legyek multimilliomos kérdésekre szeretne választ kapni, az olvassa tovább rendszeresen a Megnyitó részeit. Bármily fárasztó is. ...
Az elmúlt hetet külföldi tanulmányúton töltöttem, hogy saját szememmel láthassam a nyugati jóléti társadalmak haláltusáját, miként hőn szeretett miniszterelnökünk nosztradamuszi jövendölésének beteljesüléseként az utolsókat rúgja a munkaalapú keleti társadalmak állította bitófán.
A hétvégét a Balaton partján töltöttük, hogy levezessük a hétköznapok feszültségét, és az egyre nagyobb nyomást, amely az Elvarázsolt Kastélyra nehezedik népszerűségének fokozatos emelkedésével. Mivel már untuk a naptejet, meg a pancsolást, úgy gondoltuk, valami férfiasabb foglalatosság után nézünk. Ezért aztán ellátogattunk az egyik közeli paintball pályára. Arról most inkább nem ejtenék szót, hogy a bemelegítésnek szánt golyósorozat garantáltan nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozott. Sokkal inkább arról, hogy a véletlennek köszönhetően, milyen titkos eligazításra keveredtünk.
A minap ott hagytuk abba - anélkül, hogy a Megnyitó az Óperenciás Tengeren innen és túl című folytatásos webregény mellé egy újabb folytatásos történetet kanyarítanék -, hogy Trixi beállított szerkesztőségünkbe és Vajnágh Domokos kiszabadítására próbált meg buzdítani. Bár a szerkesztőség alapvetően nyitottan áll minden civil kezdeményezéshez, néhány dolgot nem ártott tisztázni, mielőtt akcióba lendülünk.
Ma reggel felhívott minket Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának vezetője és személyes találkozóra invitált minket, a Súúúhanterz rovat szerkesztőit. Nem árulta el mit akar tőlünk, csak annyit közölt, hogy az ügy rendkívül bizalmas természetű, és nem tűr halasztást. Ettől persze mi egyből lefostuk a lábunkat, hogy Kamondi Vilmos szavaival éljek, elvégre mostanában nem végzik túl jól a magukat bizalmas természetű ügyekbe ártók. De mit volt mit tennünk, ...
A hétvégén, egyik közeli rokonom gyermeke révén látogatást tettem egy gyerekkórházban. A kórházlátogatás - kivált a magyar egészségügy áldatlan állapotából kiindulva - már önmagában is megviselő élmény tud lenni. De amikor az ember piciny gyerekeket lát infúzióval a kezében, vagy hallja zokogni maga mellett a fájdalmas beavatkozásra váró kisfiút, vagy látja a csontvékonyra soványodott csecsemőt, akit a nővérek szerint senki sem látogat, elszorul a szíve és legszívesebben elővenne egy varázspálcát, amellyel egyszersmind megszűntethetné e gyermekek összes fájdalmát.
Minekután Vajnágh Domokost nem sikerült előkeríteni, aki így nem tudta engedélyezni szabadságra menetelemet, én pedig ebből kifolyólag nem tudtam szabadságra menni, úgy gondoltam, tartok egy rendkívüli szerkesztőségi értekezletet, csak hogy másnak se legyen jó.
Nemrég kaptuk a hírt, hogy elhunyt Peter Falk, akit a legtöbben Columbo hadnagy megformálójaként ismerünk.
Mi, itt az Elvarázsolt Kastélyban tudjuk jól, hogy ez nem igaz. Bár mindenki azt hiszi, hogy Columbo elment végleg, hamarosan becsönget, vagy éppen bejön a kertkapun és azt mondja jellegzetes hunyorgásával, Szabó Gyula hangján, elmaradhatatlan szivarjával a kezében:
- Csak még egy dolog... ...