Súúúhanterz: Tényleg nem tud vezetni Orbán?
Orbán Viktor miniszterelnök úr a minap a TV2 aktív című műsorának vendége volt, ahol Michelisz Norbert autóversenyzőnek köszönhetően beülhetett egy igazi versenyautóba. A nem mindennapi élmény mámorában megdöbbentő kijelentésekre ragadtatta magát.
„Sokáig azt hittem, hogy jól vezetek, és így titokban büszkélkedtem is magamnak” – mondta Orbán Viktor, de mint kiderült, „amikor egyszer le kellett menni, tényleg nagyon le kellett menni Kolontárra, amikor a vörös iszap volt, akkor egy ilyen hivatásos pilótát tettek be a kocsiba, én pedig hátul ültem, de mire leértünk, rájöttem, hogy én nem tudok vezetni”.
Mindezek fejében a miniszterelnök úr azt is elárulta, volt már rá példa, hogy néhány másodpercre elbóbiskolt a volán mögött.
Mi súúúhanterek, akik az elfogulatlan és pártatlan tömegtájékoztatás felkent prókátorainak valljuk magunkat, már láttuk szemünk előtt, amint a balliberális média kiéhezett bértollnokai diadalittasan forgatják majd ki a miniszterelnök úr ártatlan szavait (ez ügyben az első lépést a TV2 Aktív szerkesztősége már meg is tette). Nem volt nehéz elképzelnünk, hogy a Heti Hetesben és drága jó Bolgár úrnál már arról beszélnek majd, hogy a kormányfő mellé hivatásos pilóta kell, ha katasztrófát kell elhárítani, és senki sem lehet biztonságban egy olyan országban, ahol a miniszterelnök bármikor elbóbiskolhat a volán mögött.
Ezért haladéktalanul felvettük a kapcsolatot a miniszterelnöki hivatal sajtótitkárságával és kértük, hadd lessük meg Orbán Viktort, miközben nem egy versenyautó volánja, hanem az ország kormánykereke mögött ül. Szijjártó Péter nagyon készségesnek bizonyult, és elintézte, hogy az éppen Pünkösdi király választásra igyekvő Orbán Viktor mellé beülhessünk néhány percre az ország nagy versenyautójába.
Fotós kollégámmal első pillantásunk természetesen a cipőjére esett, de megnyugodva láttuk, hogy az egyik legjobb márkájú Piloti cipő feszül lábán. Az, hogy bukósisak nélkül ült a volán mögött, szintén biztonságérzettel töltött el minket, arra következtetve, hogy a miniszterelnök úr sem számít különösebben rázós szakaszokra az előttünk álló úton.
- Amint látjuk, ezt az autót nagyon magabiztosan vezeti – mondtam. – Pedig elég gyorsan száguldunk.
- Az ellenzék meg, de ne is fecséreljük rájuk túl sokat a szót, nem érdemes, azt szeretné, ha inkább fékeznék, vagy ami még rosszabb, inkább hátramenetben mennék. És persze most várjuk a szociális konzultáció eredményét is, hogy megtudhassuk, mit gondolnak minderről az emberek.
- Nem nehéz mindig egyenesben tartani az autót, hogy ne sodródjon ki se jobbra, se balra? – kérdeztük.
- Erős kézzel kell fogni a volánt, férfiember módjára, bármennyire rángat is – mondta, miközben autónk egy élesebb jobbkanyart vett, de a miniszterelnök úr határozott kormánymozdulattal visszarántotta.
- Dehogynem – mondta ő, és megnyugtatásunkra megmarkolta a kormányt. – Ezt a sínpárt még a szocialista kormányok fektették le nekünk. Az egyik sín az államadósság, a másik a konvergencia program. Sajnos egy darabig még ezen kell közlekednünk, de én már látom ott az alagút végén a tehetséges magyar emberek által épített új autópályákat, melyen szabadon, a nekünk megfelelő tempóban haladhatunk majd.
- De mi nem is látunk itt alagutat – mondtam én,miután körbenéztem a kietlen pusztaságban.
- Maguk még nem – mondta Orbán Viktor, a tőle megszokott mosollyal szája szegletében. – De én már tudom, hogy jön! Jó pünkösdölést, barátaim!
- Magának is miniszterelnök úr! - mondtuk mi, miközben a sínautó nyikorogva elindult, s következő kanyarban már el is tűnt szemünk elől.
FgP
