A hónapok óta a média kereszttüzében lévő Köztársasági elnök, akinek többszörösen is a becsületébe gázoltak, Obersovszky Péter után közvetlenül az Elvarázsolt Kastély riporterei útján tesz különleges bejelentést.

Tegnapi írásunk nyomán, ma este fél nyolc körül, miközben az ország lakossága velünk együtt a sosem nézett MTV-t próbálta lázasan behangolni televízióján, hogy élő egyenes adásban nézhesse Obersovszky Péter interjúját Dr. Schmitt Pál Köztársasági Elnök úrral, felhívott minket Kiss Norbert, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. Szokásához híven szűkszavúan közölte, hogy a Köztársasági Elnök úr találkozni szeretne velünk pontban este nyolckor.

A fenébe, mondtuk magunkban fotós kollégámmal, mivel így pont bukjuk az interjút, de hát ilyen lehetőség egyszer adódik az életben, ezért gyorsan vettük a kabátunkat, és az Elvarázsolt Kastély bejárata előtt várakozó turulmadárral elrepültünk a Sándor Palotába. A Sándor Palota előtt épp néhány kanos szkinhedeket próbált meg lefejteni a rendőrség a tüntető LMPs lányokról, amelynek folyományairól szintén szívesen tudósítottuk volna olvasóinkat, azonban várt minket Dr. Schmitt Pál, akire most sokkal többen kíváncsiak.

A Köztársasági Elnök úr a Palota lovagtermében fogadott minket.
-    Súúúúhanter urak! Örülök, hogy eljöttek! – mondta Dr. Schmitt Pál.
-    Részünkről a megtiszteltetés, Köztársasági Elnök úr – mondtuk mi, fotós kollégámmal egyetemben.
-    Jó látni, hogy vannak ma Magyarországon, nem is kevesen, akik mellettem állnak. Orbán Viktor és Obersovszky Péter mellett az Önök Kamondi Vilmosa is az irántam való mély elkötelezettségről tett tanúbizonyságot még ezekben a nehéz órákban is. De hát nem csodálkozhatunk. Szent Péter is háromszor tagadta meg Jézust.
-    Kérdezhetünk, elnök úr? – mondtam. Kicsit tartottam tőle, hogy ha nem vigyázok, és nem tartom kézben az interjút, végigmegyünk a teljes Újszövetségen.
-    Persze, persze – mondta Dr. Schmitt Pál, kicsit zavartan. – Azért hívtam ide magukat. Eddigi munkásságukat látva úgy gondolom, megbízhatom magukban és abban, hogy hitelesen fogják majd tájékoztatni a közvéleményt legújabb bejelentésemről.
-    Efelől biztos lehet – mondtam. – Jól látom, hogy vívófelszerelést visel?
-    Nagyon jó meglátás – mondta Dr. Schmitt Pál. – Igen. Fontos döntést hoztam ma ugyanis.
-    Csak nem párbajra hívja ki az egyetem szenátusát a becsületén esett csorba miatt? – kérdeztem.
-    Ó nem. Mivel a Köztársasági Elnököt nem lehet párbajra hívni, én sem hívom ki párbajra az egyetem szenátusát, ez így fair – mondta Dr. Schmitt Pál.
-    Akkor mire fel ez a vívó felszerelés? – kérdeztem.
-    Feleségem, Schmittné Makrai Katalin biztatására újból edzeni kezdtem.
-    Gondolom, jó formában szeretné tartani magát ahhoz, hogy egy mostani, nagyon nehéz kritériumoknak megfelelő PhD-dolgozatot írjon, igaz? – kérdeztem.
-    Távolról sem. Távolról sem ezért. Azazhogy nem csak ezért.
-    Hanem?
-    Szeretnék indulni az idei olimpiai játékokon – mondta Dr. Schmitt Pál és kardjával egy Z betűt rajzolt a levegőbe.
-    Az olimpiai játékokon? – kérdeztem meglepetten. – Minek? Hiszen maga már így is kétszeres olimpiai bajnok.
-    Ez igaz, de fel kell készülnöm a személyem elleni további támadásokra. Ne higgyék Súúúhanter urak, hogy az ellenem irányuló támadások megállnak a kisdoktori címemnél. Most, hogy a levadászás nem sikerült, megbukott a merény, megbukott ez az aljas merény (idézet Kerényi Imrétől – a szerk.) és én nem mondtam le a Köztársasági Elnöki hivatalról, mint arra sokan számítottak, nyilvánvalóan újabb és újabb merényleteket tervelnek majd ki ellenem. Meg vagyok róla győződve, előbb-utóbb olimpiai aranyérmeimet kérdőjelezik majd meg, mivel azokat az aranyakat csapatban nyertem. Azt sem tartom kizártnak, megmondom Önöknek őszintén, hogy negyven év után dopping vizsgálatot rendelnek majd ellenem, és arra hivatkozva veszik majd el olimpiai bajnoki címemet. De ha akarják, lelkük rajta, nem fogok velük vitatkozni. Én magam is visszaadom, ha kell.
-    Ezért Ön most arra készül, hogy egyéniben mérettesse meg magát a következő olimpián?
-    Úgy bizony – mondta Dr. Schmitt Pál. - Van bennem kitartás, és 70 évesen bebizonyítom, hogy képes vagyok a mai versenyszabályoknak megfelelően újra megvédeni olimpiai bajnoki címemet, sőt, most nem csak csapatban, de egyéniben is aranyérmet szerzek.
-    Ez nagyon tiszteletre méltó hozzáállás – mondtam én. – De nem tart attól, hogy a mai fiatal sportolók, akik Londonban pástra lépnek majd, hogy is mondjam, és kérem, ne sértődjön meg, más fizikummal és erőnléttel rendelkeznek, mint Ön?
-    Ó, hát nem gondolja, hogy én komolyan ki mernék állni a Londoni Olimpián a kardvívás mai élsportolóival – mondta Dr. Schmitt Pál és a mai este először elmosolyodott, pillanatra ellazult és a mindenki által szeretett Árpibává Palibává vedlett vissza. – Nem, ez meg sem fordult a fejemben.
-    Nem értem – mondtam. - Akkor milyen olimpián akar Ön indulni?
-  Orbán Viktor és Deutsch Tamás azt találta ki, hogy idén szervezünk egy Öregfiúk Olimpiát, amelyen csak a hetvenedik életévüket betöltött korábbi élsportolók vehetnek részt. Én május 13-n töltöm be hetvenedik életévemet, ezért a nyár elején meg is tarthatjuk.
-    Vagy úgy – mondtam én. – Így már lényegesen jobb esélyekkel indulhat.
-    Én is úgy hiszem – mondta Dr. Schmitt Pál. – De a sikerhez természetesen még nagyon hosszú felkészülés áll előttem. Dr. Schmitt Pál (itt még doktor volt - a szerk.) Köztársasági Elnök úrnak a XXX. Nyári Olimpiai Játékokra készülő sportolók köszöntése alkalmából 2011. 07. 27.-én elmondott beszédéből idézve, olykor elismétlem majd magamban Citius, Altius, Fortius – gyorsabban, magasabbra, erősebben jelszót, s nemcsak a pályán, a pályán kívül a tanulásban, a magánéletben, személyes törekvéseimben is követni fogom e jelmondatot.
-    Meg vagyunk hatva, elnök úr – mondtam én, és bár nem vagyok elérzékenyülő típus, most bizony papír zsebkendő után kotortam zsebemben, hogy letöröljem vele könnyeimet. – Már csak egyet áruljon el!
-    Igen?
-    Miért papucsban edz? – kérdeztem, és fotós kollégám épp arra készült, hogy egy fotót készítsen az elnöki papucsról, amikor Dr. Schmitt Pál finoman a lencse elé tette kezét.
-    Le ne fotózza nekem, az Istenért! – mondta Dr. Schmitt Pál.
-    De elnök úr, a sajtószabadság …- kezdtem bele a tiltakozásba, de Dr. Schmitt Pál engem is leállított.
-    Uraim! Súúúhanter urak! – mondta. – Legyenek már egy kis belátással irántam!
-    Belátással? - kérdeztem hüledezve.
-    Ha Kati meglátja, egyből rájön, hogy nem edzek.
-    Nem edz?
-    Dehogy! Most töltöttem le a legújabb Angry Birds pályákat, először azon kell túljutnom.

Elmagyaráztam az elnök úrnak, hogy ilyen mértékben mégsem engedhetünk beleszólást Súúúhanterz bejelentkezésünk tartalmába, és a rovatban mindenképpen említést kell tennünk a cipőviseletéről, így végül abban maradtunk, hogy bár a fotóról lemondunk, de a papucsról és az Angry Birds-ről nem hallgathatunk. Bízunk benne, hogy az elnök asszony megértő lesz, és belátja, ebben a feszült idegállapotban, amelyben most a férje van, a felkészüléshez elengedhetetlen egy kis Angry Birds-özés. Elvégre neki hivatalból is megértőnek kell lennie.

Súúúhanterz

A cipővadászok célja, hogy visszaadják a cipők rég elvesztett becsületét és ráébresszék a világot, mi mindenről árulkodnak, ha odafigyelünk rájuk. Rájuk, a cipőkre, akiket érdemtelenül lehagynak képeikről a fotóriporterek, akik kénytelenek megbújni a tárgyaló asztalok takarásában, miközben nap, mint nap elviselik testsúlyunkat, lábszagunkat és megóvják lábunkat utunk megannyi viszontagságától, legyen az jéghideg aszfalt, kavicságy, pocsolya vagy éppen kutyaszar.

FgP