Zeneajánló: Köpni kell
Forgolán Péter, miután szokásához híven másfél órás késéssel ma belépett az irodába, szokásával ellentétben ahelyett, hogy bárkinek köszönt, vagy bárkivel pacsizott volna, egyenesen az ablakhoz sietett és kinyitotta. Tüntetőleg mély levegőket vett, de akkorákat, hogy lélegzet vételei Dart Waderként zengték be a szobát, majd megkérdezte, hogy tudunk ilyen kib… büdösben dolgozni és ha ő nincs, miért nem jut senkinek az eszébe, hogy kinyissa azt a k… ablakot.
Mi persze nem válaszoltunk neki, mert ugyebár ki a f…-t érdekel a hisztije, de miközben kinézett az ablakon, észrevette, hogy rügyeznek a fák, a fűben sárgállik a pitypang, és talán még egy balkáni gerlepárt is megpillantott az egyik ágon búgva. Ezért visszafordulva hozzánk fellelkesülve közölte, hogy ennek a hétnek a tavasz jegyében kell eltelnie.
Nem akartunk vele vitatkozni, hogy a munkahétnek már lassan vége, mert még kitalál valamit a hétvégére, ezért inkább tátott szájjal vártuk konstruktív elképzeléseit, miként is kellene a tavasz jegyében telnie ennek a hétnek. Ekkor azonban megszólalt a mobilja, ő felvette, és amilyen viharos lendülettel érkezett, éppoly lendülettel távozott is az irodából.
Ebédidőig el is voltunk vele, hogy kitaláljuk, mi lelte Péterünket, de épkézláb ötlete nem igazán volt senkinek, hogyan kellene a tavasz jegyében tölteni a hetet. Végül Csicsó Feri oldotta meg a helyzetet és azt javasolta, keverjek ide valami tavaszhoz illő nótát, remélhetőleg, mire Forgolán visszajön, úgyis kitalál valami mást.
Egész délután hiába törtem a fejem, mert a „tavaszi szél vizet áraszt”-on kívül nem nagyon jutott eszembe semmi, ám nem sokkal a munkaidő vége előtt betipegett az irodába Galván Lili vörösre festett hajjal. Bal válla kacéran kivillant piros blúza alól, fekete melltartójának pántjával együtt, majd rám mosolygott és én rögtön tudtam mi következik (most, hogy legépelte diktafonba mondott szavaim, már ő is).
KvM
