Döglött Béka: Dolce Vita fagylalt közgazdász kehelyben
Mottó: Ha semmi sem lehetetlen és minden lehetséges,
akkor mégiscsak lehetséges, hogy van, ami lehetetlen.
Az Elvarázsolt Kastély exkluzív éttermében paradoxonokat szolgálok fel, melyeket a legfrissebb és szigorúan ellenőrzött alapanyagokból, a kulináris charta elveivel összhangban készítek el.
Mai desszertünket a Hartland blog egyik bejegyzése ihlette , melynek alapján úgy gondoltam, összedobok egy ízletes, hűsítő fagylaltkölteményt a közgazdaságtan és az élet (így kisbetűvel) kapcsolatáról.
Közgazdasági értelemben (maradjunk most a még konyhaszinten is érthető határhaszon elméletnél – a többit már nem szánnám desszertnek) egy dolog hasznossága annál kisebb, minél több áll rendelkezésre belőle. Példával szemléltetve, ha történetesen annyira kevés pénzünk van, hogy nincsen, akkor a hasznossága nyilvánvalóan a végtelenhez közelít. Ha temérdek, akkor pedig a nullához.
Ha ezt a tézist emberi életekre vetítjük, arra jutunk, hogy a létező emberi életek valaha élt leghasznosabbika az ősemberé volt. Keresztény-konzervatív-népnemzeti polgártásaink, illetve a polgári underground hívei kedvéért Ádám és Éva (nem pedig Jézus, legalábbis a határhaszon elv alapján). Ezzel szemben a folyamatos túlnépesedést figyelembe véve, minél később születik majd valaki e világra, annál sokadikabb egyede lesz majd kora társadalmának, ergo: egyre haszontalanabb lesz élete.
Feltéve, hogy a Föld és az anyatermészet meg nem unja kártékony emberi ténykedésünket és saját maga nem takarít le minket ennek a bolygónak a színéről mondjuk valami jó kis vírussal vagy néhány jól irányzott természeti csapással, adott ponton az időben eljutunk oda, hogy az éppen világra jövő emberi lény hasznossága olyannyira konvergál a nullához, hogy megszületnie sem lesz érdemes.
Ha ez így lesz, a szülők nem akarnak majd gyereket vállalni, mert ugyan ki a fene akarna teljesen haszontalan kölyköt a világra hozni. Mivel közgazdasági értelemben gondolkodunk, természetesen mindenki ugyanazokkal a piaci információkkal rendelkezik adott időpontban. Ily módon ebben a drámai pillanatban az összes földön élő párnak, aki gyereket vállalna, tisztában kell lenni ezzel a ténnyel, ezért az emberiség kollektíven dönt majd arról, hogy nem vállal több gyermeket. Ennek következtében szép lassan, néhány évtized alatt kihal a teljes emberiség. Attól a lehetőségtől, hogy az emberiség időközben ráeszmél saját gondolati csapdájára, nagyvonalúan eltekinthetünk, mivel az emberiség már csak merő megszokásból sem szokott ráeszmélni saját gondolati csapdáira.
Az utolsóként fennmaradó aggastyán párocska az első ősemberrel egyetemben, transzcendentálisan leegyszerűsítve Ádámmal és Évával, a valaha élt leghasznosabb emberi lények lesznek. És minden bizonnyal terméketlenek is egyben. Így közgazdasági értelemben ugyan végtelen hasznossággal, az emberiség és az egyetemes evolúció szempontjából viszont zéró hasznossággal bírnak majd.
HsM
