Az Elvarázsolt Kastély új, rendhagyó meserovatában olyan történeteket olvashatnak, amelyek annyira képtelenek, hogy azt gondolnánk róluk, csakis a képzelet szüleményei lehetnek. Pedig a helyzet az, hogy ezek a történetek valóban megtörténtek, ráadásul pontosan úgy, ahogyan leírom őket.

Egyszer volt, hol nem volt, a Bermuda szigetek fővárosában, Hamiltonban élt egy fiú, akit Erskine Lawrence Ebbinnek hívtak. Nem mintha történetünk szempontjából bármi jelentősége is lenne annak, hogy hívták, de mit csináljunk, ha éppen így hívták.

Erskine 17 éves volt és a nyári szünidőt élvezte. A világ azon kevés szerencsései közé tartozott, akiknek nem kellett drága pénzen órákat repülnie ahhoz, hogy homokos tengerparton süttesse hasát pálmafák tőszomszédságában. Neki elég volt ehhez felülni a mopedjére és néhány percet motorozni. Így tett azon a bizonyos júliusi napon is. Felült a mopedjére és irány a tengerpart, ahol bizonyára bronzbőrű tini lányok várták már bikiniben. Erskine azonban sosem láthatta meg  a bikinis lányokat, minekután az egyik útkereszteződésben elütötte egy taxi, és szörnyet halt.

Csakhogy mindez nem akármikor történt. Nem is akármelyik kereszteződésben. Nem is akármelyik taxi ütötte el. Hanem pontosan az, amelyik egy évvel korábban mindössze 40 perc eltéréssel Erskine bátyját Neville-t is halálra gázolta, ugyanebben a kereszteződésben. Aki ekkor szintén 17 éves volt és ugyanezt a mopedet vezette.

Ám a java még csak most következik. A taxi utasa szintén ugyanaz a személy volt.

Ha Erskine emlékezett volna Hérakleitosz bölcseletére, miszerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, pontosan ugyanabban a pillanatban érkezik a végzetes kereszteződésbe, nem pedig 40 perccel később, amellyel nyilvánvalóan elkerülhette volna a tragédiát. De ha ez így történik, az én mesém meg sem születhetett volna.

hSm