A héten két perben is tanúként hallgattak ki, így sikerült némi betekintést nyernem a magyar igazságszolgáltatás kulisszatitkaiba. Ez már csak azért is fontos, mert így olvasóink első kézből és a létező leghitelesebb forrásból tájékozódhatnak arról, hogy jogosan bírálja-e a magyar bíróságok függetlenségét az Európai Unió, a Velencei Bizottság, no meg természetesen a nemzetközi baloldal. Tudósításunkat több részletben közöljük, ezért aki nem akar velünk tartani, inkább neki se kezdjen.

Az első per nem volt más, mint R. Boldizsáré, akit súlyos, életveszélyt okozó testi sértés elkövetésével, garázdasággal és hatósági közeg elleni erőszakkal vádoltak. R. Boldizsár nem más, mint Galván Lili férje, aki néhány hónappal ezelőtt úgy helyben hagyott engem, hogy még most is sántítok, és néhanapján véreset vizelek, mint Pelikán meg Virág elvtárs. Így az ügynek nem csak tanúja, de egyben sértettje is voltam.

A második per szintén kapcsolódott R. Boldizsárhoz és Galván Lilihez. Az nem volt más, mint kettőjük válópere, ahová éppen azért kaptam szívélyes invitálást, mert a bíró szerint nálamnál jobban senki sem tudta, vajon tényleg megcsalta-e Galván Lili a férjét vagy sem. Ebben speciel tévedett.

R. Boldizsár súlyos testi sértésének ügyében, miután ismertették jogaimat és meghallgattam a kötelező figyelmeztetéseket, hamis tanúzás és társai, a bíró azt kérdezte, hogy ismerem-e a vádlottat.
- Hogyne ismerném – feleltem én. – Közelebbről is, mint kéne.
- Kerüljük a humorizálást a tárgyalóteremben, kérem! - mondta a bíró.
- Nem állt szándékomban humorizálni - mondtam én. – Arra utaltam, hogy megelégedtem volna egy kézfogással is ismerkedés gyanánt, nem kellett volna mindjárt bemosnia.
- Kerüljük ezeket a vulgáris, alpári kifejezéseket a tárgyalóteremben, kérem! – mondta a bíró.
- Igenis – mondtam. Bár nem teljesen értettem, hogy a bemosni mitől vulgáris vagy alpári, igyekeztem megválogatni a szavaimat innentől kezdve.
- Haragos viszonyban áll-e a vádlottal? – kérdezte a bíró.
- Most már igen – feleltem.
- Mit ért az alatt, hogy most már igen?
- Hát azt, hogy mióta helyben hagyott – mondtam, majd rögtön hozzátettem. – Ez így megfelelő, hogy helybenhagyott?
- Igen, megfelelő.
- Szóval mióta helyben hagyott, azóta haragszom rá.

A bíró csóválta kicsit a fejét, majd tovább kérdezgetett. Arra volt kíváncsi, hogy ismertem- e a vádlottat a bűncselekmény elkövetését megelőzően is, volt-e korábban bárminemű nézeteltérésünk, vitánk. Mint később kiderült, ezt azért volt fontos firtatni, mert miközben az ügyészség aljas indokból, bosszúvágyból elkövetett bűncselekménnyel vádolta R. Boldizsárt, addig R. Boldizsár és védője erős felindultságra hivatkozva szerette volna elérni az ítélet enyhítését. Mivel korábban semminemű kapcsolatunk nem volt, ez tulajdonképpen a védelem malmára hajtotta a vizet. Adott volt az Elvarázsolt Kastély, ahol a Galván Lilire vonatkozó pikáns megjegyzéseim mellett a képébe vágtam, hogy meg is csalja. Igaz, arról én nem tudtam, hogy Galván Lili férjnél van, de a védelem szerint az vezetett R. Boldizsár majdnem végzetes ámokfutásához, hogy megverésem reggelén Galván Lili nyitva felejtette számítógépén az Elvarázsolt Kastélyt, mire R. Boldizsár akaratlanul is beleolvasott és a szó szoros értelmében elborult az agya.

Csakhogy nem sokkal később Galván Lilit szólították tanúnak, aki kerek perec közölte, hogy férje réges-régen tudott az Elvarázsolt Kastélyról, de még arról is, hogy Galván Lili nem az a kimondottan hűséges típus. A bíró megkérte, hogy fejtse ki ezt kicsit részletesebben is.
-    A férjem az elsők között lájkolta az Elvarázsolt Kastélyt és a megnyitása óta rendszeresen követte az ott történteket – mondta Lili. - Tudott róla, hogy a Kamondival kavarok, de őt ez nem érdekelte különösebben, mivel a Vajnágh ex-nejét kúrogatta – mondta

- Kerüljük ezeket a vulgáris, alpári kifejezéseket a tárgyalóteremben, kérem! – figyelmeztette a bíró őt is.

R. Boldizsár azzal is tisztában volt, folytatta Lili, hogy három közösen nevelt gyermekük mindegyike más apától fogant, ezért aztán különösen nevetséges arra hivatkoznia, hogy az Elvarázsolt Kastély miatt tört rá az erős felindulás.

-    Ön szerint akkor mégis mi vezethette ahhoz férjét, R. Boldizsárt, hogy Forgolán Pétert tettleg bántalmazza? – kérdezte később az ügyész.

Galván Lili, mint R. Boldizsár közeli hozzátartozója a jog szerint minden további nélkül passzolhatta volna a kérdést, de ő mindenképpen segíteni szerette volna az igazságszolgáltatást, ezért válaszolt.
-    Nyilván kicsinyes féltékenységből – mondta Lili. – Forgolán ugyanis sosem említette meg az Elvarázsolt Kastélyban, pedig hát éppen ezért kezdett ki Vajnágh nejével is.

Ehhez már nekem is hozzá kellett szólnom, hiszen én nem is tudtam R. Boldizsár létezéséről, és arról sem, hogy Vajnágh volt feleségével van viszonya, amit persze meg tudtam érteni, esztétikai szempontból legalábbis.
-    Nem is tudhattál – mondta Galván Lili.
-    Micsoda? – kérdezte ekkor R. Boldizsár és úgy felugrott a padról, hogy a bilincsét két oldalt láncon fogó rendőrök a lendülettől egészen az írnok asztaláig repültek.

A tárgyalóteremben ülők, a bírót és az őröket is beleértve még fel sem ocsúdtak a sokkból, amikor R. Boldizsár elindult Galván Lili felé, aki csak néhány lépésnyire állt tőle a tanúknak állított rácsos fa emelvényen.
-    Te rohadt ribanc! – ordította R. Boldizsár. – Nekem meg azt hazudtad, hogy minden áldott nap megkérted a főszerkesztőt, hogy tegyen be a tudósítások közé, és hogy az a szemét strici meg azt mondta, hogy ilyen egybe nyakú büdös bunkóval, mint én, nem mocskolja be az oldalt!

Mindeközben R. Boldizsár Galván Lili mögé ért, a padlón húzva magával a két rendőrt, akik kétségbeesetten próbáltak feltápászkodni és megelőzni a bajt. A bíró eszeveszetten kalapálni kezdett és őrökért kiáltott. A teremben ülők sikítoztak, Galván Lili pedig meglátva maga mögött férjét közeledni, sietve átugrott az előtte lévő korláton és a bírói pulpitus felé igyekezett.

R. Boldizsár Galván Lili nyomába eredt, és vaskos lépteivel, „állj meg te rohadt ribanc” kiáltások közepette üldözőbe vette. Ekkor két rendőr rontott be a tárgyalóterembe, egyenesen R. Boldizsár felé rohantak, majd mindketten ráugrottak és ártalmatlanították.

Miután visszaállt a rend a tárgyalóteremben, a bíró figyelmeztette a vádlottat, hogy a későbbiek során ő is kerülje a vulgáris, alpári kifejezéseket a tárgyalóteremben, majd Galván Lilihez fordulva, aki időközben visszatért a tanúk helyére, megkérdezte, igaz-e, amit a vádlott mondott.

Galván Lili hátrafordult és rám nézett. Tekintete egyszerre volt rémült, vágyakozó és megbánó. Mintha arra várt volna, hogy én adjam meg a választ helyette. De nem tudtam mit mondani. Még fel sem ocsúdtam az iménti közjátékból, most meg azt kellett volna tudomásul vennem, hogy megveretésem végső soron Galván Lili műve?

- Kérem, válaszoljon a kérdésre! – mondta a bíró. – Igaz az, amit a vádlott az imént mondott, azaz, hogy Ön szándékosan félrevezette és hamis állításokat fogalmazott meg Forgolán Péterrel kapcsolatban?

Ekkor felrémlettek előttem a bíró hozzám intézett szavai, még a tárgyalás kezdetén. Szólásra jelentkeztem és közöltem, hogy a tanú nem köteles önmagára nézve terhelő vallomást tenni. Bár nem vagyok jogvégzett ember, annyi krimi és tárgyalótermi dráma után, amit életemben már megnéztem, igazán könnyű volt összerakni, hogy a következő lépésben Galván Lilit fogják felbujtással vádolni. Azt pedig nem engedhettem meg most, amikor Galván Lili végre visszatért hozzánk és Kamondi Vilmos újból neki mondhatja tollba zeneajánlóit. Legalábbis, amíg a jog lehetőséget ad minderre.

-    Tiltakozom bíró úr! – jelentkezett szólásra R. Boldizsár védője. – Amennyiben kiderül, hogy a vádlott szándékos megtévesztés áldozata lett, úgy ezt a körülményt a bíróságnak tisztáznia kell.
-    Helyt adok – mondta a bíró. – A tanú nyugodtan válaszolhat, mivel cselekedete ugyan morálisan elítélhető, nem ő volt az, aki a vádlottat az erőszakos cselekedet elkövetésére buzdította. Tehát?
-    Igen – felelte Galván Lili némi gondolkodás után.

(folytatjuk)
 

FgP