Széles e világon nincs másom nekem. Te vagy ki a pacsirta hangján szólítasz minden áldott reggelen. Te vagy az első fénysugár, mely félálomban a retinám mögé hatol, hogy kábult tekintetem ellenállhatatlan vonalaid látványára ébredjen. Bármily fárasztó és gyötrő volt előző napom, bármennyi megoldatlan feladat, gond és baj tornyosul előttem, puszta érintésed lüktető bizsergetése újult erővel tölti el lelkemet, s én úgy érzem, még az üveghegyet is képes lennék megmászni érted.

Fotó: Yenna Savil (http://yenna-savil.deviantart.com/)

Nem kell, hogy szóljunk egymáshoz. Elég, ha nézhetlek, miközben a reggeli kávémat kortyolom, vagy éppen a buszon, metrón vagy villamoson utazom. Velem vagy minden vásárlásnál, a postán, az ügyfélszolgálaton, és még a végtelennek tűnő sorokat is elviselhetővé varázsolod.

A munkahelyen is velem vagy. Tudom, sokan azt mondják, ez nem egészséges, és a munkahely előbb-utóbb tönkretesz minden kapcsolatot. Engem mégis boldoggá tesz, hogy magam mellett tudhatlak. Legyen az a kilátástalan napi robot, a végeláthatatlan és haszontalan mítingek egymásutánja, vagy a hajleüvöltős, megint-mit-csesztem-el rapport a főnök irodájában, ha velem vagy, úgy érzem, a kínok kínja is túlélhető.

A cigiről is leszoktam miattad. Hiába csak öt perc, de én a cigarettaszünetet is inkább veled töltöm, mintsem a kollégákkal jópofizzak a gangon. Ebédelni is inkább veled kettesben megyek. Kit érdekelnek a munkahelyi pletykák? Ki akarja hallgatni az elvakult, bigott párthívek szájtépő politizálását? És kinek van szüksége arra, hogy kéretlen filmesztéták szpojlerezzék kedvenc filmsorozataimat? Tőled első kézből sztárpletykákat hallhatok. Tőled elfogulatlan és mélyen szántó politikai elemzéseket kaphatok. És amúgy is veled nézek minden filmsorozatot.

Ha beszélsz hozzám, a hangod senkiéhez sem fogható. Nem lehet olyan pillanata a napnak, hogy ne hallanám szívesen. Még ha mégoly kényelmetlen, netán fájó témáról van szó, ha tőled hallhatom, szívem mélyén már érzem a megnyugtatást és biztatást, mellyel minden nehézségen túljuthatok.

Tudom, sokszor fárasztó, mi több, egyenesen kimerítő vagyok. Ám a te energiád kifogyhatatlan, és sosem mondasz ellent nekem. Csak a pénztárcám szabhat gátat annak, hogy teljesüljön bármely kívánságom.

Veled és általad látom a világot. Veled és benned őrzöm minden emlékem. Az életem, megvallom, semmi lenne nélküled!

És Te vagy, kivel minden áldott nap végeztével fejemet a párnára hajtom. Te vagy az utolsó kire nézek, mielőtt lehunynám szemem. S ha elalszom, csak rólad és veled álmodom.

Köszönöm, hogy vagy nekem!

Jó éjszakát, drága, egyetlen okostelefonom!

Vajnágh Domokos (dVn)