Az év legdepressziósabb napján, amikor a konjunktúra index és a fogyasztói bizalomindex egyaránt rég nem látott mélyponton jár, joggal várunk megmentőnkre, aki varázsütésre szertefoszlatja gondjainkat, visszaveszi Schmitt Pál kisdoktori címét és visszarántja országunk szekerét a szakadék széléről. A Súúúhanterz riporterei ma délelőtt egészen véletlenül bele is botlottak.

 

Fotós kollégámmal a Vigadó előtt sétáltunk a délelőtti napfényben fürdőzve, és éppen azon lelkendeztünk, hogy ismét 300 forint alá esett az euró árfolyam, amikor valaki utánunk szólt:
-    Azért remélem, nem akarnak már maguk is békemenetet szervezni Orbán Viktorért, Súúúhanter urak!

Ismerős volt a hang, de sajnos mostanában olyan ritkán halljuk - igaz nem sűrűn nézünk ATV-t vagy hallgatunk Klub Rádiót -, hogy elsőre nem tudtuk volna kitalálni, kié. Lehet, hogy másodikra sem. Ezért inkább hátrafordultunk.
-    Mesterházy úr! – kiáltottunk fel mindketten, amikor megláttuk az MSZP pártelnökét a kutyás lány szobor mellett ülve.
-    Üdvözöljük! – mondtam és közelebb akartam lépni hozzá, hogy kezet szoríthassunk.
-    Vigyázzanak! – mondta Mesterházy Attila és a lába előtt heverő félreérthetetlen barna kupacra mutatott. Még éppen időben, mert csak néhány centiméter választott el tőle, hogy belegyalogoljak. Sasszéztam egyet jobbra, akarom mondani balra, kikerülve a még frissnek tűnő kutyaürülék halmot, majd kezet fogtam vele.

Ekkor vettem csak észre, hogy a kutyaürülék egy része Mesterházy úr cipőjének orrán is ott éktelenkedett (a fotóról ezt természetesen a gyengébb idegzetűek és Szalai Annamária kedvéért kiretusáltuk).
-    Csak nem ez a kutya csinált ide ekkora rakást? – kérdeztem a mellettem labdával a szájában üldögélő bronzkutyára nézve.
-    Drága jó Súúúhanter urak – mondta Mesterházy Attila olyan hangsúllyal, hogy kis híján Bolgár Gyuri bácsinak képzeltem magam. - Ez a kutya olyan ártatlan itt, mint az ország és az emberek, akiktől elrabolták nyugdíjpénztári megtakarításaikat, a Magyar Köztársaságot, és akikre még saját köztársasági elnökük is szégyent hozott összekopizott kisdoktorijával. Ez a szarkupac itt egyértelműen Orbán Viktornak és kormányának a gyalázatos műve.
-    És nem gondolkodott azon, hogy esetleg eltakarítsa? - kérdeztem én.
-    Ha az olyan egyszerű lenne! – mondta Mesterházy Attila és az égnek emelte tekintetét. Sosem gondoltuk volna, hogy az MSZP első embere ilyen mélyen vallásos.
-    De hát egyszerű! Csak egy seprű, egy lapát és egy dolgos kéz kellene hozzá. Az MSZP-nek, úgy gondolnánk, egyik sem okozhat problémát, vagy igen?
-    Az MSZP-nek természetesen semmi sem okoz problémát, sőt, hozhatnánk ide mindjárt egy vízágyút is, azzal még gyorsabban el lehetne takarítani, de mi a demokratikus módszerek hívei vagyunk, ellentétben a FIDESZ-szel.
-    Csak nem azt akarja mondani, hogy megint egy rendkívüli parlamenti ülést fognak kezdeményezni? - kérdeztem én.
-    Ó, ott még nem tartunk – mondta Mesterházy Attila. – Most sietek az elnökségi ülésre, ahol először is előterjesztem javaslatomat a rendkívüli ülésnapra. Megkérem Lendvai Ildikót, hogy írjon egy remekbe szabott beszédet erről a szarkupacról, estére interjú lehetőséget kérek Kálmán Olgától, és még az is elképzelhető, hogy március 15-ére tüntetést szervezünk e szarkupac köré, hacsak Bayer Zsolt nem szervez éppen arra az időpontra szimpátia-tüntetést.
-    Az nem baj, hogy addig még rengetegen beleléphetnek? – kérdeztem.
-    Ellenkezőleg! Minél többen lépnek bele, nekünk annál jobb.
-    Miért lenne nekünk jobb? - kérdeztem továbbra is értetlenül, nem sejtve, hogy Mesterházy Attila, a magyar baloldal új géniusza hosszabb távon gondolkodik, mint az a bizonyos szarkupac ott a Duna korzón.
-    Mert így egyre többen szembesülnek az Orbán kormány tetteinek valódi eredményével, és nekünk, az új MSZP-nek annál több szavazónk lesz, hogy 2014-ben végre leválthassuk a kormányt.
-    Ezek szerint utána már nem lesz több szarkupac, amibe beleléphetünk? – kérdeztem már-már fellelkesülve Mesterházy pártelnök úr biztató szavaitól.
-    Erre térjünk vissza azután, ha már leváltottuk az Orbán kormányt!

Azzal felállt, letépte a cipőjére ragasztott mű kutyaszart, bedobta a közeli kukába és elviharzott.

Miután tüzetesebben megvizsgáltuk, sajnos kiderült, hogy a szarkupac viszont nagyon is valódi volt. Ezért közszolgálati jelleggel ezúton szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, hogy amennyiben a környéken járnak, fokozottan ügyeljenek cipőjükre, és igyekezzenek elkerülni a kutyaszart, amíg valaki el nem takarítja onnan.


FgP